Köd és Vér
Tiszta szívvel szeretni, elárulod magad,
Nincsen pajzs, mi megvéd, szíven szúr a kard.
Elönti elméd a ködtenger, elmúlnak a csaták,
Nem frissít fel a Vízözön, ha szétrobban a gát.
Vitorlával széllel szemben jön ostorcsapás,
Szélhámos, ki hátból támad, mint a Triász.
Zajlanak az érzések, csak szanaszét vannak,
Megérthetné az Ég nagysága, párja van a Napnak.
Ne nézz engem láthatatlannak vagy szellemnek,
Nincsen értelme ennek a furcsa jellemnek.
Nem vagyok báb senkinek se kezében,
Csak az őriz meg, kinek kulcsa ég a tüzében.