A meglepetés

Neoprimitív / Írások (75 katt) Norton
  2020.04.22.

Kora este volt, amikor Chuck Norris hazatért az edzésből a csendes és rendezett kis otthonába.

Belépett a szobájába, és éppen fel akarta kapcsolni a villanyt, amikor megdermedt. A tűéles ösztönei veszélyt jeleztek. A hosszú, akciókkal teli évek alatt kifejlődött benne egy hatodik érzék, ami elárulta neki, ha mások is a közelében vannak. Ez történt most is.

Váratlanul egy tömzsi alak bukkant fel előtte a sötétből. Norris nem várhatta meg, hogy ő támadjon először, mert lehet, hogy akkor már nem lesz több esélye!

Emberfeletti reflexei azonnali reagálásra késztették. A jobb ökle olyan elképesztő sebességgel villant meg, hogy még a leggyorsabb villám is elpirult volna szégyenében, ha azt meglátja.

Az ütést követő csattanás pedig olyan fülrepesztő volt, mintha egy több méter vastagságú fatörzs tört volna derékba a villámcsapás következtében, pedig csak egy orrcsont törött szilánkosra.

Norris ezután egy könnyed balkezest is elengedett, ami nála egy körülbelül hatszáz kilós ütést jelentett. A támadó valósággal elrepült.

Az egykori Texas ranger ezután a világ leggyorsabb pörgő rúgásával állon talált egy másik idegent, aki állkapocs törést szenvedett.

A szájból kirepülő hat darab fog még földet sem ért, amikor Norris felugrott, és végrehajtott egy félfordulattal egybekötött briliáns taszító rúgást, ami egy gyorsvonat sebességével és erejével találta el a sokkból még fel sem ocsúdó támadó mellkasát, hogy a testes alak négy métert repült hátra, és egy üvegezett szekrénykét felborítva, ájultan zuhant a földre.

Az esésének sebességére pedig már hasonlatot sem tudok mondani.

Ekkor valaki egy hosszú tárgyat tartva előrelépett, ezért Norris egy lecsapó kobra sebességével megragadta az illető karját, majd csavart rajta egyet, hogy nagyot reccsent a csont, aztán egy briliáns válldobással a dohányzóasztalra repítette az ismeretlent, ami persze rögvest összetört az illető súlya alatt.

Az egykori ranger rögtön ezután egy elég magas taszító rúgást hajtott végre a másik irányba, ami pontosan arcon találta a következő idegent, aki hátrafelé kezdett szaladni, és felborított újabb négy embert.

„Hányan vannak ezek?”

Ekkor valaki felkapcsolta a villanyt és felzendült a harsány kiáltás:

Meglepetés!

Chuck Norris csodálkozva nézett körül. A barátai voltak azok. El is feledkezett róla, hogy ma van a születésnapja.

Az egyik cimborája ájultan feküdt a földön egy kisszekrény romjai között, míg a másik az összetört dohányzóasztalon hevert és halkan nyöszörgött, miközben a törött karját fájlalta.

Most derült ki, hogy az a hosszú tárgy, amit nemrég még a kezében tartott, egy papírtrombita volt csupán.

Körülbelül négyen kerültek még a földre, ahogy Norris közéjük rúgta a társukat. Nehézkesen tápászkodtak fel.

Valaki a fejét fogta, valaki az orra vérét próbálta elállítani, a többiek pedig elképedve bámultak. A kezdődő vidámságot a súlyos csönd váltotta fel.

Az egykori ranger még csak most fogta fel, hogy a kezében tartja a pisztolyát, és rászegezi a többiekre. A villámgyors reflexei néha még őt magát is zavarba ejtették. Mire rájönne, hogy mit csinál, már ki is nyír vagy hat embert. Még jó, hogy ezúttal vissza tudta fogni magát. Bosszúsan rakta el a fegyvert.

- Elnézést.
- Ejnye, Chuck, mi csak meglepetést akartunk okozni neked! - kiáltotta méltatlankodva egy régi Texas Rangers kolléga.
- Sikerült.
- Ez azért egy kicsit durva volt - közölte egy másik férfi remegő hangon. - Mentőt kell hívni.
Mi csak meg akartunk lepni téged.

Norris fancsali tekintettel, szabadkozva csóválta a fejét.

- Utálom a meglepetéseket.

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 3 db)