Egy nagyon tipikus rablótámadás

Neoprimitív / Írások (62 katt) Norton
  2020.01.02.

Egyperces

Mocsári Vinnetou egy nagydarab, vastag karú, tetovált ember volt, akit nemrég engedtek ki az előzetesből. Mihelyt a szabad ég alatt találta magát, rögvest valami egyszerű és gyors pénzszerzési módszeren kezdte törni a fejét. Mindenekelőtt felöntött a garatra, majd az éj sötétjét kihasználva leskelődni kezdett egy elhagyatott vasúti töltés mentén. Nem kellett sokat várnia, amikor észrevette az éppen arra haladó Lepke urat, aki az éjszakás műszakjába tartott éppen. A vézna, alacsony férfi nem látszott túlzottan veszélyes ellenfélnek. Vinnetou elmosolyodott és egy bokor mögül a jövevény elé ugrott.

- Megkérlek, jó barát, hogy add át nekem a pénzedet, az órádat, és az egyéb ingóságaidat, melyek jelenleg a birtokodban vannak - követelte udvarias hangon.
- Nem én vagyok a télapó - felelte Lepke úr, és elővett egy fegyvernek látszó tárgyat.
Vinnetou rémülten lépett hátrébb.
- Kikérem magamnak ezt az indokolatlanul durva viselkedést!
- Még te vagy felháborodva?
- Igen, hiszen megtámadtál azzal a pisztollyal.
- Te támadtál meg a késsel.
- De nem én támadtalak meg!
- De igen!
- Lőfegyver van nálad, ezt kikérem magamnak!
- Mi ez itt, óvoda? Egyáltalán tisztában vagy vele, hogy mit lehet kapni fegyverrel elkövetett rablásért? A BTK…
- Tisztában vagyok vele, hiszen jogi egyetemre jártam - vágott közbe Mocsári.
- Jogi egyetemre jártál? - hitetlenkedett Lepke úr.
- A jogi egyetemre jártam takarítani. Méghozzá éveken keresztül!
- Látom, büszke vagy rá. És ragadt rád valami a koszon kívül?
- Már hogyne ragadt volna! Pontosan tudom például, hogy a támadás mindig aktív cselekedet kell, hogy legyen, a jogos védelmi helyzet pedig mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott reálisan tarthat a támadás megkezdésétől, avagy folytatásától.
- Azannya!
- De ez még semmi! - kiáltotta büszkén Vinnetou. - Ha egy fenyegető kijelentés egy esetleges későbbi bántalmazást helyez kilátásba, akkor viszont jogos védelemről még nem lehet szó!
- Szóval nem vághatlak szájon, ha fenyegetőzöl?
- Nem, mert akkor még nem jelentek tevőleges veszélyt.
- Meg kell várnom, hogy te üss először, hogy jogos legyen a védelem?
- Úgy van.
- De ha te ütsz először, akkor nekem annyi.
- Az már a te bajod.
- Ezek szerint előnyben vagy.
- Pontosan. Ráadásul azt is tudom, hogy a jogos védelem kritériuma csak akkor áll fenn, ha a védekezés módja, nem múlja felül a támadás módját. Ez pedig vonatkozik az eszközökre is. Te nem védekezhetsz lőfegyverrel egy kés ellen!
- Nana, barátom! Nana! - vitatkozott Lepke úr. - Láthatóan figyelmen kívül hagyod, hogy 2013. július 1-jén hatályba lépett a Büntető Törvénykönyv módosítása, a 2012. évi C. törvény!
- Nem mondod! - csóválta a fejét gúnyosan Mocsári.
- De bizony mondom! A nevezett törvény vélelmet állít fel arra vonatkozólag, miszerint vannak olyan esetek, amikor a támadás oly módon történik, hogy a megtámadott joggal feltételezheti, hogy az élete veszélybe kerülhet. Ilyenkor a jogtalan támadás körülményei megteremtik a lehetőséget a védekezés szükséges mértékének a túllépésére.
- Csakhogy én nem török az életedre.
- Amit én nem tudhatok ugyebár…
- Ez az! - kiáltott fel élénken Mocsári. - Nem tudhatsz! Itt a lényeg, cimbora! Áruld már el nekem, hogy mégis hogyan használhatnál lőfegyvert, ha még a támadás veszélyességi fokával sem vagy tisztában?
- Attól még… feltételezhetem azt… izé…
- Ugyan már, tanult barátom! Ne legyél már ennyire naiv! A lőfegyver használata mindig nagyon necces dolog.
- De ez csak egy gázpisztoly.
- És van rá engedélyed?
- Természetesen van!
- Arra is, hogy az utcán betárazva használd? Valószínűleg te is tudod, hogy abban az esetben, ha az efféle fegyver tulajdonosa nem csak otthon tartani, hanem viselni is akarja a gázpisztolyt, akkor a lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon igényelhet ehhez úgynevezett viselési engedélyt.
