Társat keresek

Horror / Novellák (55 katt) David_M_Pearl
  2020.10.20.

Roger sietett haza, hiszen a telefonja megállás nélkül rezgett az újabbnál újabb értesítések miatt. Ez csak egyet jelenthet számára, végre visszajelölt neki egy hölgy a társkereső oldalon. Érdekes egyezésekkel volt már dolga, mióta felregisztrált az internet bugyraiként emlegetett párszerzési lehetőségek egyikére. Nem volt az a Rómeó lelkű, és nem is nézett ki úgy, mint a Dávid szobor. Számára ez felemelő és adrenalin löket együttes hatása. Talán most sikerül neki, sok-sok év után végre megtalálja élete párját, akivel leélheti az életét.

Roger a hazautat most olimpiai akadálypályának látta, minél előbb át kell rohannia a villogó zöld jelzéseken, és muszáj elérnie a buszt. Ha törik, ha szakad, akkor is haza kell érnie időre. Megnézhette volna a telefonján is, de már megtette az első lépéseket. Megnézte a lány képeit, és még nyelni is elfelejtett. Hosszú, fekete haja és napbarnított bőre volt a fotón. Arcán semmi sebhely, semmi mitesszer és ráadásként a mosolya széles és nyitott volt. Nem rejtette el a fehéren csillogó fogsorát és szeme vidáman kerekedett a mosoly hatására.

Nem mert neki telefonról visszaírni, nem akart egy másodpercnyi hibát sem ejteni a mondataiba, otthon a laptopon sokkal magabiztosabban zongorázik, és ott nem terelik el a figyelmét egyéb értesítések.

Fél óra elteltével már a bejárati ajtót nyitotta és csapta be maga mögött. Apja elébe próbált menni, de mire kiért a tévé szobából, fia már loholt is felfele a lépcsőn. Próbált valamit közölni vele, de nem jutott rá ideje. Fontosnak tűnhetett, mert arcára a komolyság és az aggodalom egyszerre ült ki, egy családapától ez nem megszokott, hiszen mindennapi kötelességei közé tartozik a magabiztosság és nyugodtság.

Roger berobogott a szobájába, és magára zárta az ajtót. Hátizsákját ledobta a sarokba és cipőjét lerúgta. A következő percben már az ágyon hasalt, és arcát megvilágította az épp bekapcsolt laptop. Pár perc múlva már fent is volt az oldalon, és szemeit a lány fotóján legeltette. Ott is maradt volna akár egy órán át, ha nem pittyeg ismét a gépe. Rá is kattintott az oldal csevegő részére, és már bele is kezdett a románcába.

- Szia, Roger vagyok. Örülök, hogy beszélünk… illetve, hogy lehetőséget adtál erre. Nagyon szép vagy a képeden!

Amilyen hirtelen rábökött a küldésre, olyan hamar tudatosult benne, hogy elsőnek vissza kellett volna olvasni a kapott üzeneteket, és utána jobban átfogalmazni az irományát. Az első próbálkozás után tehát csak fogta a fejét, és remélte, hogy nem nézik azonnal vesztesnek.

Pár pillanat múlva ismét üzenetet kapott.

- Szia, Letty a nevem. Én is örülök, hogy beszélünk.

Roger szíve hevesen kezdett verni, ezek szerint nem vesztes, hanem igen is nagyon esélyes ember lett. Megrázta a fejét, és elsőnek visszaolvasott minden kapott mondatot. Beletelt vagy két percébe, de már tisztábban látja Letty ismerkedésének okát.

- Látom, egyetemre jársz, bukom az okos pasikra! Az helyettesíti a külsőt és erősíti a belsőt. Van kedved találkozni?

