Vidéki panoráma
A balkonról kémlelek, szemen szúr a színpompás égöv;
e hajnali órán, embertelen órán, lassan mosódik az álom,
miután kiragad a járművek suhanó zaja, messzi és elhaló,
és a madárdal, a disznóvágás szaga, sistergő macskaalom...
Az úton csend honol, kialvatlan neszek; krízis van, mondják,
s itt-ott parázslik egy cigarettavég, majd szétpattan a betonon.
Már rügyben úszik minden, kihunynak éppen az utcalámpák,
az áprilisi szellő pedig szépen kúszik közéjük.
Egy pillanatra feldereng:
Ez a szárba szökkenés,
ez a tiltott Rengeteg.
szerte foszlanék a szántóföldeken,
az újfent virágzásból
korhadásba űz
a szemétégetésből túláradó bűz.
Ma sem teregethetünk kint frissen mosott ágyneműt.
