Dr. Alois Keller csodálatos átváltozása

Szépirodalom / Abszurd (44 katt) Bánsági Andor
  2019.08.24.

Dr. Alois
A helyszín egy bírósági tárgyalóterem. Jelen vannak: a bíró, a felperes, a felperes ügyvédje, az alperes ügyvédje, az esküdtek, valamint a hallgatóság. A jelenlévők éppen elfoglalják helyüket, majd a bíró háromszor leüti kalapácsát, és megkezdődik a tárgyalás.

Bíró
A tárgyalást ezennel megnyitom! Folyó év március huszonharmadikán Agnes Keller keresetet nyújtott be bíróságunkhoz, melyben kérelmezi a férje, Alois Keller vagyona feletti teljes rendelkezési jog megadását. Felperes indoklásában előadta, hogy férje folyó év február másodikán ismeretlen helyre távozott, majd életjelet csak ügyvédjén keresztül adott. Üzenetében tudatta vele, hogy folyó év február másodikán váratlanul unikornissá változott (a hallgatóság körében nevetés és morajlás hallatszik, a bíró ismét hármat üt kalapácsával, mire a terem elcsendesedik), és egészen február negyedikéig nem tudta felvenni a kapcsolatot sem feleségével, sem ügyvédjével. Mivel állapotára hivatkozva azóta is csak ügyvédjén keresztül üzen, felesége, Agnes Keller felperes kéri a bíróságot a fent említett intézkedések elrendelésére. Megadom a szót az alperes ügyvédjének.

Keller úr ügyvédje
Igen tisztelt Bíróság, Bíró úr! Ügyfelemet mindenki komoly és becsületes embernek ismeri, olyannak, akinek lehet adni a szavára – és ilyennek ismerem én is. Való igaz, hogy amit állít, az meglehetősen szokatlan és nem egy hétköznapi jelenség, de ügyfelem teljes mértékben cselekvő- és jogképes, és biztos vagyok benne, hogy a tárgyalás végére Önök is egyet fognak érteni velem...

Bíró
Azt, hogy az ön ügyfele cselekvőképes-e, majd a bíróság fogja megállapítani! Most pedig térjen a tárgyra!

Keller úr ügyvédje
Igenis, Bíró úr! Nos... Ügyfelem eltűnéséről sajnálatos módon én magam is csak az újságokból értesültem, és mint arra Önök is jól emlékeznek, az ügy igen nagy port kavart fel, hisz nemzetünk egy jól ismert, köztiszteletnek örvendő tagjáról van szó, akinek hiánya azóta is érzékenyen érint minket...

Bíró
Térjen a tárgyra, vagy megvonom magától a szót!

Keller úr ügyvédje
Igen! Tehát... folyó év február hó hatodikán, délelőtt tizenegy óra tájban felkeresett az irodámban Hans Zimmermann tengerészkadét. A kissé zavarodottnak tűnő fiatalember előadta, hogy egy cirkuszi ló küldte, és a nevezett ló morzejelekkel utasította, hogy haladéktalanul keressen fel engem, és adja át nekem üzenetét. Meglehetősen szkeptikus ember hírében állok, és már azon voltam, hogy kihajítom ezt a minden bizonnyal részeg matrózt, de furcsa módon nemcsak józan volt, hanem az üzenet tartalma is felcsigázott annyira, hogy átmenetileg hitelt adjak szavainak.

Elmondta ugyanis, hogy a Berlin külvárosában található Hochseeflotteplatzon a vándorcirkusz társulata egy unikornissal hirdette magát. Zimmermann először azt hitte, hogy közönséges csalásról van szó, és remélte, hogy leleplezésével megszégyenítheti a pénzéhes kompániát, azonban a legnagyobb meglepetésére a legendákból ismert állat valódinak bizonyult. A cirkuszigazgató annyira magabiztos volt, hogy a láncra vert állatot, bocsánat, Keller urat (a közönség soraiból ismét elfojtott nevetés hallatszik) bárki szabadon megvizsgálhatta. Zimmermann kadét szerint az egyszarvú meglehetősen kedvetlennek és egy kicsit soványnak is tűnt, de a szarva valódi volt. Nem volt nyoma ragasztónak vagy bármilyen más csalásnak – igaz, nem is próbálta meg lefeszegetni azt. Percekig döbbenten nézegette az állatot... vagyis Keller urat, amikor arra lett figyelmes, hogy az a patájával morzejeleket kopogtat a kövezeten. Zimmermann számára, aki képzett tengerész, a morzejelek úgy álltak össze szavakká és mondatokká, akár az édesanyja szólt volna hozzá. Mintha a döbbenet, hogy egy élő unikornissal hozta össze a sors, még nem lett volna elég, a felismert üzenet hatására Zimmermann úr lélegzete is elállt, és másodpercekig csak levegőért kapkodott. A daliás, bár kissé megviselt paripa ugyanis Dr. Alois Keller néven mutatkozott be, és arra kérte, hogy haladéktalanul hozassa ide az ügyvédjét. Miután Zimmermann úr elmondta nekem azt a titkos jelszót is, amit arra az esetre beszéltünk meg Keller úrral, ha csak levél útján tudnánk érintkezésbe lépni és kétségek merülhetnének fel a levél hitelességével kapcsolatban, már biztos voltam benne, hogy le kell győznöm minden szkeptikus indíttatásomat, és követnem kell Zimmermann urat.