Most már rájött, miért kapott olyan tömör választ, hiszen Letty már elrendezett magában mindent a dologgal kapcsolatban. Szemei kitágultak, és agyából elkezdett egy legalább olyan fontos, de mégsem minden esetben használandó testrészébe áramlani. Vett két mély levegőt és összeszedte magát. Majd válaszolt és beleegyezett a találkozóba. Ma este kerül rá sor, este nyolckor egy étteremben. A hely nem a hozzá legközelebbiekhez tartozott, vagy legalább egy órával ezelőtt el kell indulnia, vagy kölcsönkéri az apja egyik autóját. Hamar az utóbbi mellett döntött, és már el is kezdte vasalni az estére szánt ingjét, és előkereste a jogosítványát.

Hamar eltelt az idő, mire mindennel el tudott készülni úgy, hogy még beletett egy gyors evést is. Nem mehet oda korgó gyomorral, de telivel sem, keresett egy arany középutat és megevett két vajas pirítóst. A vasalt ingjét magára öltötte, fekete farmert vett fel hozzá, és befújta magát a külön randevúra szánt parfümjével. Sokáig porosodhatott a szekrényben.

Felvette a még délután lerúgott cipőjét, és már ballagott lefele a lépcsőn, és az apja szobája felé tekintett. Különös csend volt odabent, talán már lefeküdtek a szülei, de erre nem sokszor volt példa. Esetleg lehetséges, hogy sikerült az apjának kevesebb, mint egy hét alatt új munkát találnia, és most rá akar pihenni az első napjára? Roger ennek a verziójának hitt, de akkor nem akarja felkelteni őt, hanem az engedélye nélkül kéri kölcsön az autóját, erre mondják, hogy Isten fizesse meg.

Természetesen az ötös BMW kulcsát akasztotta le, és nem a sima Skoda keltette fel az érdeklődését. Mégis, mit gondolna róla Letty, ahogy egy Skodában ül? Felháborító még a gondolata is!

Kiment a házból, és beült a kocsiba. Párat még igazított magán a visszapillantó tükörben, majd beindította az autót és kifordult vele az útra.

Odaért az étterem elé, de nem szállt ki az autóból. Sokat köszönhetett a sötétített ablaknak, így nem látták, hogy tipikus amerikai fiatalként a telefonjába van meredve a volán mögött, és kép alapján keresi az angyalok által festett arcot. Jobbra és balra rángatta fejét, míg az utcán felé közeledve meglátott egy lányt, aki kísértetiesen hasonlított Lettyre. Ahogy rövidült kettejük között a távolság, már biztos volt benne, hogy álmai nője jön a kocsija felé. Kiugrott a kocsiból, és a bal lába félig még kormány alatt volt, de már integetett, és hangosan nevén szólította a lányt. Letty egyből megcsillantotta hófehér fogait és szélesen mosolygott, közelebb ment Rogerhez és nem tudta elkerülni a figyelmét a BMW sem. Különösen a motorháztető és az elülső lökhárító volt számára szemet gyönyörködtető, de ezt Roger nem vette észre, csak azon igyekezett, hogy ki tudjon kászálódni a kocsiból.

- Szia Letty!
- Szia Roger! Látom készültél a találkozóra.
- Oh igen. Igen, ömm…megpróbáltam kihozni a legjobbat – mondanivalója közben megpróbált Lettyhez hasonlóan természetesen mosolyogni, de a feszültés megint győzött benne. – Személyesen még szebb vagy, mint a képeken. Öröm a szemedbe nézni.

Letty kezébe temette arcát, és félénken nevetett. Utána ismét bevetette a báját.

– Nagyon köszönöm, Roger. Szóval? – nézett körbe az utcán. – Menjünk egy jobb helyre, ehhez a megjelenéshez és kocsihoz egy sokkal jobb hely dukál. – Nyelt egy nagyobbat és folytatta. – És még én is itt vagyok az anyósülésen.
- Perszen hogyne. Máris kinyitom neked az ajtót. – Azzal körbefutott a kocsi körül, és kinyitotta a hercegnőnek. Majd Letty beült, és Roger fejében csak az forgott körbe-körbe, hogy mekkora főnyereményt kapott magának, és ez lesz élete legjobb estéje. Visszaült a kocsiba és rábízta az irányítást Lettyre. Megpróbált sofőrként viselkedni, és nem megnyomni a gázt, hanem komótosan elérni egyik helyről a másikra.

