Hazafias mesék

Neoprimitív / Írások (114 katt) Norton
  2018.08.11.

Hazafias mesék

Kedves gyerekek!

Ebből a történetből azt fogjátok megtanulni, hogy miért érdemes becsületes és dolgosnak lenni e mesés hazában.


Becsületes Lázár


A széles földbirtokon két férfi sétált a korareggeli ezüst fényben. Két jeles patrióta. Olyan régi motorosok voltak, hogy már az őseik is Simsonnal jöttek be a Vereckei-hágón. Nekik a haza volt az e(l)ső.

Mindenki más csak utánuk jöhetett.

Az egyikük Becsületes Lázár, egy szorgalmas gróf volt, aki mindig meghallgatta az emberek bánatát és igyekezett megoldani a problémáikat. Volt néhány kisbirtoka, melyen közösségi munkások dolgoztak.

A másik pedig jó barátja, Sumák Zsóti volt, aki a kiváló keresztények közé tartozott.

Az emberbarát Lázár gróf a kemény munka után szeretett kimenni a földjeire. Ilyenkor nagyokat sétált valamelyik haverjának a társaságában.

Zsóti mostanában sokat vadászott, amit Lázár gróf is szeretett, csak neki a munkamániája miatt kevés ideje jutott erre a tevékenységre.