A felperes ügyvédje
Tiltakozom, Bíró úr! Az alperes ügyvédje olyan dolgokat állít, ami minden tekintetben ellentétes a józan ésszel és félre akarja vezetni a bíróságot! Követelem, hogy vonja meg tőle a szót!

Bíró
Elutasítom! Az alperes ügyvédje folytassa előadását, de röviden és tömören adja elő mondandóját! Nélkülözze a felesleges szóvirágokat, különben soha nem végzünk ezzel az üggyel.

Keller úr ügyvédje
Igenis, Bíró úr! Tehát követtem Zimmermann urat a már említett térre, ahol valóban ott találtam az ügyfelemet, vagyis az unikornist. Ezután magam is megtapasztalhattam, hogy a fiatalember igazat mond, tudniillik Keller úr – vagyis a ló – miután észrevett, hevesen kaparni kezdte a földet, majd patkójával ütögette a kövezetet, Zimmermann kadét pedig fordított. Ügyfelem heves szitkozódások közt követelte, hogy oldoztassam el, majd kísérjem lakására. Jelenlétünkre azonban felfigyelt a cirkusz egyik alkalmazottja, és elszaladt az igazgatóért. Fél perccel később egy bajszos, pökhendi és kissé hordószerű alak jelent meg előttünk, aki fennhangon követelte, hogy hordjuk el magunkat, mert jelenlétünkkel zavarjuk az ő becses paripáját és rontjuk az üzletét. Hasonló felháborodottsággal adtam tudtára, hogy a vacsoráját már a börtönben fogja elkölteni, ha nem engedi azonnal szabadon az ügyfelemet, és ha tovább akadékoskodik, kártérítés fizetéséért fogom perelni Keller úr szabadságának korlátozása miatt. Hosszas szóváltás után – amiben természetesen Keller úr is részt vett a maga módján – sikerült némi fenyegetőzés és ezer márka fejében megváltanom ügyfelem szabadságát.

Ezután Keller úrral átsétáltunk az irodámba, ahová Zimmermann kadét is elkísért minket. Az egyszarvú, vagyis ügyfelem, előadta, hogy folyó év február másodikán este hazafelé tartott az Edelweißstrasse huszonnyolc szám alatti lakásába. Hat óra előtt néhány perccel, hogy lerövidítse az utat, a Friedrich-Wilhelmstrassén lefordult egy sikátorba, ahol egy időre eszméletét vesztette. Először azt hitte, hogy leütötték, de nem érzett fájdalmat. Csak amikor megpróbált felállni, akkor vette észre, hogy törzse és végtagjai megváltoztak, és ujjait sem tudja behajlítani. Kiáltani próbált, de csak valami furcsa prüszkölésszerűség hagyta el ajkait, majd pánikba esve kivágtatott a Zweibrückstrasséra. Zavarában egészen a főpályaudvarig futott, ahol egy kocsis befogta, és átadta a gyepmesternek. Itt egészen másnap délig volt bezárva egy sötét karámba, ahonnan végül a cirkuszba került, miután az igazgató megvásárolta. Elmondta még, hogy az átváltozás előtt nem tapasztalt semmi különöset, leszámítva az orrában érzett enyhe zsibbadást, ami néhány nappal korábban jelentkezett. A további „beszélgetésünk” során meggyőződhettem róla, hogy valóban Keller úrral állok szemben, igaz meglehetősen szokatlan formában. Így a felperes keresete alaptalan, kérem annak elutasítását, és Keller úr...

