Dupla csavar - A detektív sztori

A jövő útjai / Novellák (96 katt) Carun
  2020.06.01.

— Szóval ide rejtetted a testet.
Bobby Johnson riadtan fordult az öblös férfihang irányába: a raktárépület sötétjében zseblámpa fénye és egy revolver csöve meredt rá.
— Tony Fox. Gondolhattam volna. Az egész csak csapda volt, nem igaz?
— Eltaláltad. Most pedig tedd le a feszítővasat és lépj el a ládától!
— Mekkora hülye voltam, mikor bevettem, hogy délelőtt láttad Michellt az ékszerüzletben.
Bobby a pajszert egy másik tárolóra helyezte — saját zseblámpája mellé —, majd tett egy lépést oldalirányba.
— Tudok a csempész dolgaidról is, de bizonyíték híján meg kellett tudnom, hogy merre rejtegeted a nőt. Így most már gyilkosságért villamosszéket kapsz.
Bobby savanyúan elmosolyodott.
— Úgy látszik, mindenre sikerült rájönnöd.
— Majdnem. — Fox közelebb lépett. — Az egyetlen dolog, amit nem értek, hogy miért? Mi vitt rá arra, hogy megöld Michellt? Rájött valamire és megzsarolt? Benne volt a buliban, de valamit elcseszett? Mondd meg, Bobby, miért kellett a nőnek meghalnia!
— Azt nem olyan könnyű elmagyarázni. Talán egyszerűbb, ha megmutatom. — Tett még egy lépést oldalra és a Michell nyughelyéül szolgáló ládára mutatott.

Fox gyanakvóan méregette a csempészt, majd egy vállrándítással odavilágított. A szeme elé táruló látvány lesokkolta. Az a négy durva falap közé zárt valami — bár emberi formája volt —, túllépett az ismert anatómián. A lila csápok és az arcon helyet kapó nyolc, élettelen szem biztosan nem tartozhatott földi lényhez.

— Mi a… mi a franc ez?
Bobby halkan kuncogott.
— Tony Fox, a híres magándetektív nem találja a szavakat? Hadd világosítsalak fel, te minden lében kanál! Az a „franc” a ládában egy Kaet’ai kém, akit azért küldtek ide, hogy beleköpjön a levesembe.
— Mégis hogy…?
— Egyszerű. Valami szerencsétlen bőrét viselte egész idő alatt.
— Ez egy… egy… földönkívüli?
— Nem csak ő.

Tony Fox életének legrémesebb pillanata volt, amikor az általa ismert Bobby Johnson a szeme láttára megsemmisült. A fickó egy határozott mozdulattal tépte le magáról a bőrt és a húst. A véres masszában egy zöld, féregszerű teremtmény vonaglott; fonálszerű csápjai őrült táncot jártak gyűrűs teste körül. Rémes lárva-arcán gúnyos vigyor feszült, ahogy nyolc fekete szemével a detektívet vizslatta.

