A költő Végzete

Szépirodalom / Versek (917 katt) angyalka146
  2011.03.08.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/4 számában.

Megjegyzés a mű előtt: nagy rajongója vagyok a Nightwish nevű finn együttesnek és ugyanilyen tisztelője a banda dalszövegírójának és zeneszerzőjének, Tuomas Holopainennek. A most következő verset egyik legnagyszerűbb szerzeménye, a The poet and the Pendulum ihlette. Aki nem ismeri, meghallgathatja a dalt az alábbi linken:
http://www.youtube.com/watch?v=wHZP9P7tNjA


Meghalt a költő, vége a világnak.
A Halál nyugtató, álmos ködén át
megérkezett Ártatlanságba és
Empátiába.

Ártatlanság és Empátia.
Ti csak a Halálban léteztek, hiszen
a való világban olyanok vagytok, mint én:
tehetetlenek.

Éppen ezért fuss, rohanj, menekülj!
Míg megteheted… Én már nem tudok sírni,
de halni sem merek. Nem érdemlik meg. Ez
a Világ nem érdemli meg.

Sokfelé jártam, otthonom ott volt,
ahol a szívem. Volt, hogy ez a Mennyország
volt, de a legtöbbször a Pokol bugyraiban
égtem.

Két arcom van: egy a Világnak és egy
Istennek. Utálom mindkettőt, de
legfőképp azt, amivé általuk lettem.
Egy csaló.

Higgy nekem, hazug a Léted! Éppen
ezért, amíg lehet, fuss, menekülj,
rohanj el! Én már nem tudok sírni, te még
képes lehetsz.

Ó, Isten! Ha létezel, már csak te vagy
utolsó Reményem! Ments meg! Ragadj
el! Tegyél engem a tündöklő kék szivárvány
tengerébe.

Hadd merüljek el a gyászban, kínban, rettegésben.
Járja át szívemet az őrület sikolya!
Csak így lelhetek reménységre. Ó, Uram:
taszíts engem a Léthébe!

Ember, ki élsz, fuss, szaladj, rohanj el!
Ez a Világ nem érdemel meg! Ne légy olyan,
mint aki már nem tud sírni. Hagyd, hogy a szenvedély
ragadjon el!

Félek, nagyon félek. Látom, mint erőszakol
meg újra és újra ez a világnak nevezett Rettenet.
Kegyelmezz!
Ölj meg!

Nem teszed. Csak nevetsz. Te akartad
ezt – szólsz és bársonyosan nevetsz.
Embernek kell lennem? Kétkedek, de te továbbra
is kitartóan nevetsz.

Fogadd el Léted! – mondod te, de szívemben
kétség ül. Hogyan is tehetném, kérdezem, ha
szívem újra és újra, fájdalomban
megrendül?

Ó, Ember! Mily rettenetes neked! Ezért azt
mondom, míg megteheted, fuss, szaladj,
menekülj!
És nevess!

Előző oldal angyalka146