A randevú

Horror / Novellák (99 katt) Jason13
  2019.03.15.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/3 számában.

Frank Johnson izgatottan gombolta be fekete zakójának mandzsettáit. A hálószobájában álldogált a tükör előtt és végeláthatatlanul méregette magát. Úgy érezte, szíve nemsokára kiugrik a helyéről.

35 éves létére még mindig egyedülálló volt, sőt, ahogy elmélázott, rájött arra, sosem élt huzamosabb ideig párkapcsolatban. Életének legfontosabb női figuráját anyjának tartotta, pár évvel ezelőtti halála eléggé összetörte addigi nyugalmas és biztonságos életét. De Frank úgy érezte, pont ez a tragikus esemény lehet az, aminek folytán képes lesz arra, hogy elkötelezze magát valaki mellett és végre családot alapítson. Viszont félénk és visszahúzódó természetéből adódóan ezek után sem vette rá magát arra, hogy nőkkel ismerkedjen. Egészen a múlt hétig.

Frank Paradise Falls csendes városában élt és a Fő utcai elektronikai szerviz menedzsereként kereste a kenyerét. Egy nap betoppant a boltba Sarah Curtis, aki az éppen műszakban álló John Fredericks-szel csúnyán összeveszett egy elromlott mikrohullámú sütő miatt. Frank a hátsó irodájából hallgatta néhány percig a vitát, és miután megelégelte a hangos rikácsolást, előre sétált, hogy lenyugtassa az összezördülő feleket.

Először Johnt intette csendre, majd amikor kissé nyugodtabban fordult oda Sarah felé, úgy érezte, meghűl ereiben a vér. A nő gyönyörű szőke haja már-már tökéletesen omlott a bal vállára, dühös, kék szemei szinte megbabonázták a férfit. Sarah valószínűleg észrevette azt, hogy megjelenésével milyen erőteljesen letaglózta a Frank-et, és rögtön abbahagyta a kiabálást.

Nem sokkal később John eltűnt a hátsó raktárban, hogy leltározzon és így Frank és Sarah kettesben maradtak. Miután sikerült megbeszélniük a mikrohullámú sütő okozta galibát, hétköznapi dolgokról kezdtek el társalogni.

Ekkor Frank már a fellegekben érezte magát, nem szokott hozzá ahhoz, hogy ilyen sokáig társalogjon egy gyönyörű nővel. Viszont a kezdeti fellángolás nem volt egyirányú, Sarah is jól érezte magát a férfi társaságában. Ha a helyszínen valaki kérdőre vonja, mit is lát Frankben, nem tudott volna válaszolni. Talán csak Frank visszahúzódó, kissé esetlen, de mégis kedves stílusa ragadta meg.

Nem sokkal később Frank és Sarah telefonszámot cseréltek és elköszöntek egymástól. Frank nem tétovázott sokat, a nap végén felhívta a nőt és meghívta egy italra a város egyetlen, közel sem díszes kocsmájába, Joe hörpintőjébe. Talán nem ez volt a legszerencsésebb helyszínválasztás, de Franknek nem volt mersze rögtön étterembe invitálni a nőt.

Végül Joe hörpintője nem bizonyult rossz helyszínnek, ugyanis több órát beszélgettek és közben néhány italt is elfogyasztottak. Az igazat megvallva, az este végére mindketten becsiccsentettek, de Frank nem akarta kihasználni ezt a helyzetet és ahelyett, hogy beférkőzött volna Sarah bugyijába, inkább áthívta magához vacsorázni.

Sarah a meghívás előtt biztos volt abban, hogy együtt töltheti az éjszakát Frankkel, így eléggé meglepődött a közös vacsora hallatán. De valamilyen szinten meg is nyugodott, hiszen biztos volt benne, hogy Frank nem csak egy futó kalandot tervez vele, így rögtön igent mondott az invitálásra.

