Nyál-lájt
— Eddy, kérlek, csókolj meg! — Miss de Bella úgy cuppogott a férfi halottsápadt arca előtt, mint mangalica a moslékos vödör felett. — Hát nem érzed, hogy szeretlek!
— Szerelem… Mégis mit jelent az egy vámpírnak? A sötétség gyermeke vagyok, üres héj csupán, telve vérszomjjal és a test magányával.
— De hát tudsz a fényben járni! Ez hogy lehet?
— Háromszázhárom év alatt volt időm kifejleszteni. A testemre kent csillámpor visszaveri a napfényt, így szabadon mászkálhatok nappal is.
— Háromszázhárom év? — Miss de Bella megrökönyödve nézte a férfi tökéletes arcát; apró malacszemeiben hitetlenség fénye csillogott. — Mégis mi a francért jársz még mindig középiskolába?
— Ümm, izé… Itt buknak a csajok az ilyen rejtélyes pasasokra, mint én vagyok.
— Hát így állunk! Mégis miféle vérszívó vagy te?
— Egy szexuál-vámpír: gyönyörű és felettébb kanos!
— Ugyan már! Mégis mit tud egy halott nyújtani az ágyban?
— Drágám, el sem tudod képzelni, mire jó a hullamerevség!
