Az éj karjában

Szépirodalom / Versek (63 katt) Krómer Ágnes
  2020.10.19.

Lassan hófehér unalomba burkolózik a táj,
kint köd szitál, csend burkolja már a határt.
Ki tudja, mit rejtett a zaklatott szívek moraja,
a szürkületi csendben hallod, kattant a zár.
Felettünk kormos fellegek lebegtek vígan.
Nem kacag a gyermek, az özvegy sem sír,
függönyök mögött elfáradt testek alszanak.
Minden szívdobbanásunkért hálát adtunk,
féltő karjaiban ringat el minket földanyánk.
Morpheusz tőlünk jéghideg álmokat rabolt,
Aftiel, Te nem vagy már sehol, csak a csend.
Ő itt maradt velem, átölelt és vele maradtam.

Előző oldal Krómer Ágnes