A felperes ügyvédje
Tiltakozom, Bíró úr! Az alperes ügyvédjének minden szava mesebeszéd, semmivel sem tudja bizonyítani azt, amit állít! Követelem, hogy hagyjon fel a bíróság megtévesztésével és fejezze be a dajkamesék fabrikálását! Minden állítása ellentétes a józan ésszel!
Bíró
Elutasítom! Azt, hogy mi igaz és mi nem, majd a bíróság fogja megállapítani! Ügyvéd úr! Kérem, tárja a bizonyítékait a bíróság elé!

Keller úr ügyvédje
Természetesen! Zimmermann kadét vallomása következik. Kérem, hogy hallgassák meg!

Bíró
Értem... A bíróság természetesen meghallgatja a tanúkat. (Papírokat lapozgat.) Szólítom az első tanút, Hans Zimmermann tengerészkadétot. Kérem, foglaljon helyet a tanúk pulpitusánál!

Zimmermann kadét elfoglalja helyét, majd esküt tesz a Bibliára.

Segéd
Esküszik, hogy igazat, és csakis a színtiszta igazat fogja mondani?

Zimmermann kadét
Esküszöm!

Keller úr ügyvédje
Zimmermann úr, ugye Ön kadét? Mit is jelent ez pontosan? A morzejeleket mióta ismeri?

Zimmermann kadét
A Tengerészeti Akadémia végzős növendéke vagyok, a morzejeleket pedig még matróz koromban tanultam. Ez az egyik legfontosabb dolog a sok közül, amit egy tengerésznek tudnia kell. Aki nem ismeri a morzejeleket, az nem is szállhat hajóra!

Keller úr ügyvédje
Értem... Akkor tehát kijelenthetjük, hogy kizárt, hogy csak puszta félreértésről lenne szó... Mesélje el, hogy talált rá ügyfelemre!

Zimmermann kadét
Nos, az úgy volt, hogy teljesen véletlenül épp arra jártunk a társaimmal, ugyanis kazántisztítás miatt a hajónkat dokkba küldték, így kaptunk néhány nap kimenőt. Az előző esti mulatozás miatt meglehetősen későn keltünk, ezért is futhattunk bele a vándorcirkuszba, ami még egy órája se nyithatott meg...

A felperes ügyvédje
Áhá! Tehát részeg volt! Csak hallucinálta az egészet! Kérem, Bíró úr, ne vegye figyelembe a tanú vallomását, hiszen nem volt magánál...

Bíró
Ne szakítsa félbe a tanút! Zimmermann kadét! A kérdéses időpontban valóban részeg volt?

Zimmermann kadét
Nem, Bíró úr, nem! Akkor már nem. Addigra minden szesz kiszállt a fejemből...

Keller úr ügyvédje
Folytassa, kérem, a vallomását!

Zimmermann kadét
Szóval éppen a téren át sétáltunk, amikor meghallottam, hogy egy kölyök hangosan azt kiabálja, hogy a cirkusznak egy valódi unikornisa van. Először bolondságnak tartottam a dolgot, de ha már amúgy is arra jártam, gondoltam megnézem, miről is van szó. Amikor a ló közelébe értem, még akkor is meglehetősen hitetlenkedve néztem rá, bár a szarva tényleg valódinak tűnt. Elsőre nem mertem megérinteni, mert láthatóan nyugtalan volt, de ahogy ott álltam csodálkozó tekintettel, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki morzézik a kövezeten. Ahogy a kopogás szavakká, a szavak pedig lassan mondatokká álltak össze a fejemben, azt hittem, hogy valaki a bolondját járatja velem. De nem volt kétség: az unikornis próbált üzenni. Elmondta, vagyis lemorzézta, hogy ő Dr. Alois Keller, és két napja teljesen váratlanul unikornissá változott, majd befogták és eladták cirkuszi látványosságnak. Kérte, hogy haladéktalanul értesítsem az ügyvédjét, de mondandómat kezdjem azzal, hogy „a Himalájában sosem esik, mert a majmok nem esznek pudingot”. Így biztosan tudni fogja, hogy nem kitaláció az egész, és el fog jönni. Ezen felül száz márkát ígért nekem, amennyiben segítek, és tolmácsa leszek...

A felperes ügyvédje
Tehát száz márkát kapott azért, hogy előadja itt ezt a mesét! Szép kis összeg, mondhatom!

