Érkezés

A jövő útjai / Novellák (93 katt) Seth
  2018.12.13.

Korg Müllen anyaszült meztelenül tért magához. Eszméletét vesztette, miután a Terrian Magnefits névre hallgató tébolyult orosz hadsereg bevette New York city déli területeit, nem maradt más utánuk, csak a pusztulat.

Ezért nem értette, hogy mi is történt valójában. New Yorkban nem lehet, hisz itt nincs emberekre utaló nyom. Gondolkodott. Talán a Föld valamely elrejtett zugába került? Hogy történt mindez? Egy szemvillanás volt az egész! És most itt áll pucéran, és ráadásul hideg is van, téli időjárás hó nélkül. Korgnak az jutott eszébe, bárhol is legyen, az első legfontosabb, hogy valamiféle ruhát keressen magának. Körbenézett, amerre a szem ellát, űrhajó és repülőgép roncsokat vélt felfedezni, és a messze-távolba látta, hogy halottak fekszenek több felé.

- Itt is háború volt, de hova kerültem, mi ez a hely? – vetődött fel fejében a kérdés. – Lehetséges volna, hogy az ellenség féregjáratán keresztül egy másik bolygóra kerültem, vagy csak az elmém játszik vad tébolyt velem!? – A katona leült egy sziklakőre és elmélázott. – Tegyük fel, hogy megháborodott az elmém… Előfordulhat, hogy a saját tudatomban vagyok épp, és a testem valahol kómában pihen, de ha ez így van, akkor talán a táj is elmosódott lenne, viszont kristálytisztán látok mindent. Nos, akkor valahogy idekerültem, de kérdés, hogy hogyan. Ruhát kell találnom, mert megfagyok.

Korg felállt, s elindult, úgy érezte, még tíz perc és vége. Megkereste az első közelben található halottat és levette az egyenruháját. Mellette talált egy pisztolyhoz hasonló tárgyat. Lézerfegyver volt. Célba vett egy roncsot, s miután elsütötte, nagy, fekete lyuk éktelenkedett rajta. Ruhája vérben úszó, jéghideg s kissé büdös volt, de nem érdekelte. Meglepődött, ezeknek az emberszerű lényeknek zöld volt a vérük. Magára húzta a gúnyát. Hirtelen rádöbbent, hogy semmi irat nincs nála, tehát nem is létezik, nem tudja magát igazolni, persze ezen a helyen, lehet, nincs is rá szükség.

– Lássuk, van-e itt használható rádió!? – Az első közelben lévő űrhajóhoz sétált és megpróbálta bekapcsolni, de nem sikerült, a vonal teljesen süket volt. – Élelem után kellene néznem. Kérdés, van-e itt egyáltalán bármi is, ami emberi fogyasztásra alkalmas? Ha látok valami vadat, lelövöm! - gondolta magában.

Éhsége kezdte elvenni az eszét. Mérföldeket sétált, de semmi, sehol egy teremtett lélek. Hamarosan elvesztette az eszméletét, amikor magához tért, egy űrhajóban találta magát, ahol egy kedves arcú, nőszerű teremtmény nézett rá, nagy, barna, bociszemekkel, a haja bodros volt és vérvörös, a fenekénél rövidke szőrös farok kandikált ki, hosszú patás lábai voltak. Úgy festett, mint egy kentaur, de Korg jobban megnézte, és megállapította, hogy inkább volt emberi, semmint állati.

- A nevem Arlan. - szólt szelíd hangon. - Téged, hogy hívnak?
- Korgnak – válaszolt a férfi kissé még kómásan, s köhécselve.
- Hogy kerültél ide?
- Fogalmam sincs. A Földünkön háború dúlt, New Yorkból érkeztem, talán leütöttek, itt tértem magamhoz anyaszült meztelenül. Ruhát kerestem, majd élelem és víz után néztem, és azt hiszem, elájultam.
- Igen, így történt, kómában voltál két napig - mondta Arlan. - Készítsek neked egy bögre forró maszlagot?
- Nem tudom, mi az - vetette oda a férfi.
- A maszlag barna magokból készül, rendkívül vitamindús, édes és éberen tart, ha fáradt vagy.

