Pom Pom meséi A kapuzárási pánik

Neoprimitív / Írások (70 katt) Norton
  2020.04.07.

- Hogy kicsoda Pom-Pom? Érdekel ez még egyáltalán valakit? Mennyivel jobb volt nekem vagy harminc éve, amikor pompomlányok rajongtak értem, és játszottak velem. Ide-oda mozgattak… aztán fel és le… fel és le! Ó, igen, fel és le! De jó is volt, istenem!

Most meg én vagyok a papucs. De még azon is csak a pamutbojt. Ó, boldog ifjúság, hova tűntél? Manapság csak lengedezek ezen az elfuserált faágon, mint valami félhülye vitorlás hajó a viharos tengeren csapongva. A természeti erők könyörtelen csapdájában vergődök cél és ész nélkül.

Sorsomat a vadállatként üvöltő, hideg-rideg fuvallatok istentelen játékára bízom, miközben az irgalmatlan szélvihar toronymagasra korbácsolja a tébolyultan vonagló, lelketlen hullámokat, melyek szinte átcsapnak a zavarodott fejem felett, a legvégső kétségbeesésbe hajszolva a kínoktól sajgó lelkemet… Bahhh! És már az árbocom is lelankadt!

Ki fog új életet lehelni belé, hogy duzzadjanak azok a vitorlák? Óhh… micsoda hervasztó e helyzet! Hogy elszállt az ifjúság…