Frank kissé elmélázott a tükör előtt, de aztán rápillantott a faliórájára és rögtön összerezzent. Még egyszer végigmérte magát a tükörben, aztán kiviharzott a konyhába. Lenyitotta a sütő ajtaját és óvatosan a pultra helyezte az aranybarnára pirult csirkét. A tepsiből átette a húst egy fehér díszedénybe és átvitte az ebédlőbe, ott az étkezőasztalra helyezte. Az asztal már készen állt a nő fogadására, vörös terítővel volt lefedve és méregdrága porcelántányérok álltak rajta.

Frank visszasietett a konyhába és kivette hűtőjéből azt a közepes ár minőségű bort, melyet még a délután folyamán vett a közeli áruházból. Mielőtt becsukta volna a hűtőajtót, eszébe jutott, hogy egy pezsgővel is készült az alkalomra, így gyorsan azt is magához vette. Ekkor azonban megszólalt a csengő.

Frank jobb kezéből a pezsgőt a konyhapultra tette és sietve elindult a bejárati ajtó irányába. Ahogy áthaladt az ebédlőn, rájött, hogy a bal kezében még ott a bor, azt gyorsan az asztal közepére tette. Ezt követően az ajtóhoz sietett és kinyitotta. A látványtól majdhogynem elállt a lélegzete.

Sarah gyönyörű vörös estélyi ruhában állt az ajtóban, ajka izzott a szintén vörös rúzsától. Szőke haja most a jobb vállára omlott rá, kék szemeiből visszatükröződött az öröm és az izgatottság.

- Kissé túlöltöztem? - kérdezte félénk mosollyal az arcán Sarah.
- Dehogy! - válaszolta izgatottan Frank, majd beinvitálta a nőt lakásába.

Miután egy öleléssel üdvözölték egymást, hamar asztalhoz is ültek. Néhány pohár bor elfogyasztása után hozzá is fogtak a csirkéhez, melyhez Frank köretként krumplipürét és franciasalátát készített.

Vacsora közben jókat nevettek, Sarah olykor-olykor meg is fogta Frank kezét, amitől eleinte a férfi zavarba jött, de a sokadik alkalommal már viszonozta a nő közeledését. Miután végeztek a csirke felével, Frank öntött egy újabb pohár bort és a nő mellé ült. Így beszélgettek még legalább egy órát.

Sarah ekkor már kissé türelmetlenül várta, hogy Frank mikor fog már komolyabban közelíteni felé. Miután rájött arra, hogy a férfi nem fogja megtenni az első lépést, ő nyomott csókot Frank arcára. Frank erre összerezzent és zavartan nézett rá Sarahra. Gyorsan végig futottak agyán az eddig történtek és viszonozta a csókot.

Néhány percnyi csókolózás után Frank kissé furcsán kezdte érezni magát és eszébe jutott a konyhapulton hagyott pezsgő. Arra a következtetésre jutott, hogyha Sarahnak már nincs is szüksége több pohár italra, neki még kell legalább egy, hogy képes legyen teljes mértékben feloldódni. Így gyorsan felpattant és elindult a pezsgőért.

- Biztos kell még innunk? - kérdezte nevetve Sarah.
- Ártani nem árthat! - válaszolt vidáman Frank és kissé remegő kézzel elkezdte lehámozni a pezsgős üveg tetejéről a csomagolást.

Miután hozzáfért a dugóhoz, elkezdte erőteljesen feszegetni, de az nem engedett.

- Anyádat! - horkant fel Frank.
- Szóltál?- kérdezte Sarah.
- Semmi, csak nehezen adja magát az üveg! - mondta erőltetett vidámsággal Frank.

Ekkor már megelégelte a dugóval való szerencsétlenkedést és kihúzta a konyhapult alatti fiókot és előrántott egy hatalmas pengéjű, éles kést. A pengét a dugó aljához szorította és nagy erővel próbálta kihúzni. A sokadik húzásnál már érzett valami biztatót, azt hitte, engedni fog a dugó, de erre csak kicsúszott a penge és elejtette az üveget. A pezsgő szétrobbant a konyha csempéjén és térdig össze is fröcskölte Franket.

- Jézusom! - kiáltott fel Sarah és felpattant székéből, hogy a konyhába siessen.

