Hmm… életem…
Azt hiszem, az életem nagyot tévedett, ló elé fogta a kocsit…
Mikor meg lóra ültem, az a fejével hátul ment előre kicsit…
A vonatom tévedve a cél felé haladt, de az ellenvágányon…
Én mindenbe belementem, de hogy pap legyek... Jobb volt disznóvágáson...
Aztán meg szántottunk volna, ha lett volna... a lóval,
De nem volt, ekét én húztam hátulról sündisznóval...
Volt nekem egy régi postaládám, rozsdás,
Végül egyszer csak megérkezett a postás,
Bedobott egy cetlit, csak néztem, hogy pacás…
Cetli üres volt, nem volt azon csak elmosódott paca,
Így tudtam meg, hogy éppen ilyen az én életem… daca.
Vecsés, 2016. február 21. – Kustra Ferenc
