A festő
Szépirodalom / Versek (375 katt) | santiago |
2020.11.21. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2020/12 számában.
Nakonxipánban ma hullt a hó,
úgy hiszem, megfagyott a szívem,
a kezem, a szememnek rajzoló
megakadt egy végtelen íven,
már nem vonzanak titkos színek,
még a sötétkék csendje zavar,
társaim mindnyájan szelídek,
most sétálunk, ropog az avar.
Csak a szemeim hagyjátok meg,
és messzi titkos országomat,
mert ott királylányok, hercegek
őrzik megfestett nagy álmomat.
Mondtam, most minden másképpen lesz,
szememre csorgott az éjsötét,
de gyűjtöm a fényt új képemhez,
utolsó téma a puszta lét.
Gulácsy Lajos emlékének
Előző oldal | santiago |
Vélemények a műről (eddig 1 db) |