Frank csalódottan nézett le a csempére, amit üvegszilánkok és pezsgő borított be. Ahogy lefelé bambult, meg se hallotta Saráht, aki meglehetősen sietve tette be a jobb lábát a konyha padlójára.

A nő valószínűleg ekkor bánta meg, hogy egy egyszerű vacsorához magassarkú cipőt vett fel, hiszen a pezsgős csempén megcsúszott a lába, bokája erősen ki is ficamodott. Gyors tempója miatt föl se tudta fogni a helyzetet és sikítva előre dőlt.

Frank csak későn fogta fel, mi is történik, és amikor felé kezdett borulni a nő, már késő volt. Akkor jött rá, hogy a konyhakést még mindig erőteljesen szorongatja. Sarah egyenesen beledőlt a késbe, a penge teljes egészében eltűnt két melle között. A nő zavartan nézett fel Frankre, szájából vér bugyogott fel.

Frank szemébe könnyek szöktek, egyszerűen nem tudta, mit tegyen, így hirtelen csak hátralépett párat. Észre sem vette, hogy mozgás közben sem engedte el a kést, aminek pengéje így elhagyta a nő testét.

Sarah mellei közül ömleni kezdett a vér, ami elkezdte vörösre festeni a konyha fehér csempéjét. A nő fel sem fogta, mi történik, ahogy a penge elhagyta a testét, újabb adag vért köhögött fel. Maradék erejével megpróbált Frank után nyúlni, de kificamodott bokája megcsúszott a vérben és ezúttal el is tört. Sarah szinte túlvilági hangon nyögött egyet, aztán elkezdett zuhanni háttal a csempére. A bejárat mellett azonban állt egy tölgyfa szekrény, melytől nem távolodott el eléggé a nő, mikor besietett a konyhába. Sarah tarkója nagy erővel koppant bele a szekrény sarkába, majd csak ezután érte el a csempepadlót.

Frank zihálni kezdett, hirtelen azt hitte, egy rémálomba került. Próbált minél messzebb hátrálni Sarah élettelen testétől, de nekiütközött a konyhaablaknak. Dermedten bámult a földre, közben zokogott. Néhány perc múlva már kezdte felfogni a helyzetet, és ekkor vette észre, még mindig szorongatja a kést. Ahogy felismerte tettét, messzire dobta magától és összekuporodott a konyhaablak alatt.

Kiáltani akart, de nem sok hang hagyta el a torkát. Némi erőlködés után hirtelen öklendezni kezdett, és ezt követően az elfogyasztott vacsoraadagját kihányta a vértől vöröslő padlóra. Miután a vörösbor, a sült csirke és a krumplipüré együttesének utolsó darabjai is világra jöttek, Frank minden erejét összeszedte és kiegyenesedve felállt. Körbenézett, majd gyorsan kinyitotta a konyhaablakot.

Megváltásként szívta be a hűvös novemberi levegőt és úgy érezte, kezd tisztulni a tudata.

Fiatalkorában Frank rengeteg krimit olvasott, kedvencei azok voltak, ahol már a történet elején kiderült, ki a gyilkos. Mindig is izgalommal lapozgatta azokat az oldalakat, melyeken az került részletezésre, hogy az elkövető hogyan tünteti el tette után a nyomokat. Most is próbált visszaemlékezni, de szinte fájdalommal hasított bele a felismerés, hogy olvasmányai végén mindig leleplezte a nyomozó a gazfickót.

Szemében ismét könnyek gyűltek, de megpróbálta visszafojtani őket.

„Én nem hibázok. El kell tüntetnem a testet minél előbb, aztán majd feltakarítom a nyomokat” – gondolta Frank, és azzal oda is botorkált Sarah vérbefagyott holttestéhez.

Biztos, ami biztos alapon nyakára tette a kezét, mint egy utolsó reményként, hátha él még a nő. De nem érzett pulzust.

