A meg nem értett művészek

Szépirodalom / Novellák (97 katt) Norton
  2020.04.12.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2020/3 számában.

Egyperces

- Feleslegesen tört be az irodámba, a regénye nem ment át - közölte fölényesen Kovács úr az asztal másik oldalán helyet foglaló, középkorú íróval. - Ha nagyon tudni akarja, én magam jutottam erre a következtetésre, amikor beleolvastam. Hogy mi nem tetszett a könyvében, azt már elmondtam magának.
- És ezekről a dolgokról miért nem tájékoztatott eddig? - kérdezte sértődötten Horváth úr.
- Nem tartottam fontosnak - felelte a másik egy ásítást elnyomva. - És nagyon megtisztelő, hogy személyesen fáradt be az irodámba, de most arra kérem, hogy távozzon.
- Azt akarja mondani, hogy sivár, unalmas és fantáziátlan a történetem? - kérdezte merengőn Horváth.
- Nézze, ezt már nagyon unom! - sóhajtott türelmetlenül a kritikus. - Nem akarok vitatkozni magával. Legyen felnőtt, és fogadja el a helyzetet!
- Én mégis hallani szeretném újra a problémákat - húzta el a száját az író. - Tudja, csak, hogy tanuljak belőle.
- Na, jó! - csóválta a fejét Kovács. - A regényében végig klisékkel dobálózik.
- Úgy véli?
- Úgy. A stílusa pedig hiába próbál giccsesen dagályos lenni, mégis száraz marad. Egy lapos semmi az egész. Ebből tizenkettő egy tucat.
- Most maga is csak klisékkel dobálózik.
- Illik is a könyvéhez. Nincs benne semmi, amitől élettel telítődne.
- Érdekes, Hitler festményeiről is hasonlókat mondtak.
- Festményeiről? - lepődött meg a kritikus. - Ő nem szobafestő volt?
- Nem, barátom, festőművész. Leginkább épületeket festett a vászonra, ami sokaknak tetszett. A munkái szépen kidolgozottak voltak, de áradt belőlük egy furcsa, nyomasztó sivárság. Persze nem mindenki vette észre, csak az ilyen marha nagy szakértők, mint maga!
- Biztosan igazuk volt - mosolyodott el Kovács.
- A festőművész pálya nem jött össze neki, pedig talán jobban járt volna a világ, ha inkább azt az utat tapossa ki, és abba öli bele az energiáit. A pusztítás helyett az alkotást választhatta volna, de egy magafajta nagy ember elkaszálta a törekvéseit.
- Hitler egy őrült volt! - kiáltotta ingerülten Kovács. - Neki a hatalommánia volt az útja, meg a kegyetlenség. Teljesen mindegy, hogy mi lett volna a hobbija.
- A művészet nem egy hobbi, hanem egy szenvedély - válaszolta Horváth. - És igenis, jó irányba viheti az embert.
- Most már tényleg nem érek rá hülyeségeire.
- Nyilván fontosabb dolgai vannak, mint egy magamfajta senkivel foglalkozni. Átérzem a problémáját.
- Fejezzük már ezt be! - húzta el a száját a kritikus. - Tudja, már nagyon elegem van a meg nem értett, sértett lelkű művészekből. Én is emberből vagyok, és elfáradok néha.
- Rendben van - felelte halkan az író, miközben elővette a pisztolyát, és ráfogta a másikra.
- Jézusom, mi ütött magába?! - kiáltotta rémülten a kritikus.
- Hitler is csak egy meg nem értett művész volt! - vicsorogta tébolyultan Horváth, majd kibiztosította a fegyverét és meghúzta a ravaszt.

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 8 db)