Harmincholdas pagony

Szépirodalom / Novellák (22 katt) Craz
  2019.04.11.

Legutóbb észrevettem, Micimackó mézezi a bort. Látta, hogy látom, de csak megvonta a vállát, és annyit mondott, Macifröccs.

Az is feltűnt, az öreg medve valahogy egyre kopottabb. Igaz – mint mesehős –, ő is örökké él, de a huszonegyedik század kilátástalansága rányomta hangulatára a bélyegét.

A Százholdas Pagony is harmincra fogyott, mert a város terjeszkedésével beépítették az évek során. Bár megmaradt a parkos jellege – angolkert látványból franciára silányulva –, a medve szerint kimondottan irritáló, hogy Malackától nem messze egy benzinkút vagy Bagoly fája mellett egy pláza rondítja az összképet.

A régi hangulat visszaidézésére tett kísérletképpen Micimackó elkerített egy nagyobb susnyás területet. Segítettem neki felállítani köré vagy húsz figyelmeztető táblát – hogy Tilosazá! –, és telepítettünk a kerítés mellé számos bölénycsapdát. Utóbbiba – bölények hiányában – általában csak banyatankos vénasszonyok potyognak, de ez, valljuk be, sokkal szórakoztatóbb látvány. Jó ötlet volt az az iparikamera-rendszer is. Nem gondoltam, a közeli lakótelepről mennyi tini jár szexelni a bokrok közé. Micimackó néha elbújik oda, és morogva ijesztgeti őket.

Minél inkább hull a hó
Annál inkább…
– …kurva jó! – húzta el a száját Micimackó az ablaknál állva. – Most megint takaríthatom el a lucskot a kuckóm elől, mert valamelyik antisportos vénasszony dob egy hátast, aztán beperel. Mondjuk, ha kitöri a nyakát, akkor csak csendben elásom hátra, az ecetfa alá.
Hull a hó és hózik
Micimackó iszik
Hull a hó és hózik
Szebb időkben bízik

– Nem vagy álmos? – kérdeztem Micimackót szerda este. Ő szokás szerint rímekben felelt.
Szárnyára lehajtja fejét
Alszik a sárkány, a darázs
Elcsendesül, nem hallik beszéd
Se hebegés, se hadarás.

Alszik a villamos és a nyuszik
Az orgyilkos szemében a parázs
Ma a tűzgolyók és a lufik
Se durrannak, ne parázz!

Most már az a véleményem
Tele van a véredényem…
– …ezzel a jó kis Sárgamuskotállyal – mosolyodott el, majd újratöltötte a poharamat. – Le vagy maradva, mint Nyuszi üzletfelei a húsvéti tolongásban – kuncogott, és egy Egs! felkiáltással fenékig ürítette poharát. Mit tehettem, csatlakoztam.

Bőven maradt még a rajzfilmes jogdíjakból, tavaly mondta is nekem, hogy először át akarták vágni a palánkon, de nem hagyta magát, csak úgy írta alá a szerződést, hogy az ajándék-, használati-, és felszerelési tárgyak formájában előállított és forgalomba hozott kereskedelmi hasznosításból befolyt összeg után neki is jár négy százalék. Így félévente mindig utalnak egy nagyobb összeget a bankszámlájára – abból bőven telik borra. Időközönként elugrunk egyik kedvenc pincészetébe, és feltöltjük az almáriumot sok-sok palackkal. Egyszer – ha már almárium – hoztunk egy láda almabort is, de abból még mindig van a sarokban – kissé savanykás, mint a hangulatunk máma.

Egyszer egy átitalozott hétvégén Micimackó egy teljes verset szerzett. Bár énekelni mostanában már nincs kedve, helyette saját buci kútfejéből farag fűzfarímeket. Néha rémeket – mint egy esős vasárnap, amikor közben beszlopált három palack almabort. Bár ez a nevezetes vers nem is annyira vészes:

Süsü, a sárkány és a Dzsuang Dszi-mátrix

Egyik reggel Süsü, a sárkány
a nadrágzsebében matatott,
majd kihúzta kezét, széttárta,
s valami furcsát mutatott:

– Álmomban biza', ez voltam –
dugta orrom alá tenyerét.
Én csak bámultam a sok zsebpiszkot, fonnyadt vackort,
és a tegnapi vacsora megszikkadt kenyerét,

meg volt ott egy döglött lepke.
– Igen, lepke voltam, vígan táncoltam a napon,
bár nem így néztem ki, szétkenődve,
hanem szép voltam nagyon.

És most nem tudom – folytatta eltűnődve –,
nem tudom, melyik lehetem,
s hogy tulajdonképpen van-e olyan,
hogy magamat zsebre tehetem...

