Gondolatok a horror műfajról
Ha megengeditek, néhány sort írnék kedvenc témámról és egyben műfajomról. Sokan azt gondolják, hogy a horror attól horror, hogy minél több vér van benne. Ezeket az embereket el kell, hogy keserítsem, mert nem így van. A horror ereje abban rejlik, ha az író tud az olvasó lelkivilágára hatni. Nagyon sok olyan film van, amiben csak arra koncentrálnak, hogy ez legyen a központi téma, a vérontás. De szerintem úgy is meg lehet oldani, és úgy még lesz is egy könyvnek olvasottsága, vagy éppen filmnek nézettsége, ha a vérontásnak van egy története. S ha a történet megfogja a nézőt, vagy éppen olvasót, akkor számíthat az író a sikerre. Például ezért olyan sikeres Stephen King is, mert minden egyes írásának van története, mondanivalója, és össze tudja fonni a szálakat a régi műveivel is. Vannak még írók, akik nagyon tehetségesek ebben a műfajban, példának okáért ott van King mellett még Dean R. Koontz, aki hihetetlen képességgel borzolja az olvasók kedélyeit hátborzongató műveivel. De ha még ez sem lenne elég, akkor még mindig ott van Mary Higgins Clark, a horror nagyasszonya. Ez csak néhány név a műfaj kiváló képviselőiből.
Kinget az első műve után beskatulyázták kimondott horror szerzőnek, pedig ez nem így van. Csak azért, mert az első műve olyan lett, amilyen (nagyszerű). Én személy szerint nagyon szeretném, ha ilyen témájú könyveket is olvasgatna a mai fiatalság, és nem a számítógép és a televízió előtt ülnének, nem mintha én olyan öreg lennék (25 év), mert nagyon sokat lehet tanulni ezeknek a könyveknek az íróitól. S nem a vérontásra gondolok. Akiben van egy kis írói ambíció, az ne féljen, bátran álljon neki egy ilyen témájú könyvnek, ha ilyenben gondolkodik és érdekli.
Köszönöm, hogy ezt leírhattam nektek, és remélem, egy páran el is olvassátok majd.
Sümeg, 2013. VII. 25. csütörtök
