Monogám respect

Szépirodalom / Versek (23 katt) Krómer Ágnes
  2020.06.08.

Fején koppant az eső,
szívében ott volt a nő,
lekvárt főzött kevélyen,
csókjában fürdött a nap,
átrohant a kereszteződésen,
talpa alatt reccsent a gally.
Valahol már eltűnt egészen.
Szeme még zölden villant,
emlékezz rám tekintettel.
Zsebében csak egy százas,
szája szögletében mosoly.
Inge ujjában játszott a szél,
mintha csak falevél lenne,
hajában megpihent a fény.
Szellemvilágban tévelygett,
cipője nyomát formázta a föld.
Átlibbent a csendes emlékezetbe,
kezében nem volt virág, sem gaz,
szeme mesélt halvány kis reményt.
Rövid beszéd és hosszú szünetjel,
valaki mondhatná még, ne menj el.

Előző oldal Krómer Ágnes