Az elmén túl

Szépirodalom / Versek (90 katt) Adam Klausen
  2020.05.26.

Gondolatim vihara pusztít és zúz,
kavarog, örvénylik, magába húz.
Fogoly vagyok, láncon egy túsz,
szabadulnék, de mindig visszahúz.

Borotvaélen táncolok, körülöttem káosz dúl,
félek, kinek hittem magam, végleg elpusztul,
Istenem, nehéz az út, de néha letisztul
és felragyog a menny, a világ az elmén túl.

Előző oldal Adam Klausen
Vélemények a műről (eddig 1 db)