Ünnepi beszéd

Szépirodalom / Versek (24 katt) atesz990
  2019.06.24.

Mikor még gyerek voltam,
A szavakat nem gondoltam,
Apám büszkére agyalt magán,
Anyám a pénzen, simlis bután.
Vicces volt egy oldalon állni,
Késekkel és villákkal csatázni,
Az egyik jobb volt, mint a másik,
Csak mindenki irányított volna, kvázi.
Ezért lettem egy hatalmas lázadó,
Aki mindennel szembemegy, makacs,
Talán soha sem elfogadó.
Két féltestvérem szőtte a láncot,
Ami apám nyakába táncolt.
Meg is próbálták hát, amit tudtak,
Csak most nyögnek, vagy talán isznak.
Az én memóriám egyre csak tisztul,
Nem vagyok vak, vérszomjas és indult.
Ez egy ünnepi vacak, nem szoktam írni,
De mivel új, az apák napjára érdemes kérni?
Nincsen senkim se, értsd meg már,
Egy idegen nem tudja még, hol a határ.

Előző oldal atesz990