- Van engedélyem.
- És láthatnám is?
- Hát szóval… lehet, hogy most nincs nálam… de egyébként sem vagyok köteles azt neked megmutatni! Te nem vagy hatósági személy!
- Rám fogtad a pisztolyt, ember! Gondolkodj már egy kicsit!
- Ez csak önvédelem, mivel te a kést fogtad rám.
- Igen, de ha gázpisztollyal védekezel, könnyen megeshet, hogy téged fognak elítélni… bár egy felfüggesztéssel talán megúszhatod.
- Kötve hiszem. Sajnos már van egy felfüggesztésem.
- Nocsak, ez meglepő. Mit követtél el?
- Pár hónapja hátulról a bokámba harapott egy tacskó, én pedig reflexből egy éppen arra érkező autó alá rúgtam szegényt.
- Elpusztult?
- Megmaradt. Nem úgy, mint én, akit az állatvédők kis híján meglincseltek utána. Kiderült rólam, hogy egy szadista állatkínzó vagyok, aki ingerelte szegény Bolhást. Az nem számított, hogy a gazdája póráz és szájkosár nélkül sétáltatta a dögöt… az se számított, hogy hátulról mart belém, kis híján szétharapva az Achilles inamat, én lettem az ellenség. A lényeg az, hogy nyolc hónapot kaptam felfüggesztve. Sajnos az embervédelmi törvényt még nem találták fel.
- Nagyon megható. De ha így van, akkor biztosan lecsuknak, ha használod a fegyveredet. Jobban jársz, ha ide adod!
- Ennyire hülyének nézel?
- Már miért lennél hülye? Ha átadod a fegyvered, és egyéb ingóságaidat, nem fognak a jogszabályokkal sarokba szorítani a bíróságon. Törvénytisztelő állampolgár maradhatsz. De a jog…
- Hagyjuk már a jogszabályokat!
- Na és miért hagyjuk őket? A jogszabályokat az élethez igazítják, hiszen minden egyes rablótámadás így szokott lezajlani, mint ez.
- Úgy van - értett egyet Lepke úr. - A felek meg szokták beszélni a tényállás fennforgását. Ebben igazat adok.
- Ez egy nagyon tipikus rablótámadás. Ezt jól látják az íróasztal mögött ülő jogalkotók.
- Igen, hiszen jogállamban élünk, vagy hol a bajban.
- Éppen ezért esélyed sincs, ha gázpisztolyt használsz ellenem.
- Esetleg ha azt a követ kapnám fel?
- Hozzám vágnád? Nos, az túlzó védekezés lenne, hiszen távolról használnád, szemben a késsel, amit csak közelről tudnék beléd szúrni.
- Nem vagyok benne biztos, hogy így ítélnék meg a bíróságon. De tudod mit… ott van az a bot… azt már használhatom?
- Sokkal hosszabb, mint a kés. Indokolatlan…
- Egy jó ügyvéd meg tudna védeni.
- De az sokkal több pénzedbe kerülne, mint amennyit elrabolok tőled. Rajtam pedig sosem vasalnák be a perköltséget… már ha veszítenék, amit kötve hiszek. Te viszont mindenképpen csak buknál az üzleten. Idegeskednél az évekig elhúzódó pereskedés alatt, és jó esélyed lenne rá, hogy még téged csukjanak le. Bekerülnél mindenféle aljaember közé. Hidd el nekem, cimbora… Damoklész kardja végig a fejed felett függene. Ne akard te megvédeni magad! A jog általában annak kedvez, akinek jobb az ügyvédje, több a pénze, vagy jobban tud hazudni.
- És az igazság?
- Az igazság odaát van.
- Most miért kell engem ilyen helyzetbe hozni? - siránkozott Lepke úr, mire a másik láthatóan megsajnálta.
- Most az egyszer még elengedlek - intett nagyvonalúan Vinnetou. - Csak add nekem a pénztárcádat!
Ám Lepke úr megmakacsolta magát.
- Nem adom!
- Miért nem?
- Mert igazságtalannak tartom ezt az egészet.
- Jól van, te akartad - sóhajtott Vinnetou, majd a nála lévő késsel nyakon szúrta Lepke urat, aki egy perc alatt elvérzett.

Az utolsó percében azonban megnyugtatta az a tény, hogy őt már nem fogják elítélni, mert a bíróság teljes mértékben tisztában lesz azzal a ténnyel, hogy ő az áldozat. És ha ő az áldozat, akkor már nem lehet elkövető, így nem kell azon vitáznia, hogy kimerített-e valamilyen bűncselekményt azzal, hogy megvédte magát. Boldogan hunyt el, mert a társadalom elismert és hasznos tagja tudott maradni.

Vége

Előző oldal Norton