Rímek Bódai - Soós Judit: Szakítására

Neoprimitív / Írások (1408 katt) Floró
  2010.08.17.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2011/2 számában.

- Betörlek, édes!
- Csakhogy én nem hagyom magam!
- Hiába csengsz fecsegve, hiába morogsz, megtörlek.
- Én vagyok a legfeszesebb. Hiába lökdösöl, nem engedlek át. Nem nyílok meg neked!
- A környék legimpozánsabb hímje ostromol. Díszeid elvarázsolnak.
- De én anélkül is gyönyörű vagyok!
- Igaz, drágám, hagy csupaszítsalak le. Dörzsöllek, karcollak, érintelek.
- Igen, üss, törődj velem! Add nekem az erődet!
- Jövök! Feszülj, tarts ellent! Úgysem bírod.
- Óh, meghalok érted! Lökdösésed összetör!
- A tiéd vagyok, megtörlek! Magam alá rendellek.
- Már a tiéd vagyok, meghalok érted, megnyílok neked!
- Ahh, ez jól esett, jöhet a következő!
- Máris eldobsz? És én itt állok meggyötörve, megalázva, szűzi mivoltomat, tisztaságomat elveszítve.
- Következőt!

Mondotta a kard, és a párbajozó másik viking harcos is. Még volt egy díszes pajzs, melyet kicserélhetett az összetörttel. A párbaj folytatódott:

- Betörlek, édes!
- Csakhogy én nem hagyom magam!
- Hiába csengsz fecsegve, hiába morogsz, megtörlek.
- Én vagyok a legfeszesebb. Hiába lökdösöl, nem engedlek át. Nem nyílok meg neked!

//A 13. harcos egyik titkos jelenetéből//

Előző oldal Floró
Vélemények a műről (eddig 4 db)