Arktika
Szépirodalom / Versek (1489 katt) | Blaze Val |
2018.12.03. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2019/4 számában.
Körbeleng a tél, rám szakad a szürke ég,
a városra, az utcára, az ónos téglákra jég
kapaszkodik.
Úgy ragaszkodik,
mint fatörzshöz a gombák.
Megfagyott minden: a tűz, a szén, a pusztaság,
földöntúli transzba hullt a háborgó világ,
és a hegygerinc
vakító hó alatt
ráncolja dermedt homlokát.
Felette az űr sötét,
szalagjait szórja szét
az Auróra,
zöldellő fátyolként lebeg,
s az összes megmaradt sugár
tátongó szakadékba ugrál,
mint szétszéledt artista-sereg.
Kótyagos istenek; fáradtak, s árvák
szórják be sóval a járdát,
a szervetlen, krómacél galaxist.
Előző oldal | Blaze Val |