Egyperces rémmesék IV.

Horror / Novellák (113 katt) Norton
  2020.04.01.

A dohányzás káros az egészségre


Szoboszlai Pál unottan ült a dohányboltban, és az odakint sétáló embereket figyelte. Verőfényes, nyári idő volt, mégis kevés téblábolót lehetett látni. A járókelők többségén pedig arcmaszk volt. Már jó ideje tombolt a járvány, ami valósággal sokkolta az embereket.

A koronavírus kialakulására többféle összeesküvés-elmélet született. Egyesek szerint egy katonai vírus volt, ami véletlenül szabadult el egy laboratóriumból, mások szerint pedig direkt vetették be.

Létezett olyan vélemény is, amely szerint a különböző vírusokkal, földrengésekkel és egyéb csapásokkal Természet Anya védte meg magát a legpusztítóbb vírus, az emberi faj ellen - ugyanis a természetnek is megvan a maga immunrendszere.

Egyesek isteni ítélkezést véltek a jelenség hátterében, megint mások puszta véletlent.

Szoboszlai urat abszolút nem érdekelte, hogy kinek van igaza, ő csak a saját túlélésével foglalkozott.

Gumikesztyűs kezével kis híján megdörzsölte az arcát, de leküzdte a késztetést, és csak a rajta lévő mosható maszkot igazította meg. Pillantása a pult alatt heverő GLOCK pisztolyra tévedt.

Azért szerette ezt a típust, mert csőre töltve is biztonságosan lehetett viselni, s bár szabálytalan volt, de a pult alatt is így tartotta.

Sajnos szüksége volt rá, mivel a munkanélküliség és a megélhetési nehézségek miatt az utóbbi időben egyre jobban megszaporodtak a rablások és lopások.

Pál régebben fegyveres biztonsági őr volt hosszú évekig, de ő is elveszítette az állását, és eladó lett ebben a trafikban. Ami azt illeti, egyáltalán nem érezte ezt a munkát veszélytelenebbnek, mint a régit, főképpen manapság.

Sóhajtott egyet és megropogtatta a gerincét. Ekkor vette észre a kirakatüvegen keresztül a trafik felé sétáló alakot.

Pál jó emberismerő volt. Nem tanult viselkedéspszichológiát, testbeszédet, meg efféléket, de valahogy ösztönösen ráérzett az embertársai szándékára. Ez talán egy veleszületett képessége volt.

És amint azt a vékony pasast meglátta, már tudta, hogy az rabolni akar. Talán a kapkodó mozdulatai, talán a róla sugárzó feszültség miatt volt, nem tudta volna megmondani.

Ráadásul a külseje is gyanús volt. Az arcmaszk még hagyján, de minek neki a baseball sapka és a napszemüveg? Ez egy tökéletes álca, mert egyáltalán nem lehet benne felismerni.

Az idegen belépett a helyiségbe és valami köszönésfélét morgott el az orra alatt.

- El… elnézést… egy doboz Multifiltert kérek.

Most már elég gyámoltalannak látszott, egy igazi mama kedvencének.

Szoboszlai úr sóhajtott egy mélyet, és megállapította, hogy félrevezették az ösztönei. Talán az utóbbi idők feszültségei miatt történhetett a dolog. Ez a fickó szerencsére mégsem volt olyan veszélyes, mint ahogyan először gondolta.

Megkönnyebbülten nyúlt egy doboz Multifilterért, de amint ismét a jövevény felé fordult, az már egy hatlövetű pisztolyt fogott rá. Hogy pontosan milyen típusú lehetett, azt Pál hirtelen nem tudta megállapítani.

- Úristen, mit csinál?! - kiáltotta rémülten.
- Ide a kasszát! Gyerünk, ide az egészet!

Szoboszlai urat hirtelen kiverte a víz. A tévében rengetegszer látta már, hogy fegyvert fogtak valakire, de mennyivel másabb élmény ezt a valóságban átélni! Mindazonáltal megpróbálta megőrizni a hidegvérét.

- Nézze, uram, fegyveres rablásért akár nyolc évet is kaphat - rebegte félénken. - Megéri ennyit kockáztatni pártízezer forintért? Ha most kimegy, nem történt semmi! Én ígérem, hogy…
- Kussolj be, te barom, és ide a pénzt! - kiáltott a másik.
A pisztoly szinte táncolt a kezében.
- Csak nyugalom! Máris adom, ami kell!

Kinyitotta a pénztárgépet, és a pultra lökte az összes bankjegyet.

- Ennyi az egész?! - vicsorgott a férfi a maszkja mögött.
- Sajnos nincs több. Aaa… az aprót is adjam?
- Ne szórakozz velem, ember, nekem nincs veszteni valóm! Kirúgtak az állásomból, érted, amit mondok?! Odalett a megélhetésem!
- Eszembe sincs szórakozni…
- Pofa be, te seggfej! Nekem végem van, öcsém, engem kicsináltak! Ide azt a rohadt pénzt!

Remegett a hangja és remegett a keze. Ráadásul erőteljes italszag áradt belőle. Talán az alkoholban kereste a bátorságot. Nem úgy nézett ki a fickó, mint aki tudja, hogy mit akar. Sőt egyáltalán nem keltette egy profi rabló benyomását, hanem sokkal inkább egy olyan emberét, akit a kétségbeesés vitt rá a bűnre.