- Itt egyenesen, egészen az út végéig, Roger.
- Rendben, köszi.

Letty elővette a telefonját, és sűrű kopogásokkal megírt egy üzenetet, majd a kocsi műszerfalára dobta a készüléket.

– Biztonságban lesz a kocsiban, nem?
- Persze, ezt nem lopják el, tudod, a márka nemesít és szimbolizál – mondta Rogerm és lassan az egyenes végére ért.
- Itt állj meg nyugodtan! Egyébként neked mit jelent ez az autó?
- Nekem egy hintót jelent az új hercegnőmnek. – Most először mosolygott őszintén a srác. Nagyjából ez volt az első könnyed, de annál őszintébb megszólalása. Letty csak nevetett és kezdett kipirulni.

Megálltak az út végén, de itt csak egy romos és elhagyatott épület volt. Roger nem értette a helyzetet, de Letty hamar elárulta magát.

- Gyere, megmutatom, mit jelent nekem az igyekezeted. – Gyengéden szájához érintette mutató ujját, és kiszállt a kocsiból. Roger férfiasságától és vágyaitól fűtve kiszállt és utána eredt.

Letty vezette továbbra is, hátramentek a romos épület mögé, ahol egy koszos és rozsdás padokból álló, régen használaton kívüli játszótérre értek. Roger már épp kérdezni akarta, hogy biztos ez a legjobb hely a dolgokra, de már nem volt rá ideje. Letty lekapta és vadul csókolta. A férfi becsukta a szemeit, és csak élvezte a másodperceket. Nem hallotta meg, hogy a háta mögött hirtelen lépések sokasága hallatszódott. A következő percben egy meglett, kopasz hapsi kiszakította a hercegnője öleléséből és a földre rántotta.

- Mit műveltek rohadékok! Hagyjátok békén a lányt!

Roger a földön fekve próbált volna életében elsőként férfi lenni, de amit ez után látott és tapasztalt, az mindennél rosszabb volt számára.

A nagydarab férfiak mind bőrkabátban voltak és körbeállták Lettyt. Az egyikőjük, bizonyára a főnök, rácsapott a fenekére és vadul belemarkolt.

- Azt tudod, hogy a csókért ma este duplán kapsz?
- Kussolj már és intézd a dolgodat… barom!

Roger nem értette, de már könnyeivel harcolt a földön. A kétméteres verőlegények persze röhögés tárgyává tették, és a kellő törődés érdekében párszor megrugdosták. Mikor orrán, száján folyt a vére, lassan és fájdalmak közepette felemelte a fejét.

- Letty… mi ez? Kik… ezek?
A lány közelebb ment hozzá és a fülébe súgta a rideg igazságot.
- Tudod, baby… veled semmi bajom, apáddal már sokkal inkább. Sokkal tartozik az én családomnak és embereimnek. Vagy nullákban fizet, vagy hullákban. Az utóbbit választotta. – Elhajolt tőle és félelemmel megtelt szemébe meredt. – Sajnálom, kincsem. Pedig biztos ment volna a dolog. – Felállt tőle és intett az embereinek.

Roger üvöltött, segítségért kiáltott, és kétségbeesetten nyögdécselt, ám a sötétség zord ura most nem engedte ki a hangokat a civilizációnak. Addig ütötték, ameddig az utolsó lehelete is elhagyta. Letty ez idő alatt macskák módjára, elegánsan és riszálva sétált oda Roger apjának kocsijához. A srác elfelejtette bezárni, annyira elöntötte a vágy. A lány csak kinyitotta az ajtót, és kivette a telefonját.

Az üzenetet nézte és olvasta vissza.

„Itt van velem, az autó is stimmel. Gyertek a játszótérre és intézzétek el minél hamarabb!"

Lehajolt a BMW rendszámához, és Roger vérétől pirosló ujjával húzott egy egyenes vonalat rajta.
Ezt már kihúzhatja a listájáról.

Előző oldal David_M_Pearl