- Mi bajod van, Pom Pom? Már megint berúgtál?
- Szióka, szépsegges Picur! Jöttél életet lehelni a jó öreg Pom Pom bácsiba? Eszem a kis szívedet! Elkísérhetlek?
- Nem!
- Akkor elkísérlek!
- Muszáj neked mindig a fejemre ugranod?! Jézusom, bűzlesz a piától!
- Ne mondj már ilyet, hisz alig fogyasztottam valamit.
- Na persze, azért neveztél szépsegges Picurnak.
- Talán nem vagy szépsegges?
- Hagyjuk most ezt!
- De ne hagyjuk!
- Mondtam már, hogy hagyjuk!
- De miért hagynánk?
- Szakadj már le a seggemről! Ép elég bajom van!
- Nocsak, mitől vagy ilyen ingerült, drága? Megjött talán? Esetleg nem jött meg? Ez a két eset állhat a feszültség hátterében.
- Ami azt illeti, már el is ment.
- Csak én nem tudok elmenni.
- De az autóbusz már elment.
- Miféle autóbusz? Most nem az iskolába tartasz?
- Nem oda. A koronavírus miatt távoktatás van. Most kénytelen leszek gyalogolni. Nem baj, csak pár saroknyira kell eljutnom.
- Még pár saroknyit is busszal utaznál? Látszik, hogy egy elpuhult, városi lány vagy. De mi az a távoktatás? Távolról oktatnak? Ez valami újfajta dolog?
- Igen, ez ugyanolyan, mint a régi, csak egészen más.
- Értem. De ha nem az iskolába mész, akkor hova?
- A nagymamámnak viszek egy kis elemózsiát.
- Azt nem a Piroska szokta csinálni?
- Most nem, mert az idősekre vigyázni kell. Jobb, ha ők otthon maradnak. És a fiatalok se császkáljanak el, ha nem muszáj. Tudod, maradj otthon! Ezt harsogja minden sztár.
- Maradj otthon, s használj kotont. Hallottam én is.
- Ilyet nem is mondtak…
- De gondolták.
- Miért gondolták volna?
- Mégis, mit csináljanak az emberek egész nap a négy fal között? A tévé unalmas, a politikát meg már rühellik. Mi marad még? Szóval maradjatok otthon, s legyen jó sok koton!
- Ej, Pom Pom, mi ütött beléd? Nagyon fel vagy húzva. Ez elég morbid dolog. Nem voltál te ilyen. Beszéljünk inkább másról!
- Jól van. Mit viszel a nagymamának? Nem mintha érdekelne…
- Mit is viszek, mit is viszek? Nos, egy kis tejet meg húst. Tojást, pogácsát és egy kis rumot. Ezt természetesen csak sütögetéshez, vagy két liternyit… meg viszek neki fájdalomcsillapítót, mert a minap rosszul lépett, és megrándult a bokája.
- Biztos túl sokat sütögetett. Orvos látta már?
- Nem, mert azok most távgyógyítanak.
- Úgy, mint Gyurcsok József, vagy az Uri Geller?
- Aha… múkodj, meg ilyenek.
- Érdekes.
- Mondd, Pom Pom, nem szállnál le a fejemről? Meglehetősen hülyén nézek ki, amikor rajtam ülsz. Így részegen olyan vagy, mint egy elfuserált szénakazal… nem beszélve a cefreszagodról. Akár egy rothadó szőlőtőke. Ez lehetne az új neved.
- Igazad van. A különleges helyzetre való tekintettel inkább a nyakadba ülök, ha megengeded.
- Bánom is én!
- És szemből, vagy hátulról üljek a nyakadba?
- Ahogy akarod.
- Akkor szemből ülök a nyakadba. Így jó lesz?
- Rendben, csak a bojtodat egy kicsit vidd arrébb, hogy kapjak némi levegőt.
- Az nem a bojtom volt.
- Tök mindegy, vidd arrébb!
- Ha tudnád, hogy mi mindenné át tudok alakulni, drága!
- Most már tényleg fejezd be!
- Jól van már! Te semminek sem tudsz örülni?
- Már hogy tudnék, manapság? Ha csak tüsszentek egyet, mindenki úgy néz rám, mintha valami leprás lennék.
- Így járt szegény Festéktüsszentő Hapci Benő is.
- Ő az, aki festményeket tüsszent a falra és a vászonra?
- Igen. Régen olyanokat tüsszentett, hogy még a hanyatló nyugati gazdaságot is felrázta vele, de amióta elkapta a koronavírust, a csodás alkotásai helyett már csak hullaházakat, karantén kórházakat és munkanélkülieket ábrázoló képeket tud tüsszenteni. Be is zárták szegényt egy szobába, ahol még a plafont össze-vissza tüsszögi.
- A plafonig eltüsszent?
- Nem nagy ügy! Egyszer a Kanos Lajos is elspriccelt a plafonig. Mi abban az érdekes? De látnád szegény Órarugó Gerincű Felpattanót! Ide-oda pattog egy zárt helyiségben egyre gyorsuló iramban. Sokan attól tartanak, hogy kiüti a falat, vagy átlépi a fénysebességet.
- Szegény!
- Nem csak ővele van gond. A csökkenő benzinárak miatt a Benzinszívó Szúnyog úgy teleszívta magát, hogy szétdurrant.
- Úristen!
- A Szomorú Szamovár pedig annyira depressziós lett, hogy felkötötte magát.
- A mindenit!
- A Civakodó Cipőikrek összeverekedtek, az Egylábú Esernyőmadár elszállt melegebb éghajlatra, a Bátor Tintanyúl úgy megrémült, hogy felszívódott, a Vastalpú Cölöpverő egyszer csak bekattant, és mindenkit levert, aki csak az útjába került, a Radírpók kiradírozta magát és eltűnt… és még hosszan sorolhatnám.
- Mi lesz ennek a vége?
- Mi lenne? Majd Gombóc Artúr, vagy a nagy bölcs vezéreink megoldják a helyzetet.
- Attól tartok én is. De már meg is érkeztünk! Itt lakik a nagymamám, ebben a takaros kis bérházban.
- Be kell menni azon a széles vaskapun?
- Persze, mielőtt még bezárja a házmester. Tudod, a karantén miatt csak meghatározott ideig lehet nyitva, azután se ki, se be!
- Mondhatom, szép dolog.
- Én inkább rondának nevezném. És a rondáról jut eszembe… téged inkább nem viszlek be, mert a nagymamám megijedne tőled. Felteszlek erre a faágra.
- Már megint egy faág. Jól van, de siess vissza, és ne feledkezz meg rólam!
- Hogy is feledkezhetnék meg rólad, kedves Pom Pom?
- Nélküled nem tudok elmenni. Szükségem van az ügyes kezeidre. Tudod, nem szeretném, ha a házmester ránk zárná a kaput.
- Nem fogja.
- Biztos, hogy nem? Mielőtt bezáródik a kapu, segíts rajtam, kérlek!
- Olyan vágyakozó, boci szemekkel nézel.
- Számíthatok rád, édes Picur? Hamarosan elmehetek végre?
- Háááát…
- Ez most egy igen, vagy egy nem?

Vége

Előző oldal Norton