Akkor ez olyan lehet, mint nálunk a kávé - gondolta magában.

- Kérek, köszönöm.
- Éhes is vagy, gondolom, főztem neked mócant zöldségekkel. Nem ismered a mócant sem biztosan! Nálunk ez egy vadállat, növényevő, húsa rendkívül finom és egészséges, enyhén zsíros.

A nő megterített egy tányért a katonának, egyet magának.

- Mi evés előtt áldást mondunk.

A férfi meglepődött, de nem ellenkezett. A nő összekulcsolta a kezét, s Korgot is biztatta, hogy tegyen ugyanígy, majd nekikezdett az imának.

- Haur, állatok és növények ura, kérlek, áldd meg az élelmet, amelyet Korgnak és nekem kínáltál fel, hasunk teljen meg bőségesen, s legyen egészségünkre e koszt, amely adatott. Jó étvágyat!

Falatozni kezdtek, a férfinak az ital és az étel is nagyon ízlett, mohón falta. Iszonyatosan éhes volt már.

- Mi történt itt? - kérdezte. - Hova lettek az emberek?
- Itt nem élnek emberek. Mi borgok vagyunk.
- Cyborgok?
- Nem, borgok. Mi teljesen érző lények vagyunk, szívünk és agyunk van, valamint nincs mikrochip a fejünkben, de tény, hogy a cyborgokat a borgokból gyártották annak idején, főleg azért, hogy dolgozzanak, de már évek óta nincs egy sem.
- Mi történt velük? - kérdezte érdeklődve a férfi.
- Nos, körülbelül háromszáz éve volt egy hatalmas háború a borgok és cyborgok között. A cyborgok feltalálója, majd később gyárának elnöke elkövette azt a hibát, hogy amellett, hogy mikrochipet ültetett a fejükbe, élő szervekkel is próbálkozott. Korán elhalálozott borgok szöveteiből, szerveiből állította elő az új hibrideket. Egy számítógépes rendszer vezérelte őket, amely pár évre rá meghibásodott. Ennek az eredménye az lett, hogy a cyborgok elvesztették önuralmukat és egyetlen céljuk maradt: a teljes megsemmisítés. Halomra gyilkolták a borgokat, betörtek a városokba, falvakba, felgyújtották a házakat, nem kímélték sem a férfiakat, sem a nőket. Csodával határos módon a gyerekeket életben hagyták. Egy falu maradt épségben, aköré óriási kerítést építettek olyan anyagból, amin a cyborgok nem tudnak áthatolni. Vezetőt választottak, és hadsereget kovácsoltak, rengeteget edzettek, gyakoroltak, felkészültek arra, hogy megvédjék az utolsó épségben megmaradt helységet, Sziklatövet. Sziklatövéről egyébként tudni kell, hogy innen tőlünk nincs is messze, húsz mérfölddel arrébb, a Borzos hegység lábánál fekszik, csendes, eldugott helyen. - Majd így folytatta: Két hét gyakorlás után, a katonai egység elindult felkeresni és megsemmisíteni a cyborgokat, csak az asszonyok és gyermekek maradtak otthon. Az összes érett férfi elindult a csatamezőre.

- Kicsit olyan érzésem van, mintha a II. világháborúról beszélnél - jegyezte meg halkan Korg.
- Úgy látszik, a Földetek sem a békéről híres - sóhajtott a nő, és farkát billegtette.

- Honnan tudsz angolul? – érdeklődött a férfi.
- Annak idején a mi népünk idegen telepesek nyelvét átvette, lehetséges, hogy pont a ti Földetekről érkeztek.
– Hű, micsoda véletlen! – ámuldozott a férfi.