– De süsü vagy, Süsü, ki lennél?
Te vagy, Jó Süsü, te hát!
Kérlek, ne gondolkozz faszságokon,
inkább idd meg ezt a gyógyteát!

S egy kicsikét megnyugodtam, de
valami mégis megborzongatott,
régóta sejtettem, hogy a sárkány fejében
egyszerre több személyiség lak' ott.

És már úgy hiszem, hogy nincs igazság,
már az lett, amitől féltem én:
hogy amit látunk, csak csalfa vakság,
és ez is csak egy költemény.

Bár inkább a négysorosokat részesíti előnyben. Gondolom, azon nem kell annyit gondolkodnia.
Nem is olyan nagy talány
Ha nem iszod meg piád
Mely örök kéz szabta rád
Isteni szimmetriád
– Na, igyunk a tigrisekre! – kacsintott rám a medve.

Egy céges bulin – az egyik új film premiere után – összejött Meggel a Family Guyból, egy alkalom erejéig, a női mosdóban.

– Tudod, írtam egy könyvet A tizenkilenc éves lányok hiányérzete egy vámpíros sorozat befejezett évadja után a következő őszi epizódig címmel. Brian azt mondta rá, olyan lett, mint egy hosszú magazin.
– Autósport magazin? – kérdezte Micimackó, mert akkoriban be akart fektetni egy ralikrossz csapatba és/vagy építeni egy pályát a Harmincholdas Pagonyban a benzinkút és a pláza helyére, de ez végül nem jött össze neki, ellenben Meggel. – Mint az internet, csak fából? – kacsintott a lányra, aki vette a lapot.

Utána döntötte el Micimackó, hogy neki is írnia kell egy könyvet. Meg ültetni egy diófát a benzinkút helyére. A női mosdót esetleg nem bontatja el, de rak bele egy kényelmes ágyat, akkor majd nem húzódik meg a dereka.


Micimackó gyakori borozgatásai során sokszor kerül filozofikus állapotba. A kezébe akadó papírfecnikre ilyenkor – ha már aznap ráfaragott a rímfaragásra – a gondolatait jegyzi. Az utókor és saját maga számára, mert másnapra úgyis elfelejtené. Egy ideje visszatérő téma a bor és a nők.

Medvénk szerint a Chardonnay olyan, mint egy vámpír énekesnő, aki az anyósülésen szex közben a mezítlábját a szélvédőre nyomja, miközben ritmikusan mocorogva egy fülbemászó dallamot dúdolgat, ja és hajlamos kiszívni a nyakadat.

A késői szüretelésű Tokaji Sárgamuskotály egy olyan édes lány, aki mindig elcsábít, újra és újra, akkor is, ha nem akarod, mert emlékszel, mi lett a múltkor is, hiszen sosem enged annyira közel magához, csak fájdítja a medveszívet, amikor máskor mással látod. Szóval, már majdnem jégbor.

Ellenben egy könnyed Cserszegi fűszeres egy olyan huszonkét éves hölgyemény, akinek a színjátszás csak egy kaland, s bár gyorsan ledobja pólóját és beleéli magát a női főszerepbe, de nem lehet rá építeni, mert a Gyere velem a málnásba pilotja – max. az első évad – után már lelép, mert azt mondja, valami újat keres, így mialatt te egy év alatt kettőt öregszel miatta, ő csak fiatalodik, és a tőled kapott pólót dobja le egy újabb főszerepért a tőled kapott bugyi mellé. Persze nem neked.

Szerintem a félédes Otelló egy olyan félvér feketepárduc-cicus, aki bár az EU-ban illegális, de tud egynémely dolgot, ami kortyolgatás – nem harapdálás – közben felidézi bennem ifjú kandúrkorom szép emlékeit.

Tegnap kimentünk megnézni az elkerített rész északi sarkán a szűz havat, de két menyét összetapicskolta. Micimackóból erre kitört a vadállat. Üvöltött és üvöltött, én is ugráltam morogva egy kicsit, de valahogy elillant a hangulat, és csak a medve bömbölt a lakótelep felett lemenő napra. Itthon azért felrakott a facebookra egy fotót a panelházak feletti naplemenésről, vöröslő felhőkről. Ezekre is egyre kevesebb lájkot kap, ami mélabússá teszi. Mondjuk, a képen nem látszik a két megkötözött menyét.

– Nyugi, Micimackó, ennél már nem lesz szarabb – mondom elgondolkozva rajta, hogy dehogynem.
– Tigris, te egy optimista állat vagy – válaszol a medve, majd bont egy bort.

Előző oldal Craz