Bumbi

Szépirodalom / Novellák (174 katt) Milton Gray
  2018.03.05.

Régi történet ez is, van vagy negyed százados. Azóta is sokat gondolkodtam, hogy miként vetemedhet ember olyan aljasságra, hogy egy ereje és értelmi képessége teljében lévő kiváló alkalmazottjának, egy vagyonőrnek ilyen ostobán hangzó nevet adjon, Bumbi. Aki ismert annak idején, persze cseppet sem csodálkozott, mert a juhásztól kapott bárány a Woolmark nevet viselte, a skótjuhász kutyát pedig, tekintettel szokatlanul hosszú orrára Hosszúpuskának hívtam.

Bumbi a biztonsági szolgálatom legmegbízhatóbb tagja volt. Kuvasz létére meglehetősen hiperaktívra sikeredett a lelkem. Volt, hogy faladatát messze meghaladva a tojásokat szedte össze, volt, hogy a szomszéd libáját fenyítette, két nappal később pedig a kacsáját terítette a küszöböm elé. A macskák pedig többnyire a kerítések élein, a fák törzsein vagy ágain közlekedtek mifélénk. Az idegeneket viszont hatalmas szívvel, heves farkcsóválás közepette engedte a telekre, ami önmagában talán nem egy kimagasló őrző-védő tulajdonság, viszont bármennyire szerettek volna távozni onnan, érkezésemig vagy engedélyemig Bumbi félelmetes agyari gátolták meg őket e szándékukban.

Történt egy verőfényes nyárvégi vasárnapon, hogy a hátsó kertben ügyködtem, amikor az országút túlsó oldaláról dühös, majd kétségbeesett kiabálásra lettem figyelmes. Mondanom sem kell, futólépésben érkeztem a helyszínre, aztán néhány pillanat múlva térdcsapkodó röhögéssel rogytam a földre.

Az alig egy kilométerre lévő szomszéd település felől hét fős fiatal társaság igyekezett a falunk irányába. Vasárnap lévén jó időben ez megszokott tömegközlekedési forma volt nálunk, hiszen autóbusz csak reggel és késő délután járt erre felé.

Szóval, a fiatalok jöttek, Bumbi pedig csekkolta a társaságot és nézeteltérésbe keveredett velük. Mert embert ő itt csak akkor látott, amikor az a buszról a megállóban leszállt, vagy éppen tőlünk távozóban arra fel. Számára tehát nyilvánvaló volt a rendellenesség, hát szépen egyenként mindet beterelte az ütött-kopott gaz felverte buszmegállóba. Mert milyen dolog az, kérem, hogy ezek itt megszegve minden szabályt és szokást csak úgy grasszálnak az út mentén.

Magamhoz rendeltem Bumbit kihallgatásra. Némi értetlenség tükröződött a szemében, ám néhány perc múlva a főnök iránt érzett tisztelet megnyilvánulásaként karomat nyalogatva jelezte, tudomásul vette akaratomat.

A fiatalok morgolódva araszoltak ki buszmegállóból és biztonságosnak vélt távolságból visszafordulva öklüket rázták és hangos szitkozódásba kezdtek. Elég volt Bumbi feléjük irányuló pillantása, hogy a társaság figyelmét az eredeti céljuk felé fordítsa, mert a következő pillanatban futásnak eredtek és eltűntek az út hajlatában. Bumbi pedig megérdemelt jutalmát várva csóválta a farkát, majd látva a helyzet megítélésében fennálló nézetkülönbségünket komótosan elsétált a terménytár irányába.

Előző oldal Milton Gray