A katonának egyébként tetszett a teremtmény, vonzónak találta, rég volt nővel, s egy pillanatra megfordult a fejében, hogyha ő ezzel a teremtménnyel… de Arlan megszakította gondolatmenetét és folytatta:

- Véres küzdelem volt, fél évig tartott a háború, sok borg odaveszett, páran tértek csak haza, de sikerült leigázniuk a cyborgokat, ez volt a végső csata, majd hazatértek. Az utolsó cyborg, aki maradt, egy automatikus önmegsemmisítő rendszert kapcsolt be és a gyár felrobbant. Ezzel vége is a történetnek.
- Hm... - rázta meg a fejét a férfi -, kemény időszak volt ez a borgok életében.
- Hát igen… - vonta meg a vállát Arlan Bay.
- És itt mi történt, miért ez a sok halott katona?
- Ez a hely katonai bázis volt, és valószínűleg rád azért nincs hatással, mert másik bolygóról érkeztél.
- Szerencsém van – mosolyodott el a férfi.
- Szóval a katonák a fertőzéstől megvadultak és egymást kezdték el halomra irtani, borzalmas volt, a nők gyermekeikkel elmenekültek, egyedül én maradtam csak a bázison.

Nagyot sóhajtott, majd elhallgatott. Pár percig csendben ültek egymással szemben. Korg kitekintett az ablakon, s meglepetten látta, hogy lila köd borítja a tájat.

- Mi ez a köd odakint?
A nő felkapta a fejét, odarohant az ablakhoz és becsukta.
- Szerencse, hogy észrevetted, a háború és szennyeződés igencsak megváltoztatta nálunk a klímát. Ez a kvard, füst és köd, mérgező hatású, elsősorban a tüdőt támadja meg.
- Nálunk ezt szmognak hívják.
- Addig nem mehetünk ki az űrhajómból, amíg el nem száll a köd, akár halálos is lehet hosszabb idő után. Viszont ha kitisztul az ég, el kell indulnunk, fogytán az élelem. Voltál már vadászaton?
- Igen, még ifjú koromban, de mi másféle fegyvereket használunk, mint ti - tette hozzá.
- Amíg itt kell rostokolnunk, megmutatnám neked az élelemkereső bázist, kérlek, kövess!

A férfi elindult a nő után, két szobán és egy nappalin mentek keresztül, s megállapította, hogy komplett lakást alakított ki az űrhajóból. Körbenézett, több monitort, fényjelzőket, különleges billentyűzeteket, kijelzőket és egyéb gépeket vett észre a teremben.

- Az ott mire szolgál? - mutatott rá egy kerek képernyős számítógépre.
- Kapcsolatban áll az űrhajó tetején található radarral és közvetíti a komputerek felé az információt a zsákmányról, nem csak állatokat, ehető növényeket is lehet vele keresni ötven mérföldes körzetben.
- Mennyi ideig szokott köd lenni?
- Általában két-három óra alatt szertefoszlik, de előfordult már, hogy egy-két napig nem mozdulhattam ki az űrhajómból, bár ritkán történik ilyen.
- Ez megnyugtató - mondta elmélázva Korg Müllen.
- Nézd! – bökött rá a teremtmény - Ez a képernyő mutatja, hogy merre kószálnak az állatok, hol találhatóak növények az övezetben, ez a másik kijelző elemzi, hogy mérgező- vagy sem. A harmadik pedig a tápanyag minőségéről és szintjéről ad felvilágosítást. Ezt a számítógépes rendszert még borg katonák hagyták a bázison, én szereltem be az űrhajómba. Gyermekkoromban néhai apám technikus volt egy gyárban, északon, Antwep városában. Tőle tanultam, hogyan kell használni.
- Nő létedre igen sokat tudsz a technikai eszközökről - mondta meglepetten a közkatona.
- Igen, muszáj volt a tudásomat fejlesztenem ahhoz, hogy életben tudjak maradni ezen az elátkozott helyen.
- Több napja nem fürödtem, elég erős oroszlánszagom van, volna lehetőség, van nálad meleg víz?
- Igen, spárgavizünk van, neve azért ez, mert sárga, viszont nagyon egészséges, fogyasztásra is alkalmas. Ha kimész a komputerszobából, balra találod a mosdót, addig én átvizsgálom, hogy merre tudunk elindulni majd élelemért.
- Rendben…

A férfinak jólesett a kellemes víz, érezte, hogy sebei fájdalmát enyhíti, tényleg gyógyvíz ez, ahogyan Arlan mondta. Zuhanyzás közben azon gondolkodott, vajon vissza fog valaha jutni a Földre, vagy egész életében ezen a bolygón kell maradnia. Aztán eszébe jutott, hogy meg sem kérdezte a teremtményt arról, hogyan hívják az ő bolygójukat.

