Csend

Szépirodalom / Versek (45 katt) Arlania
  2018.05.08.

Régóta tart már ez a csend,
S a szavak, miket az idő elcsent,
Szemem láttára tűnnek el,
Most s mindörökre.

Nem csak az én szavaim,
Hanem ezrek, más-más dalain,
Útra kélt az élettelenség
Pusztító orkánja.

Semmit sem hagyott hátra,
Mit kapaszkodónak használna,
Az ember, kinek szava veszett,
S ezzel lelke is.

Nem kopogott, s kérdezett,
Hanem csak úgy betévedt,
Mint egy udvarias látogató,
Ki a lelkedben tipor.

S kell nekünk e csend?
Ez, melyen csak vasfogat fent
A két testvér: az idő s
Az üresség.

Szükségünk van rá,
Akkor is, ha nagyon fáj.

Előző oldal Arlania
Vélemények a műről (eddig 1 db)