Nebet gyermekei 2.

Szépirodalom / Novellák (86 katt) SzaGe
  2020.03.20.

A római

Halkan ropogott egy kisebb tábortűz a Nílus partjánál. Egy római katona táplálta az éhes lángokat. Corvus imádta hallgatni az izzó gallyak pattogását. Tisztelte a tüzet, mert tisztítólag hatott az elméjére. Egy-egy véres hadjárat után ezzel könnyített a lelkén. De most csak melegedni akart és gondolkodni.

Nem igazán volt választása, amikor besorozták, viszont kiváló katonává érett. Róma dicsőségéért kész volt feláldozni az életét, de az ellenségét még inkább. Féktelen mészárlásokkal bővítették a cézárok birodalmát, amit ők egyszerűen gyarapításnak hívtak. Nemzetek borultak arccal a porba a légiók árnyéka alatt. Róma területe hatalmasra hízott a legyőzött népek hullái felett.

Corvus többször végignézett a vértezetén. Apróbb sérülések és vágások tanúskodtak arról, hogy kivette a részét a harcokban. A számtalan heg a testén eszébe juttatta, hogy mennyire halandó az ember, mégis képes regenerálódni. A gyógyulás viszont nem sikerült mindenkinek. Sok bajtársát látta meghalni az elfertőződött sebek miatt. A kínokkal teli ordítások nem értek véget a csatamezőn, mert a halál utána is gyűjtögette a maga gyötrődő harcosait.

Corvust és bajtársait a legjobb légiók között tartották számon. Egyiptomba érve viszont máshogyan alakultak a dolgok, mert Antonius, imádott hadvezére szerelmes lett Kleopátrába. A római katonák elszántságát bizonytalanság váltotta fel. Nem fért bele a szerelem az életükbe, de hadvezérük mégis ezt az utat választotta.

A legtöbb légiós a jóféle egyiptomi borokba és a szajhákba fojtotta bánatát, míg Antonius elméjét behálózta Egyiptom bája. Mások jobb híján a helyieket piszkálták balhékat szítva. De Corvus nem volt se piálós, se kötekedős. Sőt, a józanságot fontosnak tartotta, így az estéket a Nílus partjánál töltötte, távol az erődjétől.

Corvus kedvelte Egyiptomot, csak a homokkal nem tudott megbirkózni. A homokszemek mindenhová beférkőztek, mint a megkergült hangyák, amik szúrtak, vágtak, viszkettek. Levette sisakját és maga mellé tette, míg kardját a másik oldalára fektette. Vértjét lecsatolta és kibújt belőle. Megkönnyebbülve nyújtózkodott a tábortűz melegénél. Szemét lehunyta, és a szülőfaluját képzelte maga elé. A zöld mezőket, ahol kölyökként futkározott, a szőlőskertjüket, ahol majszolta a fürtös gyümölcsöt, a jószágaikat, amint hajtották édesapjával a karámba napnyugtakor. Honvágya felerősödött, de egy légiós nem engedhette meg magának ezt a luxust. Ki tudja, mennyit kell még ölnie, hogy hazatérjen? Vajon mennyivel elégszik meg Róma éhsége? Kérdések, amire nincsenek egyértelmű válaszok. Halkan Marshoz imádkozott, hogy segítse őt továbbra is. Újra kinyitotta a szemét, de nem erre számított. Három fényes pontot látott suhanni az égen a piramisok irányába. Egy különleges érzés kerítette hatalmába. Azonnal indulnia kellett. Páncélját, kardját hátrahagyva követte a jelenséget.

Az alkonyat ellenére jól látta, amint egy fehér ruhás női alak álldogál a Szfinx hasánál. Figyelte őt, miközben szíve hevesen kalapált. Miután a nő tovább indult, Corvus feltűnés nélkül követte. Ám, ami ezek után történt, a legvadabb álmaiban se fordult elő. A pontok egyesültek Kheopsz piramisa felett, és megindult a dűnék hullámzása…

Corvus ritkán volt zavarban, de most nem tudta, mitévő legyen. A lebegő sziklák hadserege fenyegetően örvénylett a piramisok körül. Oldalához kapott, de a kardja és vértje ott hevert a hátrahagyott tábortűznél. Alig akart hinni a szemének, amikor egy kétméteres kőtömb repült vészesen feléje. Teste megfeszült, lélegzetét visszatartotta, majd a megfelelő pillanatban elugrott előle.

Tíz évnyi katonai szolgálata közben egyszer se tartott semmitől. Elfogadta a halált, mint lehetséges kimenetelét az ütközeteknek. A harcmezőn meghalni dicsőség volt, és nem balszerencse. Most viszont félt, mert ilyen „ellenséggel” még sosem találkozott. Ám a sziklahadsereg hamar visszahullott a homokba, de Corvusnak nem volt ideje tátani a száját, mert a kitisztuló levegőben meglátta a forrást…

Nebet reszketve bámulta a feléje tartó légiót. Nem tudta, merre induljon el a csöppségekkel. A kétségbeesett pillanatok között egy kéz érintette meg a vállát. A nő összerezzent, majd megfordult. Corvus megsimogatta Nebet arcát, majd intett, hogy azonnal induljanak. A légiósok későn érkeztek a helyszínre, mert a két menekülő alak nyomait elnyelte a sivatag.

Corvus Egyiptomba érkezése után alaposan felderítette a környéket. Volt rá ideje, míg hadvezére Kleopátrával foglalkozott. Úgy tartotta, hogy egy jó légiósnak ismernie kell a terepet. Hetekkel ezelőtt Gízától délre, a Nílus vonalán talált egy elhagyatott horgászkunyhót. Szerencséjükre még mindig üresen állt. Ráadásul mindentől és mindenkitől távol.

Nebet és a két különleges gyermek lett a családja. Idővel viszont bebizonyosodott, hogy az Ikrek egy más világ gyermekei...

Előző oldal SzaGe
Vélemények a műről (eddig 3 db)