Fürdés után egy szál törölközőben odaállt a nő elé:

- Kaphatnék tiszta ruhát?
- Természetesen, van borkus bőrből készült nadrágom és felsőm.
- Borkus?
- Igen, disznóféle, szintén alkalmas ételnek, illetve ruhát készítenek a bundájából. Parancsolj!
- Köszönöm szépen! - mosolygott a férfi és mélyen belenézett a nő szemébe, mire ő elpirult.
- Igen, rég voltam férfival, jelentette ki szemérmesen...

Arlannak is tetszett a férfi, végignézte rövid, fekete haját, zöld szemeit és kellemes borostáját, imponált neki. Korg odalépett megsimogatta az arcát és megcsókolta…

Szeretkezés után meztelenül feküdtek a nő hálószobájának ágyában, nemsokára a férfi mély álomba merült, Arlan kiment a konyhába és főzött magának egy bögre forró maszlagot. Két órával később a katona felébredt, felöltözött és kiment a nőhöz a konyhába.

- Nézd csak, elszállt a köd!
- Igen, kimehetünk, de vegyünk fel vastag bundát, nagyon hideg van.

Magukra húzták a kabátokat, vettek fel csizmákat és elindultak a kijárat felé, közben a nő magához vette az élelemgyűjtő fegyvereket.

- Tessék, ezt itt úgy hívják, hogy paluska, remekül lehet vele állatokra vadászni. A radarom szerint a déli féltekén találni fogunk állatot és növényt is, azt a helyet célozzuk meg elsőnek. Gyerünk!
- Mi a neve a bolygótoknak? - érdeklődött útközben Müllen.
- Garudema. Azt jelenti, boldogságban úszó, de sajnos az utóbbi időben, nem kötelez minket ez a név.
- Kár, hogy így alakultak a dolgok - sóhajtott a férfi.
- Még kb. fél óra, és ott vagyunk annál az erdőnél, amelyet jelzett a radar - mondta a terepet fürkészve a nő. - Sose félj, találunk elég élelmet…



- Korg Müllen közkatona azóta sem került elő?
- Nem, kormányzó úr - mondta az ezredes.
- Egy villanást láttunk, hatalmas fény vette körül az övezetet, azután megjelent az a furcsa ovális, színes buborékszerű valami.
- A kormányzó arra utalt tegnap, hogy talán valamiféle dimenziókapu lehetett az.
- Igen, mi is erre a következtetésre jutottunk, ha Müllen nem marad le a csapattól, akkor megúszhatta volna, hogy a kapu beszippantsa. Furcsa az egészben, hogy csak a testét szívta be az átjáró, az összes ruhája, zsebórája, felszerelési tárgyai itt maradtak a Földön - tette hozzá Swan százados.
- Hm - morfondírozott a kormányzó. - Ezt az ügyet átadjuk a 74-es Körzeti Titkosszolgálatnak. Hank, azonnal hívja fel az elnököt, személyesen akarom vele megbeszélni az ügyet.
- Igenis, kormányzó úr.
- Nos, ennyi izgalomra, gondolom, megkívántak némi italt. Jöjjenek, uraim, az irodámba, megkínálom Önöket negyven éves scotch-csal.
- Az most jól fog esni - tette hozzá az ezredes…

Tíz perccel később Hank kopogott az ajtón:

- Az elnök már a vonalban van.
- Köszönöm, máris megyek. Uraim, addig is érezzék magukat otthon, töltsenek még bátran, ha kérnek.
- Üdvözlöm, elnök úr, Macmillen kormányzó vagyok, szeretnék Korg Müllen ügyéről beszélni Önnel. Nos, az az ötletünk támadt, hogy bevonjuk a Titkosszolgálatot is ebbe az ügybe.
- Kormányzó, rossz előérzetem van - jegyezte meg az elnök. - Aggódom, mi van, ha ez az örvény visszatér, és nagyobb lesz a kiterjedése, el fognak tűnni az emberek, és akkor semmit sem tehetünk. Ki kell nyomozni, hogy miért nyílik meg a kapu. Elképzelhető, hogy idegenek nyitották meg, amelyek be akarnak hatolni a Föld területére. Egyik tudósunk arra a megállapításra jutott, hogy valószínűleg a féregjárat csak szerves anyagot képes szállítani egyik dimenzióból a másikba.
- Ez logikus gondolat - reflektált a kormányzó.
- Macmillen, írásos engedélyem faxon elküldöm, mozgósítson a 74-es körzetből annyi tudóst, amennyit csak lehet, menjenek ki a helyszínre terepszemlét tartani.
- Igen, Elnök úr, meglesz.
- Rendben, és arra kérném, hogy néhány katonát is vigyenek magukkal, nem tudni, hogy az idegenek behatoltak-e már a Föld légterébe.
- Rendben.
A kormányzó letette a telefont.



- Az egyik pillanatban egy medveszerű, szürke színű, körülbelül fél méter magas vadállat ugrok elébük. Arlan előkapta lézerpisztolyát és abban a pillanatban leterítette.
- Ez már egy hétre való hús, hasonló íze van, mint a mócannak, ez a szürke mogar. Van nálam zsák, abban el tudjuk vinni. Már csak növények után kell kutatnunk.
- Remekül bánsz a fegyverrel!
- Amióta egyedül élek, meg kellett tanulnom vadászni és megvédeni magam. Az erdő közepe sűrűn benőtt növényekből áll, addig kellene eljutnunk, és igyekeznünk, mert lassan sötétedik, olyankor nagyon veszélyes ez a vidék, és most, hogy tél van, rendkívül hideg is lesz éjszaka. Nyomás előre!

Az erdő szikkadt, kopár volt, a levelek már mind lehullottak, az állatok keresték a menedéket, meleg búvóhelyeket, szerencsés, hogy a mogart sikerült lelőni, nagyon elbújt a többi állat. Az erdő közepére érve, fákon találtak gombához hasonló, úgynevezett hongokat, Arlan kiválogatta az ehetőket. Még keresgéltek egy ideig, nemsokára kezdett esteledni, zimankósra fordult az idő, elindultak vissza a házhoz.

Ahogy megérkeztek, döbbenten látták, hogy az ablak be volt repedve, az ajtót pedig betörték.

- Sejtem, mi történt - mondta Arlan aggodalmaskodva. - Úgy néz ki, itt járt egy vírusfertőzött, megtébolyult katona.

Bent az űrhajóban szilánkokra voltak törve a poharak, az asztal kettéhasítva, a hűtő ajtajának kilincse letörve, és iszonyú bűz áradt bentről. A fertőzés miatt maró, sósav szagúvá váltak a katonák.

- Azt hiszem, biztonságosabb zárat kell majd felszerelni.

Amikor teljesen besötétedett, két Hold kezdett ragyogni az égen, Korg elámulva nézte őket. Arlan elmesélte, hogy ezek a Luna1 és a Luna2, mindkettőt a Nap világíja meg, amelyet a borgok Sonarnak neveznek.

- Édesvízi halainkat csalogatja a telihold, ha mindkettő teljes fényében pompázik, akkor rengeteget lehet fogni.
- Jól hangzik, nálunk otthon is sokféle hal van, én amerikai vagyok, mifelénk a pisztráng a közkedvelt fajta.
- Gyanítom, azóta a kormány rátenyerelt otthon az ügyre, és próbálják kideríteni, mitől nyílt meg az átjáró – váltott témát hirtelen a közkatona. - Az elnököt ismerve már a 74-es körzet is mozgásban lehet.
- Talán félnek, hogy újabb háború lesz?
- Igen, ez is benne van a pakliban. Valószínűleg próbálnak engem is felkutatni.
- Volt itt a táborban egy tudós, nem tudom, mi lett vele. Pár hónapja megtaláltam a feljegyzéseit, át kellene böngésznünk, esetleg lehet, hogy ír a párhuzamos univerzumokról és arról, miképpen nyitható meg az átjáró. Talán hazajutsz.
A katonát hirtelen melegség fogta el.
- Velem jönnél?
- Nem hiszem, nekem itt van a hazám, itt kell megállnom a helyem.
- Megértem - mondta szomorkásan a férfi.
- Te itt maradnál velem? - kérdezett vissza Arlan.
- Megszerettelek, de otthon van a családom, a barátaim, igaz, nem vagyok nős, de… - Hirtelen elhallgattak és csak néztek maguk elé.

