A sötétség ára

Szépirodalom / Versek (48 katt) atesz990
  2019.06.19.

Legutóbbi álmomból leizzadva ébredtem,
Nevetések mintha egész közelből tépkedtek.
Szörnyű hangja akár egy elvont mágiának,
De lehet, hogy tisztul az elmém, nincsen helye
A sötétség vágyának.
Átveszi a helyét minden olyan, ami csábít,
Elvarázsol, feltölt, magából árad és jóra számít.
Leszámolok végleg az önkínzás tényével,
Kell a lépfenének, nem hozzám tartozik,
Csak belém ölték a szavakat a lelki terror lényével.

Előző oldal atesz990