A vaskalapos tudósok

Külvilág / Közélet (33 katt) Norton
  2020.02.29.

A vaskalapos tudósember egy olyasvalaki, aki képtelen befogadni új gondolatokat vagy elméleteket, a sziklaszilárd véleményét pedig az istennek sem akarja megváltoztatni, hanem tűzön-vízen át védelmezi, olykor még az egyértelmű bizonyítékok ellenére is.

Van, hogy az illetőnek anyagi érdeke, hogy ezt tegye, de egy idő után talán már maga is hinni kezd az igazában.

Nemrég láttam egy érdekes dokumentumfilmet az interneten. Az a címe, hogy „A piramisok titkainak leleplezése”.

A film különböző kérdéseket tett fel azzal kapcsolatban, hogy az ókori emberek miképpen lehettek képesek mindannak a mérnöki és építészeti csodának a megalkotására, ami a piramisokban egyesül.

Döbbenetes matematikai és csillagászati tudást, és elképesztő precizitást fedeztek fel a piramisok formájában és elhelyezkedésében. A különböző méretű és alakzatú köveket úgy helyezték el, hogy ezek a gigászi építmények földrengés biztosak legyenek, és azok is már több ezer éve. Rengeteg logikus és magától értetődő kérdést tettek fel a filmben.

Maga a téma nem volt annyira fantasztikus a számomra, mivel ezzel már nem először találkoztam. Ami most felkeltette az érdeklődésemet az Jean-Pierre Adam építész és régész, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont oszlopos tagja volt, aki egy igazi, hamisítatlan „kőfejű és vaskalapos” tudós embert jelenített meg!

Bármilyen döbbenetes számítást láttak meg a piramisban, az szerinte csak véletlen volt, és bármilyen logikus kérdés merült fel bármivel kapcsolatban, azt lesöpörte az asztalról.

Arra a kérdésre például, hogy az egymástól elszigetelten élő kultúráknak hogy jutott eszébe ugyanolyan piramisokat építeni, az volt a válasza, hogy a hódok is duzzasztógátakat építenek a világ különböző pontjain.

Ha valaki nem gondolkodik, hanem éveken keresztül gépiesen szajkózza azt, amit az iskolában megtanítottak vele, akkor az az illető egy papagájra hasonlít, ami állandóan ugyanazt ismételgeti, így nem csoda, ha egy emberi tevékenységgel kapcsolatban is csak az állatvilág jut az eszébe az illetőnek!

A hódok tudása ugyanis egy genetikai programnak az eredménye, tehát teljesen ösztönös jelenség. A farágás és a hódvár építés a génjeikben van, nem pedig az egyéni, tudatos gondolkodásuknak a következménye.

Ezért van az, hogy ezek a fantasztikus állatok ugyanazt csinálják a világ különböző tájain. És amit már tízezer éve tudtak, azt ugyanúgy tudják ma is.

A pókok is tudják, hogyan kell hálót szőni, a madarak is tudják, hogy kell tojást rakni, vagy repülni.

Ezzel szemben az emberi gondolkodás (merem remélni) már nem egy ösztönös, hanem sokkal inkább egy tudatos tevékenység, ami megkülönböztet bennünket az állatoktól.

Ha a génjeinkben lenne a piramis építés, akkor a mai napig mást se csinálnánk, mint piramisokat építenénk, mint ahogy a hódok építik a váraikat.

Ezzel szemben mi már nem tudjuk, hogy a több ezer éves kultúrák hogyan húzták fel a piramisaikat, csak találgathatunk ez ügyben.

Pontosan azért, mert ez nem egy ösztönös tudás, hanem egy önálló gondolkodásnak az eredménye volt.

Nos, akkor mégis, hogy jöhettek rá ugyanarra a dologra egymástól függetlenül a világ különböző tájain? Olyasvalamire, amit már ma sem tudunk!

Szerintem tényleg érdekes dolog, hogy mivel magyarázzák meg ezt a kérdést a tanult tudósemberek! A nagyon népszerű véletlen egybeeséssel? Esetleg telepátiával? Űrlényekkel? Nem! Ezúttal hódokkal!

Ez talán a legrosszabb variáció! Mert egy ilyen kérdést „hódokkal” magyarázni, az az emberi gondolkodás ledegradálását jelenti, mintha nem lenne érdemi különbség az emberek és az állatok között.

Vagy mintha azt állítaná valaki, hogy az összes emberi gondolat már eleve a génjeinkben van, mint ahogy a hódoknak is a farágás és a várépítés.

Ez a válasz pedig nem még nagyobb sci-fi, mintha telepátiáról vagy űrlényekről beszélt volna Jean-Pierre Adam?

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 5 db)