A nő valójában százharminc éves volt, nem is sejtette, hogy az emberek átlag életkora ennél jóval kevesebb. Az egészséges borgok megélik a háromszáz évet is. Ahogy egymásra voltak szorulva, szép lassan beleszeretett a nőbe. Bár a mi bolygónkon valószínűleg az emberek furcsán néznének erre a félig ember, félig állat élőlényre, Korg akármennyire is látja emberinek, elképzelhető, hogy a társadalom kivetné. Persze ezzel mit sem törődne, ha Arlan Bay vele tartana. Úgy érezte, hogy a teremtmény is viszont szereti Őt, ahogyan nézett rá, bús bociszemeivel. A férfi elmerengett, észre sem vette, hogy közben a nő bement a hálószobába rendet rakni és átöltözni.

- Fáradt vagyok, hosszú volt ez a nap.
- Én is elbóbiskoltam, ideje lesz nyugovóra térni...



- Ezredes, az elnök kéri, hogy toborozzunk össze annyi tudóst, amennyit csak tudunk a körzetből. Sürgős, hogy kiderítsük, hogyan és miért nyílik meg az átjáró, és várható e veszélyes ellenség. Ez most már nemzetbiztonsági kérdés.
- Értettem, uram, máris mozgósítsa a csapatunkat, a helyszínen találkozunk, igyekezünk, amennyire csak lehet.

Egy órával később tudósok serege érkezett meg a helyszínre. Mindenféle mérőműszerekkel nekiláttak a vizsgálatoknak. Egyik tudós meg volt róla győződve, hogy mágneses vihar okozta a kapu megnyílását. Voltak, akik vitatkoztak vele, de ő makacsul ragaszkodott ehhez az elmélethez. Mindenesetre, amíg nem derül ki teljes bizonyossággal, mi történt, addig csak találgathattak.

Később az elnök is megérkezett, hogy terepszemlét tartson. Jelen helyzetben több testőr követte, biztos, ami biztos, ez az elnöknek nem volt ínyére, sosem szerette, ha nagyon nyüzsögnek körülötte, de a kormányzó ragaszkodott hozzá, kénytelen-kelletlen elfogadta.

- Elnök úr - szólalt meg Macmillen. - Javasolnám, hogy mielőtt az oroszok újabb támadásba kezdenek, vegyük körbe a bázist nagyobb védelemmel, elég nehéz kutatást végezni, amíg nem vagyunk teljes biztonságban.
- Még nem tettem nyilvánossá, de Gorgorov miniszterelnökkel aláírtuk a békeszerződést tegnap, kiegyeztünk abban, hogy egy évre való élelmiszert biztosítunk a Moszkvában élő rászorulóknak, amíg túl nem lépnek az ínséges időszakon. Az orosz kormány ebbe beleegyezett, aggodalomra semmi ok. Holnap nyilvánosságra fogom hozni.
- Ez megnyugtató, uram! – bólintott Macmillen.
- Kávét kér valaki? - kérdezte udvariasan az egyik hölgy.
- Az most jól fog esni - mondta a kormányzó.
- Azt hiszem, bele fog telni legalább egy hétbe, mire valami információhoz jutunk az üggyel kapcsolatban - sóhajtott az elnök
- Ne aggódjon, a legjobb tudósokat hoztuk, hogy kiderítsük, mi is történt, nagyon bízunk benne, hogy Müllennek nem esett baja, egyik legjobb katonánk, nem szeretnénk elveszíteni.
- Korg Müllent ismerve, azt hiszem, valahol éppen nőket csábít el és finomakat eszik! – jegyezte meg az elnök.
- Úgy legyen, uram! - mosolygott a kormányzó.



