A halottlátó

Szépirodalom / Novellák (74 katt) Ann Heart
  2019.05.12.

Ann mozdulatlanul lapult a fűben. Még lélegzetét is visszatartotta, nehogy kitudódjon jelenléte. Élvezte, ahogy a lágy szellő által életre keltett fűszálak cirógatják bőrét. A mezőn nyiladozó színes vadvirágok és bokrok illatáradatától kissé megbódult. Eszébe juttatta gyermekkorát, mikor testvérével játszottak együtt a házuk mögötti hatalmas mezőn. Imádta azt a helyet. Mindenkitől távol volt, biztonságot és nyugalmat adott. Volt egy tó is nem messze a házuktól, ahová édesapjuk szokott elmenni pecázni. Néha ő is vele tartott, csak hogy a papa ne legyen egyedül. Testvére sosem ment velük, mert unalmasnak tartotta a horgászást. Ilyenkor Ann figyelte, ahogy apukája nagy gondossággal felszereli botjait. Míg papa a halra várt, a lány addig felfedezte a tó vadregényes környezetét. Hiszen az nem volt olyan unalmas, mint ahogy azt Pat hitte. Tele volt élettel. Hangyákkal, lepkékkel, rovarokkal, madarakkal, amiket szeretett megfigyelni. Már ekkor elhatározta, hogy biológus lesz.

De ahányszor kijöttek ide, mindig ránézett az üresen ácsorgó fapadra, melyen Mike bácsi üldögélt. Hiányzott neki az idős úr. Nagyon kedves volt, mindig mesélt valami történetet az életéről és mindig volt nála finom cukorka, melynek ízét Ann imádta.

Egy puffanó hang hallatán visszatért a jelenbe. Kezében ott volt Nikon tükörreflexes gépe, melyet egy virágon felfelé tartó katicára fókuszált, de annyira elkalandozott, hogy idő közben a célba vett alany már kimászott a képből. Kissé fáradtnak érezte elméjét, így inkább elpakolta fényképezőgépét és elterült a fűben. Az életben, mely ott zsongott körülötte szüntelen. A nap meleg sugara átsütötte minden porcikáját. Élvezte ezt a pillanatot. A madarak csicsergése ellazította.

Határozottan úgy gondolta, hogy minden akkor kezdődött, mikor Mike bácsi meghalt. Próbált vele kommunikálni, de akkor ő még kislány volt és megriadt a különös, megmagyarázhatatlan jelenségektől, melyek a házukban történtek. Nem egyszer volt, hogy halk koppanásokat, nyikorgásokat hallott. Álmában olykor az öreg jelent meg és segítségért kiáltott. De volt olyan is, mikor teljes alakban jelent meg és átlibegett a szoba egyik végéből a másikba, majd abba az irányba mutatott, ahol a háza állt. Ann rémületében nem értette, mit akarhat a kísértet, csak napokkal később, mikor megtalálták Mike bácsi holttestét házában, tudatosult benne, hogy mit is próbált közölni. Legalábbis ő azt hitte, de pár napra rá ismét megjelent szobájában.

Elhatározta, hogy úgy csinál, mintha észre sem venné, bár ez volt a legkevésbé betartható ötlete, hiszen ki ne rökönyödne meg egy lebegő entitás láttán? Valamit muszáj volt kitalálnia, amit be is tartott, ám ezzel csak magára haragította az öreg szellemét. Így már a családot is rettegésben tartotta. Éjszaka, mikor mindenki aludt, csak Ann nem, lépteket lehetett hallani és volt olyan is, mikor az ajtók maguktól csapódtak be, pedig egy ablak sem volt nyitva. Az egész család rettegésben élt, de ezt Ann nem hagyhatta. Fogta magát és elment a házhoz. Ezt a pillanatot milliószor lejátszotta a fejében. Mikor meghallotta a zuhanó repülőgép hangját, mely pont az ő házukba csapódott be, majd nagy robbanással felrobbant. Ott lett vége csodálatos gyermekkorának. Megtörték. Megtörték lelkét, mely addig tiszta volt és ártatlan.

Beletelt néhány évbe, mire feldolgozta a tragédiát. Sok ember segített neki, sok barátja is lett. De különleges képességétől nem szabadult meg. Idő közben meg kellett tanulnia együtt élni ezzel a tehetségével és átok helyett áldásnak tekinteni rá. De sikerült. Sok szellemmel találkozott, kik segítséget kértek tőle. Kik jelenlétükkel, kommunikációjukkal megijesztették még élő szeretteiket, pedig ártani nem akartak, csak tudatni velük, hogy még ott vannak, még nem léptek át a fénykapun. Mikor az élők Ann segítségével szembesülhettek elhunyt rokonaikkal, megbékéltek és így el tudták engedni családtagjaikat. Mert a halál után nem csak az élőknek rossz.

Annak a reményében jött vissza ide, hogy lezárja múltját, hogy ő maga is megbocsátást nyerjen, még ha oly nehéz is itt lennie. Mert nehéz volt, hiszen családja még mindig élhetne, de az élet kegyetlenül elvette őket. Sokáig azt kívánta, bárcsak ő is meghalt volna, akkor most lelke nem szenvedne hiányuktól, de rájött, nem lehet önző. Segítenie kell másokon.


2019.04.23.

Előző oldal Ann Heart
Vélemények a műről (eddig 2 db)