Frank körbenézett lakásában és az ebédlőbe sietett. Az asztal jobb oldalán volt egy ablak, gyorsan kinyitotta és lenézett. Frank egy régi építésű társasházban lakott, mégpedig a második emeleten. Ebédlője ablaka alatt jó 10 méterrel egy keskeny kis sikátorban volt az épület hatalmas fém szeméttárolója, melynek fedele általában fel volt hajtva. Ezen az estén se volt másként.

Frank a gyengén pislogó utcai lámpák fényénél még épp meg tudta állapítani, hogy a kuka félig tele volt szemetes zsákokkal.

„Nem fog olyan nagy zajt csapni, ha ledobom a testet. Meglesz ez” – bizakodott magában Frank.

Ismét a konyha felé vette az irányt, ahol a vér már az összes csempelapra ráfolyt, a helyiség közepén pedig már Frank hányásával keveredett. Ha egy külső szemlélő eltekint a tragikus kontextustól, akár egy Jackson Pollock festményre is asszociálhatott volna a látványtól. Frank Sarah testéhez botorkált és megfogta a nő lábait. Húzni kezdte a nőt, egész végig az ebédlő ablakáig.
Frank hiába gondolta azt, hogy egyszerű lesz majd eltűntetni a nyomokat, már az ebédlő világos barna parkettáján is folyt a vér.

A férfi elengedte a nő lábait és most a két karját ragadta meg, felrántotta a testet és a felsőrészét már ki is tolta az ablakkereten kívülre. Ekkor Frank észrevette, hogy fekete zakója csupa vér. Maga se tudta már miért, de levette magáról, így megadva az esélyt hófehér ingjének, hogy vörös színben pompázzon. Frank ledobta egy asztal melletti székre a zakót és már a lábánál fogva tolta is volna ki a női testet a szabadesés felé, de valaki kopogtatni kezdett az ajtón.

Frank az ijedtségtől összerándult, majd megcsúszott a lába alatt összegyűlt vérben és már nem tudott Sarah teste után nyúlni. A nő teste zuhanás közben megpördült a levegőben és a szeméttároló felé tartva a feje beleütközött a fedélbe. Ezt követően Sarah felsőteste ismét megpördült és a kukában landolt, azonban néhány csonttörés kíséretében az alsó része a tároló külső részén maradt.

A fedél a női fejjel való ütközésben megremegett, majd mikor a test fele a tárolóban, a másik fele azon kívül helyezkedett el, nagy erővel lecsapódott.

Ha Sarah még életben lett volna, biztos üvöltött volna, hiszen ebben a pillanatban ripityára tört a csípője. Szerencsére ebből már nem érzett semmit.

Frank nem követte figyelemmel a zuhanást, egyedül a fedél lecsapódását hallotta, de fel se fogta, annyira lefoglalta az, hogy ne essen össze a félelemtől.

„Ki a franc van az ajtónál?”- gondolta a férfi.

- Miss Kovac vagyok! Minden rendben odabent, Mr. Johnson? Elég furcsa hangok jöttek magától az elmúlt fél órában!

„Miss Kovac, hát persze, az alsó szomszédom” - nyugodott meg kissé Frank.

Miss Kovac 72. életévében járt, a lakóközösség kifejezetten szerette, hiszen hiába volt egy igazi minden lében kanál idős asszony, mindenkinek szívesen segített.

- Üdv, Miss Kovac! Nincs semmi baj, épp takarítottam, aztán elcsúsztam a frissen mosott padlón. Nem lett bajom, minden a legnagyobb rendben! - mondta hangosan Frank és imádkozott, hogy az asszony be ne nyisson, hiszen a bejárati ajtó nem volt bezárva.
- Akkor megnyugodtam, de ha nem bánja, szeretném magam is szemügyre venni, nehogy baja legyen később. Egy kis esés is lehet komoly, én már csak tudom, Mr. Johnson - nevetgélt Miss Kovac és Frank már hallotta is, ahogy kezével megfogja a kilincset.

„Ne, ne, NEEE!!!!!!!!! - akart kiáltani Frank, de nem hagyták el szavak a száját.

