Még egyszer?

Szépirodalom / Versek (86 katt) atesz990
  2018.03.11.

Érzem, a messzeségbe
Rendíthetetlenül vársz.
Egyetlen személy éne,
Ami máshogy hat rám.
Hiányod feléget mindent,
Nem eszek, nem iszok már.
Talán a fény táplál,
Mosolyod elakasztja szavam.
Csókjaiddal csendbe zártál,
De nélküle nem találom magam.
Éretlenül bolyongok a Földön,
Kedvességed öröm.
Minden óhajod várom,
Remélem, visszatalálsz hozzám,
Én nem bánom, soha nem bánom...
Új erővel rugaszkodnék el,
Egyetlenszer se bántanálak,
Csak szívem kérd meg,
Olthatatlan vágyak elé állítanálak.

Előző oldal atesz990