Végzetem az életem…

Szépirodalom / Versek (11 katt) jocker
  2019.09.24.

Hétköznapi pszichológia (Hol a problémamegoldás?)

Régebben én voltam a még élő múltam,
Mára főként a jelenembe avultam...
Régebben én voltam a még élő múltam.

(HIAQ)
Tüzes lét, élénk múlt,
Hitvány jelenemben avult.
Anno boldog voltam.
*

Az életem tanítgatott engem, de főként balgán remélni,
Azt meg máig nem is értem, mért kellett nekem elnézést kérni?
A fűben akkor is fényes hátú bogarak rohangáltak,
Én meg reméltem, hogy segítenek a mezőgazdaságnak…

Régen még reméltem,
Ám korán hoppon maradtam.
Sorsom elbánt velem.
*

De aztán az élet-házamba betette a kezét a mese-élet farkasa,
Vele azonnal úgy jártam - be is jött -, mint mesében a jóhiszemű malacka…
Ujjnyi tépőfogait magával hordta,
Lelkemet ezekkel szét is marcangolta.
Mára már nincsen bennem lélek, ami még marcangolható,
De ő tudja, hogy a rettegésem hogyan is fokozható!

(sedoka)
Létem vagy sorsom?
Elvette, kit szerettem,
S a többi közelállót.

Szeretteimtől
Korán megfosztott engem.
Kettétörte életem.
*

Én szerencsétlen, az óta saját labirintusomban élek,
A napjaimat kiteszi, hogy folyvást esdek, kegyelmet kérek…
Én szerencsétlen, az óta saját labirintusomban élek.

(apeva)
Így
Telik
Bánatban
Sok-sok napom.
Kegyelmet esdek.
*

A sorsom nagyon pudvás, mint a régi fekete retek,
Hogy elhagyná már a létemet, jelet fel nem fedezek!
Azt mondja a sorsom, hogy meg vagyon írva: eltűrni!
E szenvedés alatt mást tenni? Nem látszik enyhülni…

Sorsom írva kaptam,
Elviselnem kell, mit rám rótt.
Szenvedés nem lanyhul.
*

Néha látom én is, hogy a napocska igen fényesen rám is süt,
De hamar vége, mert a létem a végzetem és árnyéka... leüt!
Az utamon keresem magamat, mert érzem... vagyok az elveszett lélek,
Az ellenségem uralkodik, őt persze nem fogják vissza semmi fékek…

Útvesztőn járok,
Nem találom magamat.
Létem lesz a végzetem.

Tévúton megyek,
Létem lesz a végzetem.
Elveszett lélek vagyok.
*

Láttam már néha, hogy a felhők között villannak az ég, csodás szép kékek.
Végzetem a létem, hogy örülhetnék, ha csak néha villannak a kékek?
Láttam már néha, hogy a felhők között villannak az ég, csodás szép kékek.

Ritkán villan fény rám.
Soha már nem leszek boldog?
Létem a végzetem?
*

A labirintusnak, azt vélem, hogy momentán zárva a kijárata,
Az életemben, olyanok a körülmények, mind életem bánata...
A labirintusnak, azt vélem, hogy momentán zárva a kijárata.

Életem csak bánat,
Útvesztőből nincs kijárat.
Magány őrzi zárkám.
*

A vörös ködöm rátelepszik a lelkemre,
Nincsen is más, menjek fel végleg a mennyekbe?
A vörös ködöm rátelepszik a lelkemre…

Gyász,
Lelkem
Fedi már
Nagyon régen.
Mennybe kell mennem?
*

A világ bizony nézve, talán csak annyit lát, hogy egy szép, bokros kertben lakok,
Azt nem tudják, hogy ez egy labirintus, itt élek és elátkozva lakolok…
A világ bizony nézve, talán csak annyit lát, hogy egy szép, bokros kertben lakok,

Ki csak kertem látja,
Nem látja lelkem zárkáját.
Bűnhődöm... átoktól.
*

Érzem, ezt a tetves, fagyott élet telet, kitartok, még egy kicsit bírnom kell,
És előkerül a szerencsém is, aki tudja, nekem végre kegyelem kell!
Még egyelőre, csak nézek a világra nagyon jogosan megorrontva,
Mi a fekete fényt rám ontja, de már érzem, hogy jön… fehér fényt rám ontva.
Bánat szülte álmokban, minden éjjel, szeretetben kiteljesedek,
A bánattal teljes matt-fénytelen napokban, egész nap buzgón esdek…

Szép álmom még van,
Bútól matt napjaimban
Szebb jövőt esdekelek.

Álmom reményt ad,
Bús napjaimban esdek.
Jöjjön már a kék madár!
*

Sivárosodott világomban beszűkült pupillás szemekkel,
Átbandukolni létből az életbe… úgy vágyok, szeretettel…
Sivárosodott világomban beszűkült pupillás szemekkel.

Vecsés, 2016. március 27. – Szabadka, 2018. július 22. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, alá a HIAQ –t, az apevát és a sedoka –t, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: „Sorsom, előre írva…”

Előző oldal jocker