Másnap reggel a télhez képest szokatlanul meleg volt az időjárás. Arlan szerint ez nem másnak köszönhető, mint a klímaváltozásnak.

- Meg kell találnunk a régi feljegyzéseket, amelyeket a Théta40-es űrhajóban láttam utoljára.
Megreggeliztek és elindultak, de szerencsére nem sokat kellett gyalogolni, mire megpillantották. Közelebb érve látták, hogy tele van pókhálóval a nyitott ajtajú űrhajó.

- Áh, ezek lesznek azok! – mosolyodott el Arlan. – Lássuk, mit mutatnak az ábrák! A tervrajz szerint kell lennie egy generátornak, amely nagy feszültség hatására térkaput nyit meg. Két bökkenő van. Egyik, hogy honnan szerzünk nagyfeszültségű áramot, illetve tudnunk kell a Te Földed és a városod koordinátáját, hogy haza tudjalak küldeni. Meg is van! – csillant fel a nő szeme. – A leírás szerint embereket az 1-es Földön találtak a tudósaink, akkor már csak az energiaforrás van hátra, talán a Doldo52-es anyahajó maradványainál működik még az áramellátás, oda kell vinnünk a generátort és a tervrajzot – mondta nagy szakértelemmel Arlan.

Meg is találták hamar az űrhajót, a generátor pedig szerencsére kerekeken gurult, nem kellett cipelni. A nő egyre csak a tervrajzot nézte, egyik kábel ide, másik kábel oda.

– Ez itt a számláló, ezen kell beállítani az 1-1-et vagyis az 1-es Földet, illetve Amerikát és New Yorkot. Ezen a generátoron van térkép, ott pontosan meg tudom adni, hogy New York azon pontjára érkezz, ahonnan indultál.

Fél óra bogarászás után el is készült vele és megnyitotta az átjárót. Hatalmas színes massza jelent meg előttük, Müllennek beugrott, hogy ő látta ezt a térkaput egy pillanatra, mielőtt elájult volna.

– Készen vagyunk, most már hazamehetsz.

Arlan Bay szomorú szemeivel Korgra nézett és könnyei kicsordultak. A közkatona átölelte és megcsókolta.

– Mit mondjak az embereknek, hogy kerültem ide?
– Nem tudom pontosan én sem, mi történhetett, de gyanítom, véletlen nyílt meg pontosan a Ti Földetek felé a térkapu. Talán az elmenekült tudósok közül páran visszatérnek ide, és akkor kifaggatom őket, mi történt valójában. Az üzenetet pedig valahogy eljutatom a Földetekre.
– Köszönök mindent, drága Arlan, Isten kísérjen utadon!

Majd a közkatona beugrott az átjáróba…



- Macmillen, azonnal hozasson ide egy… mi a fene ez a zaj?

A tudósok, politikusok és katonák nagy megdöbbenésére egy ovális, színes buborék-szerű anyag bontakozott ki a föld felett körülbelül egy méterrel.

- Atyaég! Nézzék, uraim, az átjáró megnyílt, ember alakot vélek felfedezni benne…
- Döbbenetes! – mondta Macmillen.

Az embereknek libabőrös lett a háta az ismeretlen látványtól. Egyik tudós szinte majdnem elájult.

– Ilyet még életemben nem pipáltam!

Ahogy ezt kimondta, abban a pillanatban Korg Müllen pottyant ki anyaszült meztelenül. A politikusok és tudósok együtt örvendtek, hogy a közkatona előkerült. Hideg, téli idő volt, az egyik hölgy hozott gyorsan Korgnak ruhát, hogy ne fázzon. Az Elnök megszólalt:

- Rendben, befejezhetik a munkát, a katona hazatért. Az ügyet ezzel lezártnak tekintem egyelőre. Mr. Müllen, kérem, üljön le ide mellénk és mesélje el, mi történt Önnel…

Előző oldal Seth