Poéta a Don-kanyarban…

Szépirodalom / Versek (28 katt) jocker
  2019.10.29.

Csak ülök és fázok bunkerben a vaskályha mellett,
LI kettesen oroszok repülnek vonalak felett.
Gyertyacsonkom már alig pislákol, küzd a sötéttel,
Ha elalszik, az élet is semmivé lesz a fénnyel?

Várok nagy poéta gondolatokra,
Írnám én azokat nagy halmazokba,
De úgy hallom, bunkeremtől oly' nem messze akna robban,
Elveszi figyelmem, szívemben katona harag lobban.

Mit keres e helyen egy poéta a Don-kanyarban?
Gondolatot papírra vetni nem lehet e fagyban.
Pedig a lelkem nem azért van, hogy másokat halomra öljön,
De mások örömére szavakat, mondatokba egybe öltsön.

Ákos volt a gyerekkori barátom,
Tegnap künn voltunk az állásban, látom,
Hogy egy orosz mesterlövész csak fejbe lőtte,
Így kérdésemre már választ nem kaptam tőle.

Két hete a rettenetes orosz tűz miatt kint maradtunk
Az állásban tizenegy órát… kínunkban jeget haraptunk.
Lábam épp kezdett lefagyni, amikor vége volt
És már jöttek értünk, még jó, hogy senki nem volt holt.

Raktam megint a vaskályhára, legalább meleg van,
A füst nem igen zavar, csak az, hogy pici gyertyám van.
Még jó, hogy egyedül vagyok, mélázok, elábrándozhatok a csonk gyertyán,
De gondolataim, mint csillagszóró szétfröccsennek a ceruzám csonkján.

Van olyan sok szép gondolatom, amit otthon papírra vetnék,
De itt halál kaszája suhog… mi lenne, ha el nem ugranék.
Kusza gondolataim kint vannak bajtársaimnál az árokban,
Bent didergek a magam bajában, messzi családban és hazában.

Papírom nincs, honnan lenne, csak becsülni való cetli,
Erre kellene írnom, de komoly gondolat még semmi.
Rögtön megyek ki hidegbe, majd harcolok az aknatűzben
És ki tudja, visszajövők-e ceruzámmal… egészségben?

Most aztán megjöttek… leírnám a maradandó gondolatokat,
Behallik, az őrmester ordít: riadó, védjük az állásokat.

Vecsés, 2013. január 1. – Kustra Ferenc

Előző oldal jocker