Mesék a Lápból - Utazás a lelki genitáliák körül I.

Neoprimitív / Írások (66 katt) Petya
  2020.02.01.

1. - A leglovaggáütődöttebb arc mind közül

Nem hiába tartottak lakodalmat. Barnabás és Maláj nem véletlenül viselt szmokingot, az összegyűlt nép pedig nem hiába viselte a "nász" előtagot. A pisiszünetből visszatérve Barnabás egyszer csak felkiáltott.

- Nézd, ott van!
- Ne olyan hangosan! És könyörgöm, ne mutogass! Olyan ciki!
- De olyan szép...

Maláj szemügyre vette az asztalnál ülőket. Telis tele volt vidám, harsány szarovnyikokkal. Egy azonban sejtelmesen, már-már földöntúli csöndben, visszahúzódva figyelte a körülötte beszélőket. Porcika! Arcán takaros, apró, piros foltok, széplő-szeplő, válla pőre, alakra emlő, akarom mondani omló, vidám-vörös színben tündöklő kisestélyi. Tekintete kihívó, szemei ragyogó feketék. Minden ténynek ellentmond nyugodt természete, mely elrettentően hatott a bátorságot csak hírből ismerőkre.

- Oda kéne menni hozzá - kotnyeleskedett Maláj képzeletébe Barnabás.
- És mégis mit mondanál?
- Még nem tudom. Csak annyit, hogy oda kell mennem.

Na, nem eszik olyan forrón! Maláj hirtelen magára talált, lábai mozgásba lendültek, mielőtt Barnabás annyit mondhatott volna, ingyombingyomtálibetutálibemálibe! Már félúton volt (de nem az erdőbe!), mikor mellkasát kétely szorította satuba, gyomra pedig gombostűnyire zsugorodott. Barnabás csak annyiban volt bizonyos, hogy oda kell menni. Ő pedig annyiban, hogy ebben megelőzze. De mi lesz ezután? A biztos megszégyenülés vár rá. Maga előtt látja a szarovnyina lenéző tekintetét. Ahogy ott áll pironkodva, piszmogva. Kinek kell az ilyen? Szüksége van egyáltalán erre az egész hajcihőre?

A megmenekülés egy hegyomlásnyi, külsőre félelmetes, belül viszont jámbor jóbarát képében jelentkezett.

- Fogadd őszinte gratulációmat! - szorította meg Bandi Maláj apró kezét. - Édesanyád biztos nagyon boldog.
- Köszönöm, Bandi, kedves tőled. Ahogy látom, remekül elvan.

Az asztaltársaságon túl Maláj megpillantotta édesanyját, ahogy megpörgetett egy vén sónyalót, de úgy, hogy keze, lába szanaszét röpült. Még az italokba is került belőle.

- Azt hiszem, ebből már nem kérek - tette volna le Maláj fintorogva a mutatóujjal dúsított pezsgőt, mire Bandi kikapta a kezéből.
- Éljen az egyszer volt ifjú pár!

Barnabás ekkor érte utol Malájt. Szándéka szerint csatlakozott volna a proszithoz, ám ahogy meghúzta volna a poharát, Bandi az ő kezéből is kikapta.

- De jól bírod! - méltatlankodott Barnabás.
- Áh, semmi ez. Tudod, mekkora vagyok, meg se kottyan. Nagy kavics alatt lakik a nagy bréka. Vagy, hogy szokták mondani. Ó, nézd, újabb kör!

Egy arra járó pincér kétségbeesésében lerakta a tálcát a legközelebbi asztalra, látva a feléje imbolygó pöffeteget.

- Vajon Bandit mi lelhette? - tűnődött Maláj. - Nem rá vall ez a viselkedés. Valami gond lehet vele. Szerinted Barna? Barna...?

Addig térült fordult, míg nem megpillantotta Barnabást Porcika társaságában. A szarovnyina valamin felkacagott, szemlátomást remekül érezte magát, Maláj pedig hidegzuhany alatt.