Teste viszont azonnal cselekedett és futva sietni kezdett az ajtó felé. De már késő volt, Miss Kovac benyitott és azonnal elfehéredett, mikor megpillantotta a vérben ázó konyhát és ebédlőt. Frank azonban ott termett az asszony előtt, két vállánál fogva berántotta az előszoba parkettájára és tiszta erőből becsapta az ajtót. Miss Kovac egy zsák krumpliként terült el arccal előre, homloka nagyot koppant a padlón, orra eltört.

- Nagyon sajnálom, Miss Kovac, tényleg! - harsogta Frank és fel-alá kezdett járkálni a nő felett. Teljesen elvesztette a kontrollt önmaga felett, fogalma sem volt, mitévő legyen.

Miss Kovac nehezen a hátára fordult, hisztérikusan sírt, nem tudott megszólalni, két kezét az arca elé húzta.

- Nem akarom ezt, de muszáj, értse meg! - mondta ingerülten, kisírt szemekkel Frank és azzal teljes erővel fejbe rúgta a nőt.

Miss Kovac nem túl szép látványt nyújtó orra még többet roncsolódott, műfogsora kirepült az ebédlő padlójára. Arcából dőlt a vér, már nem volt ereje, hogy kezeit arca elé emelje.

Frank rosszul lett a látványtól, de egyszerre a düh is elöntötte. Úgy érezte, leleplezték és tönkretették az esélyét, hogy megússza ezt a véletlen balesetet.

Megtámaszkodott az előszoba falában és minden erejét beleadva rátaposott a nő fejére. Aztán még egyszer. És még egyszer. Végül addig taposta a nő fejét, amíg a parkettát vér, koponyából kitört szilánkok és agyvelő nem terítette be.

Miután Frank feleszmélt haragjából, térdre rogyott Miss Kovac teste mellett.

- Miért kellett bejönnie, bassza meg?!! Ez az én házam, nem lehet csak úgy bejönni!!!! Nem adtam engedélyt!!!!! - üvöltötte Frank és még ököllel belecsapott a nő véres masszává alakult arcába.

Kézfejét egy kiálló koponyaszilánk mélyen megvágta, ez ismét feldühítette Franket, de most eszeveszett őrjöngés helyett felkapta az asszony testét, az ebédlő ablakához sietett vele és minden gondolkodás nélkül kidobta a kuka felé.

A férfi most lenézett és most vette észre, hogy a tároló fedele már lecsapódott. Mikor ez eljutott a tudatáig, Miss Kovac teste hatalmas csattanással landolt a tároló tetején. Sarah gerince ebben a pillanatban tört el, de ő már ezt sem érezhette.

- Na, ezt most basztam el végleg! - nyögte ki Frank és vérben úszó kezeit az arcához húzva feszülten figyelni kezdte az utcát, vajon ki fog először az ott teremni, hogy utánanézzen, mi volt ez a hangzavar.

Frank 10 percig állt így az ebédlőben, de egy lélek sem jelent meg az utcán.

Némi teketóriázás után Frank nagy levegőt vett és elkezdett az étkezőasztal körül járkálni. Ismét eszébe jutottak a régi krimik, melyeket olvasott. Ezekben az elkövetők több módszert alkalmaztak, hogy eltüntessék a holttesteket, például feldarabolták őket. „Ez nem egy rossz elgondolás, de túl macerás” - gondolta Frank, miközben már a körmét is elkezdte rágni. „El is égethetném őket valami félreeső helyen. Ez már működhet” - csillant fel Frank szeme, azonban rögtön bevillant neki, hogy épp november van, napok óta hol esik az eső, hol nem. Nem tudna hol tüzet rakni.

- A farm, a kurva életbe! - csattant fel Frank és a hálószobájába rohant. Az ágya melletti polchoz sietett, kihúzta annak fiókját és előkapta belőle slusszkulcsát. Ahogy markába szorította a kulcsot, elindult az előszobába, ahol magára kapta fekete szövetkabátját és a bejárati ajtó melletti szekrényből előhúzott egy sötét télisapkát, melyet gyorsan a fejére csapott.

Gyorsan kinyitotta a bejárati ajtót, bezárta maga mögött és futva indult el a lépcsőház felé.
Kissé izzadtan ért le a földszintre, ahol kirántotta a társasház főbejáratát és a hűvös éjszakába vetette magát.

