Az utolsó szent

A jövő útjai / Versek (113 katt) Biró B. Balázs
  2020.01.01.

Nagy város hatalmas rozsda övezet;
mondd, a szépség csövek közt hova veszett!
Egyhangú összevisszaság; egy Bábel;
mindenhol az adathordozó kábel.
Az Árnyék világban árnyék élettel
sterilen körülvéve mű fényekkel.
Itt ment egy élő világló kis gyertya,
az örömhír utolsó hírmondója.

Nem bámult, csak ment
az utolsó szent!

Mögötte graffiti és előtte bűz,
itt-ott nagy fém hordókban lobog a tűz.
Ott melegszik a sok világ árvája,
átjárja őket a szent glóriája.
Valaki divatos, valaki rongyos,
őreá nézett elhaladván, pont most.
Neon íve alatt forgalom síkit,
de ő nem rezzen, egy fejet se mozdít.

Nem bámult, csak ment
az utolsó szent!

A nap narancsosan ragyogtatta be
sugarait a méreggel telt füstbe.
Csak ez az ember világol, egyedül
a mocsokkal és bűzzel nem elegyül.
Lányok rövidnadrágban, fiúk varrva:
mindenféle képek testen, rajzolva.
Nézi is őt megvető mű szemekkel,
de csak Bibliáját fogja kezével.

Nem bámult, csak ment
az utolsó szent!

Fülledt sóhajok és fegyverropogás,
majd rendőr sziréna: fényes-zokogás.
Cyborgok, klónok, droidok és mutánsok,
rajta látják most már nem ők a mások.
Ment és glóriája fehéren perzselt,
persze e világ mocska jajveszékelt.
Arca egyhangú, mint egy ikonképen,
így volt ő kiismerhetetlen, eképpen.

Nem bámult, csak ment
az utolsó szent!

Aztán egyszer csak megmozdult valami,
erjedt tömegből csatlakozott valaki.
Más csillag gyermeke volt ő, eme nő,
és mögötte a sor egyre csak nő s nő!
csövesek, vakok, sánták, elesettek:
kiket centrifugával kipörgettek,
és ki úgy érezte, hogy hívják, az ment,
míg sétált mellette az utolsó szent.

Előző oldal Biró B. Balázs
Vélemények a műről (eddig 1 db)