- Ne csüggedj! - ragadta magához egy kéz a vállánál fogva. Szorosan a füléhez hajolt, hogy túlüvöltse a lakodalmat. - Semmiképpen se ess pánikba! Tudom, mi bánt!

Sir Tüsző volt az. Édesanyja újdonsült férje. A semmiből került elő, ahogy a lánya, Porcika is. Meg még sokan mások. Talán a legendát követték mind, ahogy tette azt nem olyan rég ő is és Barnabás is. A végső összecsapást követően híre mehetett a Pocsolya-projectnek. Persze a sokkal hangzatosabb Vastócsa név alatt.

!!!SPOILER!!! Mára már kiderült, hogy az otthon mindig ott van, ahol az ember érzi, és előbb vagy utóbb úgy is ott lyukad ki, ahol nem akar, hogy aztán eszméljen addigi görcsös aggódásából, miszerint minden a legnagyobb rendben. !!!SPOILER vége!!!

- Drága mostoha fiam! Ne mondj semmit! A te korodban én is ilyen voltam. Töketlen. Megvesztem az ilyen bombázókért - mutatott Porcikára, miután elhúzódtak a táncolók útjából egy nyugodtabb helyre. - Ha nem a lányomról lenne szó, na és persze, ha nem volna édesanyád, az a jótét lélek, csodálatos teremtés, nézd csak, ott van, hallgasd ezt a tüneményt: "fogta magát az a nyamvadék és eldobott, mint egy guriga WC papírt. De szarok én rá, itt van nekem ez a délceg férfi, a nagybetűs lovag! A leglovaggáütődöttebbek közül a legkülönb! Főnyeremény!". Nos, ha nem a saját, tulajdon lányom lenne, azt mondanám, hajts rá! Menj, ne vesztegesd az időt! De tudod, mit mondok most, tapasztalt, vén szarókaként? Hogy nem történt tragédia! Nem vagy elkésve. Az mondatja veled, hogy hujj, hujj, hajrá! Az hajt veszettül a végzeted felé! Márpedig a végzetet az asszony keze közt leled majd.

- Ezeknek csak az kell ilyen idősen, hogy belógasd nekik. Mekkora a horgod? Snecivel halászol vagy óriás kukaccal? Hehe! Nagyon nem mindegy. A méret a lényeg, érted!? A méret! Anyád, mit gondolsz, miért habarodott belém? Azért is fiam, azért is. De tudd meg, az anyád korabeli nagybetűs nőknek ennél több kell! Az eszedben van a kulcs! A duma, a kiállás, az kell a nőnek. Na meg, hogy betartsd az ígéretet. De ezek majd jönnek idővel. Kezdetben kukaccal etetsz, később a gógyidat hívod majd segítségül. Mondd, hány halat fogtál már ebben a pocsolyában? Várj, ne áruld el, legyen meglepetés. Így van, jól csinálod, csak sejtelmesen, nem kell rögtön a lovak közé csapni. Tartogatni kell a bankban, hadd fialjon, hadd érlelődjön! Úgy édesebb a gyümölcs!

- Biztos hallottál már Genoa Itáliáról. Nem? Akkor hol veszítetted el, amit minden érettebb korú csimbók elveszít? Vagy netán még mindig tartogatod? Az igazinak? Ejj, de romantikus lélek lehetsz! Mondok erre valamit! Az igazi olyan, mint a jó halászlé. Megeszed frissen, melegen. Után másnap megmelegíted, harmadnap is azt eszed. Jó, jó, de negyedik napra csak megcsömörlesz, nem? Mi értelme beleunni valamibe, ha ott a jó rántott hús, spagetti vagy pörkölt? Sajtos tészta, nutellás kenyér, bundás kenyér. Krumplipüré, rakott krumpli, székelykáposzta. Soroljam még? Mi értelme folyton halászlevet enni? Jó, jó, de meddig? Az étlap végtelen és csak arra vár, hogy mindent végigkóstolj. Attól indulnak növekedésnek a lelki tökök. Épp ezért mondom, nem vagy elkésve, de azért húzzál bele, mert az étterem sincs nyitva végtelenségig. Már ha érted, mire célzok. Na, nem tartalak fel tovább, hagyom, had ülepedjen a sok okosság. Nem, nem, igazán semmi szükség arra, hogy hálálkodni kezdj. Egy mostohaapa ennyit csak megtehet újdonsült fiáért, nemdebár? Viszlát a parketten, kölyök!