Bíró
Türtőztesse magát és ne szakítsa félbe a tanút!

Zimmermann kadét
Ezután elszaladtam a megadott címre, ahol valóban ott találtam Keller úr ügyvédjét. Először persze nem akart hinni nekem, sőt, majdnem kidobott, de akkor eszembe jutott az a furcsa mondat, és attól kezdve komolyan vette előadásomat. Elmentünk hát együtt a cirkuszhoz, ahol némi alkudozás után sikerült kiszabadítanunk Keller urat. Azóta pedig tolmácsolok neki...

Bíró

Köszönjük a vallomását, jegyzőkönyvbe vettük. A védelemnek van-e további kérdése a tanúhoz?

Keller úr ügyvédje
Nincs kérdésem, Bíró úr! Véleményünk szerint az elhangzottak mindenben a mi álláspontunkat támasztják alá.

Bíró (a felperes ügyvédjéhez fordulva)
Ügyvéd úr?

A felperes ügyvédje
Keller úr ügyvédje kifizette Önnek az ígért száz márkát?

Zimmermann kadét
Igen. Még aznap egy összegben. Keller úr nagyon örült, hogy segítettem neki visszanyerni a szabadságát. Ezen felül további kétszáz márka jutalmat ígért...

Agnes Keller (hangosan feljajdul)
Kifosztanak!

Zimmermann kadét
...ha továbbra is segítségére leszek, amíg szokatlan állapota meg nem szűnik.

Felperes ügyvédje (Zimmermannt félbeszakítva felcsattan)
Bíró Úr! Ezt az embert megvesztegették. Maga is elismerte. Így nem tekinthető elfogulatlannak, tanúvallomása pedig nem vehető figyelembe. Egyúttal követelem, hogy a bíróság kötelezze a már átvett „jutalom” visszafizetésére, mivel egy jól megszervezett csalás aktív részese...

Bíró (hármat üt a kalapácsával)
Elutasítom! Egyúttal felszólítom, hogy ha még egyszer emlékeztetnem kell rá, hogy nem maga ül a bírói pulpituson, megbírságolom!

Agnes Keller (zokogni kezd)
Koldusbotra juttatnak ezek a csalók!

Bíró
A bíróság végzett a tanú meghallgatásával. Köszönjük, Zimmermann kadét, visszaülhet a helyére. A tárgyalás az igazságügyi szakértő meghallgatásával folytatódik. (Int a teremőrnek. Az ajtón egy ötven év körüli, bajszos, pocakos, szürke zakót viselő férfi lép be, nagy aktatáskával a kezében.) Stern úr, kérem, hogy tárja a bíróság elé vizsgálódásának eredményét!

Igazságügyi szakértő
Igen tisztelt bíróság, Bíró úr! Azzal a kéréssel keresett meg a fővárosi bíróság, hogy vizsgáljak meg egy lovat, mely ránézésre csak a legendákban és gyermekmesékben létező úgynevezett unikornis jellegzetességeit viseli magán, valamint egyesek szerint morzejelekkel kommunikál, és a jelenleg eltűntként nyilvántartott Dr. Alois Keller úrnak adja ki magát. A vizsgálati eredmények ismertetése előtt el kell mondanom, hogy – mint a müncheni egyetem biológiatanára és a kriptozoológia kiváló ismerője – mindig is szkeptikusan álltam a hasonló ügyekhez, mert azok rendre gyenge hamisítványnak bizonyultak. Sajnálatos mód a sorozatos leleplezések sem tartják vissza a szélhámosokat, hogy újabb és újabb fércművekkel próbáljanak szenzációt kelteni, és az egyszerű és tanulatlan emberek hiszékenységéből hasznot húzni...

Bíró
Térjen a lényegre, nem érünk rá egész nap!

Igazságügyi szakértő
Igenis! Tehát... A vizsgálatot Keller úr házának udvarában végeztem el, ahol azóta is tartózkodik. Keller úr, akarom mondani a szarvval rendelkező fehér mén az udvaron legelészett, amikor Keller asszony ajtót nyitott nekem. Elmondása szerint, amikor Keller úr ügyvédje beállított hozzá a lóval és Zimmermann kadéttal, és előadták neki a már általunk is jól ismert történetet, nem akart hinni a fülének. Csak akkor volt hajlandó befogadni az állatot, amikor az végül morzejelekkel lekopogta neki a családi széf zárkombinációját, amit csak és kizárólag Keller úr tudhatott. Az unikornisnak látszó ló kissé izgatott állapotban volt, de alapvetően jól viselte vizsgálódásomat, miután az ügyvédje javaslatára szóban is előadtam látogatásom okát. Nem szeretném a tisztelt bíróságot szakkifejezésekkel és a különféle vizsgálatok részleteivel untatni, ezért rögtön a tárgyra térnék!