Átszaladt az utcán 1995-ös Chevrolet Suburbanjához és beszállt. Kapkodva ráadta az autóra a gyújtást és betolatott szűk utcába, ahová ledobta a testeket. Két méterrel állt meg a szeméttároló előtt, kapkodva kiszáll és felnyitotta a csomagtér ajtaját.

Futva végigpillantott a Chevrolet csomagterén és megakadt a szeme szerszámosládáján.

„Az ördög a részletekben rejlik” – gondolta Frank és kiemelte a ládát. Nem akarta összevérezni szerszámait, hiszen már így is elég kimerítő lesz kitakarítania a lakását, ha hazaér.

Ledobta a lábához a ládát, majd megragadta azt a szétroncsolódott emberi húscafatot, amit nem olyan régen még Miss Kovacnak hívtak és bedobta a csomagtérbe. Ezt követően felhajtotta a szeméttároló fedelét és belekapaszkodott Sarah testébe.

Nem volt könnyű dolga a nővel, hiszen a testében található csontok nagy része ripityára tört, így úgy libegett ide-oda egy némely testrésze, mint egy rongybabáé. Nagy küzdelmek árán Saraht is befektette Miss Kovac mellé, becsukta a csomagtér ajtaját, felkapta szerszámosládáját és beült a volán mögé. A ládát az anyósülésre dobta és elindult Chevrolet-jével a farm felé.

Frank gyerekkorában nem volt épp egy közkedvelt személyiség, iskolatársai nap, mint nap heccelték és csúfolták. Párszor el is durvultak az események, egyszer a város széléig üldözték a „menő arcok”. Frank egészen az öreg Heston farmig menekült ellenszenves társai elől, mely már abban az időben is lakatlan volt.

A magas fenyőkkel körülvett telken Brian Heston kétszintes faháza állt, az építmény már Frank gyerekkorában is roskadozó állapotban szenvedte az idők múlását. A háztól pár méterre egy kút állt, melynek nyílását bedeszkázták.

Mikor a kis Franket utolérték nem éppen barátságos társai, lefogták és megpróbálták feltenni a korhadt deszkákra. Szerencsére a gonosz kölykök között volt egy srác, aki a pillanat hevében fel tudta mérni a helyzet súlyát, és lebeszélte arról a többieket, hogy Franket feltegyék a kút tetejére.

Miközben Frank felidézte ezeket a kellemetlen emlékeket, már el is hajtott a város szélén álló Texaco benzinkút mellett.

- Ne aggódjatok, mindjárt ott vagyunk! - szólt hátra hangosan Frank.

Ahogy ez a mondat elhagyta a száját, rádöbbent arra, hogy hátul két élettelen test fekszik és rögtön összerezzent a félelemtől. Úgy érezte magát, mintha egy lidércnyomás közepébe került volna bele.

Mikor már kezdett eltöprengeni azon, hogy vajon elvesztette-e a józan eszét, észrevette a visszapillantó tükörben, hogy mögötte egy rendőrautó halad, melynek tetőfényszórói piros és kék fényeket szórtak.

„Mióta vagy te itt??!!” - pánikolt be Frank.
„Ráléphetnék a pedálra és hajthatnék, mint a meszes! Nem-nem, ez nem egy kurva krimi, így semmi esélyem. Eszes vagyok, sőt, kurva okos. Simán kidumálom magam” - nyugtatta magát Frank és higgadtan félre állt a vidéki úton.

A rendőrautó is megállt mögötte és egy baseball sapkás alak szállt ki belőle. Frank a visszapillantóból nézte a közeledő rendőrt, miközben jobb kezével az anyósülésre dobott szerszámosládában matatott. Rámarkolt egy kalapácsra és gyorsan a combja mellé helyezte a tárgyat és a kezét visszadobta a kormányra.

A rendőr ekkor zseblámpájával az arcába világított, majd bekopogtatott az ablakon. Frank lehúzta az üveget.

