Szabadnapos Sötét Nagyúr

Fantasy / Novellák (103 katt) Carun
  2020.04.16.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2020/3 számában.

Métely, a Sötét Nagyúr unottan bámulta a plafont. Reggel kilenc is elmúlt már, de valahogy nem akaródzott neki kikelni az ágyból; már épp visszaaludt volna, mikor hordozható kristálygömbje megcsörrent.

— Halló! Halló! Nagyúr, ott vagy? — Csuparánc, fehér szakállas varázsló képe rajzolódott ki a felszínen.
— Mit akarsz, Saru?
— Lemaradtál a nyolc órás megbeszélésről a gyilkos bohócokkal.
— Hát aztán?
— Nem voltak épp boldogok; tortát dobtak a képembe, lespricceltek vízzel és elviharzottak. Azt mondták, nem veszed őket komolyan.
— Hagyjál békén, Saru, ma nincs kedvem dolgozni.
— Nagyuram, ez nem kedv kérdése… Ez a Végzeted!
— Teszek rá! Írj be egy szabit mára!
— Hogy mit csináljak?!
— Jól hallottad, ma nem megyek be. Ideje kicsit kikapcsolódni.
— Azt… azt nem teheted! Te vagy a Sötét Nagyúr! A gonoszoknak nem jár a szabadnap!
— Ezt meg honnan a francból szedted?
— Valami szabálykönyvben olvastam.
— Akkor a dolog meg is van oldva: én, mint a Sötétség teljhatalmú ura, nem ismerek el semmiféle szabályt magam fölött. Szabadnap van, törődj bele!
— Mégis mit csináljak, ha valaki keres?
— Mondd azt, hogy sötét terveimet szövögetem és nem akarom, hogy zavarjanak!
— És ha megjelenik itt pár hős, hogy a fejedet vegye?
— Akkor majd improvizáltok, például levágják a tiédet az enyém helyett.
— Az elég kínos lenne… számomra.
— Te választottad a sötét oldalt, Saru, itt nincs happy end.
— Mégis… mégis mit fogsz csinálni egész nap, Nagyúr?
— Élvezem a napsütést, a madarak csicsergését, ilyesmi. Nyílt egy kis kávézó a sarkon, már rég ki akartam próbálni. Képzeld, még fánkot is árulnak, olyan pudinggal töltött csokis tetejűt. Idejét sem tudom, mikor ettem valami rendes kaját.

A kristálygömb felületén a csuparánc arc csak tátogott. Métely fekete páncélkesztyűs kezébe vette a varázstárgyat, majd jól megrázta.

— Halló! Halló! Saru! Hallasz?
— Elnézést, Nagyuram, csak egy pillanatra nem találtam a szavakat.
— Már azt hittem, bedöglött ez a vacak.
— Nagyúr, könyörögve kérlek, ezt nem teheted velem! Nem hagyhatsz magamra egy teljes napra! Közeleg a világvége: elpusztíthatjuk az egész világot!
— Ehh… Ma valahogy nem látom értelmét az egésznek.
— Dehát ez az álmunk… ööö… izé… az álmod!
— Jelenleg csak egy jó kávéról és egy fánkról álmodok. Képzeld csak el, ha ma mindent elpusztítok, akkor holnap már nem tudok beugrani abba a helyes kis kávézóba. Valljuk be, Saru: Sötét Nagyúrnak lenni szívás!

Előző oldal Carun
Vélemények a műről (eddig 5 db)