— VREX VAGYOK, A PUSZTÍTÓ!!! MUHAHAHA!!! MIT MONDASZ MOST, KISEMBER?!?!
Fox arcán a falfehér sokkot felváltotta a vérvörös düh. Egyetlen egyszerű kérdés hagyta el a száját:
— Mi a jó büdös francot csinálsz?!
— AZÉRT VAGYOK ITT, HOGY SZEMÉTLERAKÓNAK HASZNÁLJAM EZT A PLA...
— Nem te!
— NEM? — Vrex bizonytalanul ingadozott jobbra-balra. Biztos volt benne, hogy a detektív agyát kiégették a látottak és megbolondult.
— Te! Hé, író! Mégis mi a jó büdös francot csinálsz?!
Kínos csend.
— Ne merészelj ignorálni! Válaszokat akarok!
„Várjunk csak… Te hozzám beszélsz?”
— Pontosan! — Fox bólintott és a győzelme teljes tudatában feszítő Vrexre mutatott. — Mi a fene ez itt?
„Vrex, a Pusztító. Egy intergalaktikus faj tagja, aki azért jött a Földre, hogy…”
— Nem ez érdekel! Azt akarom tudni, mit csinál itt?! Ez egy detektív sztori, nem holmi Galaxis Útikalauz Stopposoknak. Persze, nem a legjobb, de eddig legalább következetes volt. Hogy jön ide egy űrlény a nagy büdös semmiből?
— IDIÓTA KISEMBER!!! VREX ONNAN JÖN, AHONNAN CSAK AKAR!!!
— Pofa be, Vrex! Magyarázatot követelek!
„Hát… Úgy gondoltam, érdekes csavar lenne.”
— Érdekes csavar? Ez a fickó? Most komolyan?
„Figyelj, végülis nem láttad előre.”
— Az igaz, de attól, hogy érdekes, még nem lesz belőle jó csavar. Ennyi erővel változtass át mindenkit beszélő villanyoszloppá. Azt sem látnám előre. Az egész egy hülyeség!
„Túlreagálod. Nem olyan rossz ez így.”
— Tényleg? — Fox bosszúsan ráncolta szemöldökét. — Mutass egyetlen nyomot, amiből következtetnem kellett volna erre a… eh… csavarra!
„Nos, amikor átkutattad Bobby szobáját, az intergalaktikus mobilja a csillárról lógott.”
- És? A négy éves unokahúgomnak csillagos tapétája van, mégsem gondolom, hogy őrült asztronautaként fog feltűnni a hetedik fejezetben.
— CSAK ÚGY MEGJEGYZEM, HOGY EGY KIS PLANÉTÁRÓL SZÁRMAZOK, AMI KÖRÜL HÁROM HOLD…
— Vrex, nem veszed észre, hogy ez senkit nem érdekel?
„Oké, igazad van. Mit akarsz, mit csináljak most? Ami megtörtént, az megtörtént.”
— Nem az én problémám! Javítsd ki!
— NEKEM AZ A VÉLEMÉNYEM, HOGY EZ EGY NAGYON KIRÁLY CSAVAR VOLT!
„Pofa be! Na jó, mit szólnál ehhez: Vrex nem egy földönkívüli, hanem egy démonherceg. Esetleg szellem, vagy valami mitológiai lény. A történet első harmadában úgyis volt az a fura kultusz, Csápos Csávók, vagy minek hívták magukat.”
— DÉMONHERCEG!!! HÚÚÚ!!! BIZTOS JÓL ÁLLNA NEKEM AZ A SZEREP!!!
— Hmm. Jobban hangzik, de nem is tudom… Eddig nem volt semmi misztikus a történetben. Félek, sokaknak nem jönne át a dolog.
„Erős drogok? Hallucináció?”
— Mégis mit csinál egy kisstílű csempész az erős drogokkal?
„Csempészi őket?”
Fox elgondolkodva vakargatta borostás állát.
— Hmm. Ez az egész Vrex-szál átgondolatlannak tűnik. Nonszensz. Félek, ezt még hallucinációval meg mindenféle vajákolással sem lehet rendbe hozni. Ez az alak kész vicc.
— HÉ!!! EZ FÁJT!!!
„Rendben. Elég volt! Már pontosan tudom, hogy mit csináljak.”
— Miért van rossz érzésem ezzel kap…

*

Fox lassan kinyitotta a szemét. Felült a kanapén és körbenézett: a saját lakásában volt. A tévében a bemondó a következőt hadarta:

— Ne felejtsék el megnézni Vrex, a Galaktikus Pusztító következő adását a jövő héten is!

Fox nagyot sóhajtva töltött magának egy whiskyt. Az italt addig bámulta, míg a jégkockák teljesen el nem olvadtak, aztán megszólalt:

— Tudod, ez azért egy elég olcsó csavar volt.

Előző oldal Carun
Vélemények a műről (eddig 5 db)