- Baszki, Josh, te vagy az? Mi a gond? - kérdezte Frank.
- Szevasz Frankie! Nem akartalak megzavarni, csak gondoltam, szólok, eléggé pislákol a bal hátsód – mondta Josh, a rendőr.
- A francba. Ígérem, holnap azonnal elviszem szervizbe. Köszi, hogy szóltál, de ha nem gond, mennék is tovább - mondta kissé idegesen Frank.
- Úgy legyen. De azt megkérdezhetem, merre mész? Kissé késő van már kocsikázni, nem? - vonta kérdőre Josh Franket mosollyal az arcán.
- Hát, elég bonyolult, meg sietek is, majd elmesélem valamelyik nap - mondta Frank, biccentett és már húzta volna fel az üveget.

De Josh bevilágított a raktérbe és felvonta a szemöldökét, majd szúrós szemekkel visszanézett Frankre.
- Ez nem az, aminek látszik! - mentegetőzött Frank és megmarkolta a kalapácsot.
- Remélem is. Nincs vadászidény Frank, ha ilyenkor lősz vadat, azért bírság jár – mondta feszülten Josh, aztán elmosolyodott.
- De nyugi haver, nem szólok senkinek. Viszont örülnék, ha megmutatnád a prédádat. Tudod, vadászgatok én is, de sose jön össze semmi. Na, mutasd, mid van! - nevetett Josh és elindult a csomagtér ajtajához.

Frank kissé lazábban kezdte szorítani a kalapácsot, de érezte, hogy baj van. Kiszállt a kocsiból és jobb kezét a háta mögé csúsztatta, hogy ne látszódjon a szerszám.

Josh már izgatottan világított be a csomagtér ajtaján lévő ablakon, égette a kíváncsiság, vajon milyen állat teteme lehet odabent. A rossz látási viszonyoknak köszönhetően nem vehette ki, hogy emberi tetemek lapulnak hátul.

- Jövök, jövök - iramodott meg a csomagtér felé Frank.

Behelyezte a kulcsot a csomagtér ajtajába és már nyitotta volna fel, mikor egy hatalmas villám cikázott el felettük, mely bevilágította az erdőt. Néhány másodperccel később egy óriási mennydörgés harsogott bele az éjszakába.

Josh mosolyogva az égre tekintett.

- A kurva életbe, nem is mondtak éjszakára vihart! - mondta nevetve.

Mikor visszatért a tekintete, már csak azt látta, ahogy Frank lesújt a kalapáccsal.

A szerszám nagyot koppant Josh homlokán. Koponyája berepedt, patakokban kezdett szivárogni belőle a vér. Josh baseball sapkája leesett a fejéről és a sárban landolt. A rendőr értetlenül utánanézett, majd vissza Frankre. Arcát vörösre festette a vére.

- Olyan furcsán érzem magam, biztos az időjárás – mondta zavartan Josh, és lassú léptekkel hátrálni kezdett, kezei remegtek.

Frank értetlenül nézett rá, majd ismét lecsapott a kalapáccsal a homlokára.

- Nagyon sajnálom! - kiáltotta Frank és hátratántorodott.
Josh homlokán már egy méretes lyuk tátongott, melyből agydarabok törtek a felszínre.
- De hát mit? – kérdezte remegő hangon Josh.

Jobb szeme teljesen felakadt és még mindig hátrált, de összeakadtak a lábai és háttal a földre zuhant. Tarkója egy méretes kődarabra zuhant, mely hátul is léket ütött a koponyáján.

- Jaj! - mondta halkan Josh, aztán kilehelte a lelkét. Arcán groteszk mosoly ült, Frank eleinte el se hitte, amit lát. Ijedten körbenézett, majd miután összeszedte az erejét, Josh tetemét is bedobta a csomagtérbe és beült a kocsiba.

Mielőtt elindult volna, üvöltve belefejelt néhányat a kormányba. A duda rikító hangja miatt legalább egy tucat holló hagyta el a Chevrolet mellett álló fát.