Az ilyen alak volt a legveszélyesebb, mert bármikor pánikba eshetett. Pál úgy döntött, hogy nem ellenkezik vele, de a pult alatt levő revolver túlságosan csábító volt a számára. Még csőre is volt húzva! Remegett az izgalomtól. Egy gyors mozdulattal előránthatná! Talán némi figyelemelterelés hasznos lenne.

Persze hamar elhessegette magától a gondolatot, mert nem ért az egész annyit. A kisördög azonban mégis benne maradt.

- Szétlövöm azt a hülye fejedet, ha átversz! - süvöltött a rabló, miközben kapkodva zsebre vágta a bankjegyeket.
- Értse már meg, hogy csak ennyi van a kasszában! A járvány miatt inkább kártyával fizetnek.

A másik ekkor mintha kicsit zavarba jött volna, de hamar feltalálta magát.

- Akkor adjál cigit! Kibaszott cigire van szükségem!
A hangja szinte hisztérikus volt.
- Nyugalom, már adom is!
Szoboszlai úr lenyúlt a pult alá, ám a jövevény egyből az arcára irányította a fegyverének csövét.
- A kurva anyádat, ne akarj átverni!

Az ujja megremegett a ravaszon. Pál még csak akkor vette észre, hogy a pisztoly nincs kibiztosítva. A hatlövetű kakasa nem volt felhúzva!

„Egy ütemet késni fog!”

Túlságosan csábító volt számára a lehetőség. Világ életében fegyverekkel bánt. Egyszerűen imádott a lőtéren gyakorolni. Ez már nem is a hobbija, hanem valóságos szenvedélye volt. Ez a helyzet viszont teljesen más volt, mint amiket eddig megszokott, de szerette a kihívásokat. Mégis biztonsági őr volt éveken keresztül!

- Itt egy karton Malboro! - közölte határozottan, miközben a bal kezével elővett egy karton cigit. - Látod? Csak ezért nyúltam le.

Ám a jobbjával közben már rántotta is elő a fegyverét, és egyenest a rabló homlokára szegezte.

- Dobd el a szaros pisztolyodat, különben… - harsogta bőszen, de nem tudta befejezni a mondatot, mert az idegen félrerántotta a fejét, és ő már hallotta is a kakas felhúzásának jellegzetes hangját.

„Nem lehet ennyire hülye!”

Nem volt ideje gondolkodni. Testre célzott, és meghúzta a ravaszt. A lövés dörrenése még őt is megijesztette. A rabló hanyatt vágódott, ám estében ő is tüzelt.

Pált mintha egy ló rúgta volna meg. A bal kulcscsontja eltört, ahogy eltalálta a lövedék. Elfordult, és nekiesett a falnak.

- A rohadék… - nyögte halkan, miközben lecsúszott lassan a földre, és a pult mögött keresett fedezéket.
- A jó kurva anyádat! - kiáltotta aztán, amikor végre felfogta, hogy mi történt.

Valósággal dőlt belőle a vér, és kis híján elájult a fájdalomtól.

- Te idióta! - hallotta a kétségbeesett hangot. - Csak egy cigit… csak egy cigit akartam.

Szoboszlai úr tudta, hogy fel kell kelnie, ha élni akar. Nem hagyhatta, hogy a másik megelőzze. A pánik szülte adrenalin megnövelte az erejét. Előbb szédelegve négykézlábra tornázta magát, aztán óriási erőfeszítéssel kilesett a pult mögül.

Készen állt arra, hogy az első gyanús jelre azonnal lekushadjon, de erre már nem volt szükség, mert a támadó a földön hevert egy hatalmas vértócsában. A mellkasát érte a lövés. Sípolva szedte a levegőt. A napszemüvege az egyik oldalán, a fegyvere pedig a másik oldalán hevert a földön - már nem volt a keze ügyében. Egyre hevesebben lélegzett.

- Csak egy rohadt cigit akartam…

Remegő kézzel letépte az arcmaszkját, hogy könnyebben tudjon lélegezni. Pál még csak ekkor ismerte fel: Kerekes Misi volt az, a gyermekkori barátja, akivel együtt jártak általános iskolába.

- Ez nem lehet! - nyögte, és ő is levette az arcmaszkját.

Misi szeme elkerekedett a csodálkozástól.

- Palikám, te vagy az? Milyen rég… milyen rég nem láttalak!

Vérhabot köpött ki.

- Én nem tudtam… én nem akartam! - nyögött fel Pál.
- Hagyd csak, nem a te hibád. Ez a rohadt maszk.
- Ez az átkozott vírus!
- Emlékszel rá, hogy mit mondott nekem Bakos tanárnő, amikor dohányzáson kapott? - kérdezte Misi, furcsa módon elmosolyodva.
- Mit, barátom?
- Azt, hogy a cigaretta fog egyszer a sírba vinni!
Bánatosan bólintott.
- Ebben sajnos igaza volt.

Felköhögött még némi vért, aztán kilehelte a lelkét.


Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 8 db)