Tapasztalatlan virág
Gondolatom, lusta ponyva
Csak fejemből merítettem.
Poros, bogos, padlás orma,
Tapasztalatok része nem lehettem.
Világról én mit tudhatnék.
Semmi közöm, léha közöny.
Csak magamban képzelgék,
Nem kopogtat még az öröm.
Édes epret nem haraptam,
Léha, hervadó tapasztalatok,
Csak láttam, miként arattam,
Talán egyszer mégis megfoghattok.
Szűzi virág még nem színes,
Várok, de ha talán nem jön?
Fehér szirmod mért nem véres?
Szenvedély szerelme talán leönt.
Mikor lesz ez? Türelmem nincsen.
Az idő véges, fogy a mámor.
Buta, kicsi, tapasztalatlan kincsem.
Végtelen véges jelző vámsor.
Itt az idő földi mérték,
Neked adnám azt, ha jönnél.
Ott az idő furcsa érték.
Ismeretlen örömöt ajándékba kötnél.
