Deres látomás

Szépirodalom / Versek (67 katt) Mortelhun
  2020.10.26.

A héten nem fukarkodtam a magánnyal,
Nagy tállal zabáltam,
S közben két pohár elmúlás is lecsúszott.
Kopott ablakomba halott madár fészkelt,
Egyszer volt gyermekek kacaja kövezte járdám.

(Angyalok) Agyalok.

Őszülök.
Hófehér dér lepte ón-szürke lelkemet.

Szevasztok!

Emígy köszöntöttem pár sírkő között időző
Rongybábú mosolyú emlékképet.
Ódon fotókon ódon élet.
Az éj leple arcon csap.
S én, mint az öröklét kesernyés matróza,
Könnyezve hajózok messze álmok földjére.
Énekem rekedtes, mint ködben úszó októberi reggel:
Egyszerre színes és megbocsájtó,
Egyszerre színtelen s vádló.
Imám messze száll.

Magányos párok közt fúj a szél:
Jön a tél.

Előző oldal Mortelhun
Vélemények a műről (eddig 1 db)