Maláj feje iszonyatosan zsongott. Hiba volna a pezsgőre fogni, ám ugyanekkora hiba volna mindent figyelmen kívül hagyni, ami elhangzott. Mi lehet Genoa Itáliában, ahova minden csimbók betér? Ő erről miért nem tudott eddig? A végzet az asszony keze közt várna rá? Jó az neki egyáltalán? És miért érez késztetést, hogy megfojtsa Barnabást egy kiskanál vízben?

Barnabás időközben táncba hívta Porcikát, aki örömmel fogadta el a felkérést. A lemezlovas még inkább a kedvükre tett egy lassú számmal. A testük lassan összeért, az ajkuk közelített egymáshoz.

- Nincs ez így jól - jelent meg Bandi ismét sopánkodva.
- Nekem mondod? - nézte Maláj lesújtva a jelenetet.
- A dolgok csak úgy megtörténnek, látszólag mi irányítunk, de az igazság az, hogy láthatatlan kezek irányítanak.
- Azok a kezek nagyon is láthatók. Meg az is, mit markolásznak.
- Markolásznak? Te miről beszélsz?
- Te miről beszélsz? Én azt hittem erről, ami a szemünk előtt zajlik!
- Ugyan, kérlek! Pubertás nászduhajkodás! Tomboló hormonháztartás! Mikroszkopikus globális felmelegedés! Korai jégkorszak ez, semmi több, hamar kifúl - legyintett Bandi.
- Mi van?
- Szóval arról kezdtem beszélni, hogy van valami fensőbb erő, legalábbis remélem, van, ami irányít minket. Szerintem nincs beleszólásunk a saját életünkbe.

Maláj visszafordult a táncparkett felé. Az újra megelevenedett. Anyja és Tüsző a hirtelen támadt kör közepén járta a kacsatáncot, locsolták körbe a pezsgőt, ki ne száradjon a jónép.

- Nem tudom, mit gondoljak, Bandi.
- Akkor halasszuk ezt a beszélgetést holnapra! Most pedig tartsuk szinten magunkat! Tessék.
- Mi ez? - nézte Maláj a Bandi tenyerében megbúvó tablettát.
- Vedd be! Érezd jól magad!

Maláj nem gondolta, hogy jó ötlet, de mire megmukkanhatott volna, Bandi a szájába tömte és lenyelette vele. Hirtelen könnyedebb lett, a végtagjai lebegni kezdtek és nem érdekelte többé Porcika.

- Ez nagyon jó!
- Ugye, hogy ugye?
- Mi ez? Mi történik velem?
- Majd elmesélem. Több szó ne essék erről ma már! Enjoy the night!

Az est hátralevő része összemosódott Maláj fejében. Látta Barnabást és Porcikát enyelegni, de jottányit sem zavarta, sőt, egyenesen örült barátja sikerének. Bandi szószólóvá lépett elő, lebilincselte az asztaltársaságot meséivel, valamint a kiselőadással az eltartott kisujjal történő teafogyasztásról. Anyja egyre csak táncolt és táncolt, mintha kicserélték volna. Megfiatalodott. Ilyen lehetett az előtt, hogy apja elvette volna? Sir Tüsző pedig úton útfélen belé botlott, hogy minden egyes alkalommal poharat emeljen ama csodálatos, páratlan helyszínre, melyet úgy hívnak: "Genoa Itália! Éljen Genoa Itália!"

Előző oldal Petya