Frank ismét útnak indult, és hogy kissé levezesse a feszültséget, bekapcsolta a rádiót. A Final Countdown című Europe dal csendült fel az egyik adón. Frank a ritmusra dobolt ujjával a kormányon, és mielőtt észbekapott volna, oda is ért az öreg Heston farmra. Leparkolt a kúttól néhány méterre és kiszállt a kocsiból.

Felnézett a sötét, felhős égboltra, melyet egy újabb villám szántott végig, ezt ismét hangos mennydörgés követette. Frank elindult a csomagtér felé, és ahogy kinyitotta ajtaját, elkezdett záporozni az eső.

- Már csak ez hiányzott! - kiáltott fel ingerülten Frank és megragadta Josh testét.

A tetemet a kúthoz vonszolta, de ez nem volt könnyű feladat, hiszen a hirtelen jött égszakadás hamar sáros pocsolyává változtatta az amúgy is gazos talajt.

Frank visszaszaladt a kocsihoz, benyúlt az anyósülésre a kalapácsért és a szerszám segítségével felfeszegette a kút nyílását elzáró léceket.

- Viszlát, Josh! - köszönt el Frank és azzal bedobta a rendőr holttestét a kútba.

Jól lehetett hallani, ahogy a tetem becsapódik a kút sötét, szűk és nedves fenekére. Frank már indult volna vissza a Chevrolet csomagteréhez, mikor irritáló kaparászás csapta meg a fülét. Lenézett a kút mélyére, és ugyan sok mindent nem tudott megállapítani, de azt kivette, ahogy Josh tetemét kis, szőrös testek lepik be. Patkányok.

- Legalább hoztam nektek társaságot - mosolyodott el Frank. Ez volt az a pillanat, mikor végleg megszűnt az a személy, aki eddig volt.

Frank az egyre nagyobb sárban visszabicegett a csomagtérhez és kiemelte Miss Kovac testét és nagy lendülettel őt is a kútba dobta. Már csak Sarah volt hátra.

A nőt is a kút széléhez cipelte, ám még mielőtt átadta volna a sötétségnek, még egyszer utoljára rápillantott. Ismét könnybe lábadt Frank szeme és gyorsan a nyílásba próbálta dobni a nőt. A hulla jobb keze azonban beleakadt Frank övébe.

- Kibaszott műkörmök! - kiáltott fel Frank és jobb kezével elkezdte lefeszegetni Sarah hullamerev kezét az övéről.

Ekkor a semmiből egy újabb villám sújtott le, ami egy közeli fába csapódott. Hatalmas robbanás törte meg a természet csendjét.

Frank megijedt, és ahogy hirtelen oldalra fordította a fejét, elvesztette az egyensúlyát a hatalmas sárban és nekidőlt Sarah testének.
A nő hullája háttal egyenesen a kút nyílásába dőlt, és mielőtt Frank megkapaszkodhatott volna a kút szélében, ő is zuhanni kezdett vele.

Frank üvöltött, de ez nem bizonyult jó döntésnek, hiszen akaratlanul beleütközött szájjal a kút belső oldalába. Fogainak a fele egész egyszerűen kitört.

A kút egyre jobban szűkült, és mielőtt Frank elérte volna a fenekét, a bal lába beleakadt a falba. A reccsenés visszhangzott a szűk térben, Frank lába szilánkosra tört. Végül a férfi puhára esett, hiszen három áldozata teste felfogta a zuhanást. De ahogy megpróbált felülni a kút alján, oldalra csúszott és beszorult a fal mellé Sarah és Miss Kovac mellé.

Az eső egyre jobban ömlött a kút sáros vize pedig egyre magasabbra tört. Frank egész testében izzott a fájdalom, rengeteg vért és latyakos vizet nyelt. Két keze teste alá szorult, nem tudta őket mozgatni. Érezte, ahogy patkányok mocorognak körülötte. Némely rágcsáló már a hullákból lakmározott.

- Est elbastam - motyogta Frank, miközben újabb adag vért és sáros vizet köhögött ki.

Nem sokkal később egy patkány kezdett falatozni a szemeiből.

Vége

Előző oldal Jason13
Vélemények a műről (eddig 2 db)