Bíró
Köszönjük, épp kérni akartam!

Igazságügyi szakértő
Tisztelt Bíró úr! Minden vizsgálatot a körülményekhez képest a lehető legalaposabban végeztem el, és bizton állíthatom, hogy az általam megvizsgált élőlény egy ló, kiegészítve azzal a ténnyel, hogy a homlokán található szarv valódi, az ténylegesen a fejéből nőtt ki, és eltávolítani csak csonkolással lehetséges. Tehát, ha úgy tetszik, valóban egy unikornissal állunk szemben, bár szerény véleményem szerint csak egy különleges mutációról van szó, amit ugyan bizonyítani nem tudok, de ha elvégezhetném a ló boncolását, minden bizonnyal igazam lenne...

Keller úr ügyvédje
Mi a helyzet a morzejelekkel? Mi azt állítjuk, hogy a ló Keller úr – hogy milyen szarva van, az most részletkérdés!

Igazságügyi szakértő
Nos, igen, a morzejelek... Ami azt illeti, valóban morzejelekről van szó. Olyan kérdésekre is választ kaptam, melyek biztosan nem lehetnek egyszerű betanítás eredményei, mint például egy papagáj esetében. Furcsa, de úgy tűnik, hogy a ló az intelligencia jeleit mutatja...

A közönség soraiból halk morajlás hallatszik.

A felperes ügyvédje
Tiltakozom! Ez még nem bizonyít semmit! Lehet, hogy a ló intelligens, de azt maga sem gondolhatja komolyan, hogy valaki csak úgy lóvá változhat! Ez őrültség!

Igazságügyi szakértő
Unikornis... De igaza van, ez valóban nem bizonyítja, hogy Keller úr szelleme lakozna abban az állatban...

Bíró
Elutasítom! Azt, hogy mi igaz és mi nem, majd a bíróság fogja megállapítani! Ügyvéd úr! Van bármilyen bizonyítéka, amivel alá tudja támasztani meglehetősen hihetetlen állításait?

Keller úr ügyvédje
Természetesen! Nem más, mint maga Keller úr! Kérem, engedjék be!

A közönség soraiból újból elfojtott nevetés és susmorgás hallatszik. Az ügyvéd int a segédnek. Az ajtó hirtelen kinyílik, majdnem fellökve a segédet. Belép Keller úr, vagyis az egyszarvú.

Bíró
Ügyvéd úr, a tárgyalóterembe tilos állatokat behozni! Azonnal vezettesse ki innen ezt a... ezt a lovat, vagy tudom is én, mit!

Keller úr ügyvédje
Bíró úr, ez nem ló, ez egy unikornis... akarom mondani, Keller úr, az ügyfelem!

(Ebben a pillanatban az egész tárgyalóterem vulkánként tör ki. A közönség kiabálni kezd. Néhányan szitkozódnak, míg mások hitetlenkednek vagy hangosan nevetnek. Keller úr folyamatosan dobog az egyik patájával, Zimmermann fordít. Egy fiatal férfi odarohan az unikornishoz, megpróbálja letörni a szarvát, de az felrúgja, még mielőtt hozzá érhetne. A bíró kalapácsával verni kezdi az asztalt…)

Bíró
Viselkedjen, Keller úr, vagy bezáratom! Ügyvéd úr, tíz márka büntetés megfizetésére ítélem védencét a tárgyalótermi szabályzat megsértése miatt! (Hármat üt a kalapácsával.)

Felperes ügyvédje
Látja, Bíró úr! Ez csak egy ostoba ló! Az egész egy hazugság! Ez az átkozott zugügyvéd csak meg akarja akadályozni, hogy az ügyfelem hozzájusson a vagyonhoz, ami őt illeti! Követelem, hogy...

(A morajló-zsibongó teremben végül elszabadul a káosz. A bíró sem bírja tovább cérnával, és felállva veri az asztalt a kalapácsával. Az unikornis dühödten megindul és szarvával felökleli a felperes ügyvédjét, majd elvágtat a teremből. Keller asszony elájul.)

Függöny

Előző oldal Bánsági Andor