Most se nagyon hagyták békén, mert egy fullajtár sietett oda hozzá lihegve.
- Gróf úr, gróf úr! A munkások elfáradtak.
- Elég hamar!
- Pihenőt kérnek. Mit tegyek?
- Dolgoztasd őket még jobban!
- Miért?
- Mert amíg dolgoznak, addig nincs idejük lopni.
A fullajtár megtorpant.
- Ezt komolyan mondja?
- Hát persze! Ha már évszázadok óta nem tudjuk őket integrálni, akkor legalább valami hasznuk legyen.
A fullajtár elsietett. A gróf a fejét csóválta.
- Ezekkel is csak a baj van.
- Nem irigyellek, barátom - sajnálkozott Sumák Zsóti. - Ez a sok feladat előbb-utóbb eltemet téged.
- Talán igazad van.
- Ezért kérlek rá, hogy gyere el vadászni egy jót! - kulcsolta imára a kezeit.
Láthatóan már kérlelte egy ideje a társát. A gróf azonban továbbra is hajthatatlan maradt.
- Nem érek rá.
- Gondold meg! Egy jegesmedve komoly kihívást jelent. Megmozgatja a nagy vadászok fantáziáját.
- A jegesmedve védett állat - felelte Lázár.
- Pont ezért komoly kihívás. Hogy tudjuk kilőni, ha nem engedik? Ez benne a kihívás. Persze minden megoldható.
- Igazán jó keresztény vagy - húzta el a száját Lázár.
- Köszönöm, barátom.
- Szívesen.
- Pedig tényleg velünk jöhetnél! - ütötte tovább a vasat a másik. - Uszító Joe is ott lesz.
- Mármint Joe?
- Tudod, a nagy irodalmárunk! Ő írhatna néhány jó novellát a vadászkalandjainkról. Arról, hogy mi módon cserkésszük majd be a hűtőszekrényt… aztán hogyan hűsölünk a klimatizált luxusterepjáróban… hogyan terelik elénk a cirkuszi medvét, meg Jónást, a háznál élő, nagyothalló jávorszarvast… aztán hogy puffantjuk le őket vagy ötven méterről távcsöves puskával.
- Van valami őserő ebben a tevékenységben.
- Van hát! A vadászat után fotózkodunk, iszunk egy jót, és helikopterrel elszállítatjuk a zsákmányt. Jó buli lesz, na! Bűn lenne, ha kihagynád!
- Sajnálom, barátom, nem tehetem- felelte kérlelhetetlenül a gróf. - Nekem fontos ügyeket kell elintéznem.
- Komolyan mondom, nem értelek - komorodott el Sumák. - Mindig csak a munka. Még egy Kis Grofó koncertre se mennél el helikopterrel. Pedig azt bárki megteheti. Ne csodálkozz, ha előbb-utóbb becsavarodsz a rengeteg feladattól. Na de te tudod!
Azzal csalódottan beült a limuzinjába, a sofőrje pedig elhajtott vele.
- Még csak el sem köszönt - dünnyögte Lázár, aztán sóhajtott egy mélyet. - Talán igaza van. Ha ennyit dolgozok, mikor fogom élvezni az életet?
Ahogy ezt kimondta, máris megjelent előtte egy pufók, piros arcú, hózentrágeres kiskölyök, akinek lepkeszárnyai voltak.
- Én vagyok a jóságos lepkemanó. A keményen dolgozó kisembereket szolgálom.
- Én talán kis ember vagyok? - lepődött meg Lázár.
- Nem, de keményen dolgozol.
- Úgy gondolod?
A jóságos lepkemanó elmosolyodott.
- Te már eddig is olyan keményen dolgoztál, amit semmiképp sem szabad alábecsülni. Rossz volt nézni azt a kegyetlen gürcölést: ahogy álltál a szószéken, és hülyeségeket beszéltél a riportereknek… fárasztó volt még nézni is. Nehéz munka lehetett, azt meg kell hagyni!
- Ez így igaz. Még az öltönyömről is leszakadt a gomb.
- Akár egy náci munkatáborban.
- Ne is mondd!
- Sajnálom, hogy egy ekkora izomszaggató munkának nincs meg az eredménye - csóválta a fejét a jóságos lepkemanó.
- Ne is törődj vele! - legyintett nagyvonalúan a szerény és kedves Lázár. - Én kevéssel is beérem.
- Nem úgy van az, barátom! - vitázott a másik. - Jól jegyezd meg szavaimat: akinek nincs semmije, az annyit is ér.
- Ez nagyon bölcsen hangzott. Fel is jegyzem a noteszembe.
- Nagyon jó, édes fiam.
- Dolgozni kell, hogy az ember vigye valamire az életben - lelkesedett fel Lázár. - Mert a lehetőség mindenki előtt ott van. Az embernek csak jól ki kell…
- Nyújtani a nyelvét?
- Jól ki kell tárnia a szívét, és az időt nem sajnálva gürcölni a pénzért.
- Úgy van! - helyeselt a lepkemanó. - Neked sem kell beérned azzal a néhány rongyos milliárddal, ami az offhsore számládon van! Te ennél sokkal tehetségesebb vagy.
- Úgy véled?
- Hát persze! És hogy lásd, milyen nagyra értékellek, neked adom ezt! - kiáltott a manó, majd intett egyet a varázspálcájával, mire kinőtt Lázár birtokának a közepén egy gyönyörű kastély.
- Van ebben minden, fiam - közölte a jóságos lepkemanó. - Jakuzzi, masszázsszoba, szauna és konditerem. Itt megfelelően ki tudod majd pihenni magadat a fárasztó nap után.
- És a medence hol van?
- A strandszobában.
- Fűtés van a medencéhez?
- Természetesen. És klimatizált az egész épületkomplexum.
- Egész jól hangzik.
- A rezsiköltség könnyen lefaragható. Csak hozni kell rá egy törvényt.
- Az a legkevesebb - legyintett Lázár, miközben karba font kézzel bámulta a hatalmas építményt. - Túl jó vagy hozzám!
- Ugyan már, te ezt megérdemled.
- Csak az a baj, hogy az emberek nem fogják elhinni, hogy ez a kastély csak úgy kinőtt a birtokom közepén.
- Miért ne hinnék el?
- Sajnos még mindig vannak hitetlenek.
- Azok csak mocskos, szemét, hazaárulók lehetnek! - hörögte indulatosan a jóságos lepkemanó. - Az efféle aljanépség szóra sem érdemes!
- Azt mondod?
- Hát persze. A háttérhatalmak bérelték fel őket. Nincs semmi befolyásuk. Csak irigykednek, mert a becsületesen dolgozó, tehetséges hősök sokra viszik az életben.
- Nekik a saját dolgukkal kellene törődniük, nem pedig a másokéval - méltatlankodott Lázár.
- Dolgozniuk kellene inkább, nem pedig irigykedni! - kontrázott a lepkemanó. - Így is túl jól élnek a szemetek. Ahelyett, hogy hálásak lennének neked azért a sok jóért, amit tettél értük.
- Nem ismerik ezek a hálát - legyintett Lázár. - Na, de sebaj. Az ő huhogásuk egy cseppet se számít. Úgy is azt csinálunk, amit akarunk.
- Jól mondod, gyermekem! Meglásd, egy idő múlva a kutyát sem fogja érdekelni, hogy mit keres itt ez a kastély.

Úgy is lett. A jóságos lepkemanó igazat beszélt. Néhány napig hír volt a földből kinövő kastély története, de aztán mindenki elfeledkezett róla.

Csak néhány háttérhatalom által felbérelt lipsi-komcsi hazaáruló puffogott egy kicsit a tévében, de az senkit sem érdekelt, mert az igaz hazafiak elhitték azt a tényt, hogy a lepkemanó varázsolt.

Becsületes Lázár pedig elégedetten vehette birtokba az ajándékát, mert ez a jutalma a megfelelő munkának.

Mert ha az ember jól kinyújtja a… markát, és mindent megtesz a hatalomnak, akkor bármit megkaphat az életben. Csak keményen kell dolgozni, és jó nagy igazságokat kell mondani, amíg bírja a plafon.

Bizony, így van ez, gyerekek.

Álmodjatok szépeket!

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 2 db)