199 novella

A jövő útjai / Esszék (1016 katt) Zspider
  2011.01.30.

Igen, ez bizony a százkilencvenkilencedik alkotásom, bár kissé csalok, hisz nem írtam több mint száz novellát. A listámat mindig úgy számoltam, hogy a novellákkal együtt számoltam a regény fejezeteimet, így tarthatok most ennél a szép számnál. Továbbá nem számítom ide a képregényeimet, a cikkeimet, verseimet, dalszövegeimet, a fórum szerepjátékos alkotásokat, csak a történeteket elmondó novellákat és regényeket. Hónapok óta izgatottan készülők erre a pillanatra. Három oka van, hogy most ezeket a sorokat olvashatjátok:

1. Mindig is akartam egy összefoglalót, egy leírást, hol kezdtem és hol tartok.
2. Bizony elkészült 198 alkotásom, így ideje volt ennek neki kezdeni.
3. Kitaláltam, mi lehet méltó a 200. novellának.

Tehát ez az alkotás egy kis bibliográfia lesz alkotásaimról és rólam. Az írás végén kirakok egy listát, amin láthatjátok az említett alkotásokat. Fogadalmam szerint a 200. novella akkor készül el, ha a listán nem lesz több félkész írás.


1. rész: Anyám meséi szerint engem ott lehetett hagyni egy asztalnál, és mikor visszajött én a só és borstartót raktam sakkozókat megalázó gondossággal ide vagy oda, ha bárki megkérdezte, nekem logikus komplex történetem volt, hogy mi micsoda, és miért került oda.

Igen, ifjan is lelkes képzelődő voltam. Nemrég pakolás közben találtuk meg az első füzeteimet, ahol szégyentelenül kavartam össze kedvenc képregényeim és rajzfilmjeim karaktereit hosszú és buta harcokért. Ám első két teremtménye alkotói szenvedélyemnek az általános iskola végén jelent meg. Az egyik egy napló paródia volt, amit én és két osztálytársam írtunk. Ebben a naplóban egy idegenekkel foglalkozó katonai bázis mindennapjait írtuk fel, rémes, csak számunkra vicces események keretében. A füzet mai napig megvan.

A második alkotás ennél már komplexebb és meglepően komolyabb. Akkoriban írtam egy képregény hőst magamnak, akinek a nevét, a „Parazitát” mindenki gyűlölte. Én mai napig menőnek vélem, de hát ez az ízlések és pofonok. A történet olyan nyolc fejezetet élt meg mai napig nem írtam le rendesen csak vázlatokban. Valamiért félek megírni ezt a személyesebb kis történetet, de meglepő mód nem csak tökéletesen emlékszem rá, de mai napig felettébb érett és jó ötletnek tűnik, ami az én kritikus nézeteimet nézve meglepő. Ez az alkotása kettős lépés volt, hisz feltámasztotta az imádatomat a képregény alkotás iránt, de az már egy másik történet.

Az írás első igazi ébresztője viszont a szerepjáték volt, ahol hamar mesélő lettem és elszabadulhatott a fantáziám. Hosszú komplex történeteket írtam, ahol a mellékszereplők is élő személyek voltak, akik gondolkodtak és a sorsukat keresték. Ez volt az első esett, amikor igazán történetet írtam egy közönségnek.


2. rész: egy Sötét Mosollyal kezdődött.


Imádom ezt a mondatot és gyakran használom, mert így igaz. Egy unalmas középiskolai nap szülte a novellát, ami valószínűleg megváltoztatta az életemet örökre. Az írás, amiben félelmeimet vetettem papírra, nagy népszerűséget ért el az ismerőseim között oly annyira, hogy nem sokkal később egy másik novellát írtam legjobb barátom egyik szava után, amin sokat gondolkoztam: „A macskák látják a szellemeket”

A harmadik alkotásom, a Haláltánc, egy próba volt, ami sikertelen lett. Akkoriban a szerepjátékos csapatunk nem nagyon tudott érintkezni, és mikor sikerült, a játékosok új dolgokat akartak. Nehéz volt tartani magukat a fentebb említett komplex és kemény történetekhez. Én nem szívesen vágtam ki a kukába megannyi ötletemet, így átírtam őket, és a kalandjaink száz évvel később folytatódtak tovább új, ifjú hősökkel, akik tiszteletből vették fel régi kalandoraink csapatának a nevét. Ám nekem hiányérzetem volt, és kitaláltam, hogy a majd száz éves hiányt novellában készítem el. Ez volt a Haláltánc, ahol egy amnéziás elf keresi az igazságot magáról. Sajnos nem igazán tudtam, hogy hogyan folytassam, így magányos maradt ez az első rész, de mindig készülők rá, hogy újra elkezdjem, csak más irányból, erről lesz is szó később.


3. rész: „Mért nem írsz egy sorozatot?”- avagy a Bárd

A novellák, mint írtam, több ismerősömnek tetszettek, és az akkori olvasóközösségem pár barátomból állt és néhány lányból, akiket le akartam nyűgözni. Az egyikük feltette a kérdést és ez beindította a motoromat, de mivel a Haláltánc nem tűnt alkalmas nyitásnak, ismét ahhoz nyúltam, amit ismertem. Bárd a fantasy világában élő zsoldos, akinek neve megannyi félreértést hozott életembe, mert ő bizony nem egy dalnok, hanem egy keménykötésű férfi, aki nevét a fegyveréről kapta.

A világa, a fantasy világ, amiben játszottunk, de persze az sok komoly átalakítást kapott az évek során, így sokkal inkább egy saját világ volt már. Nem tudom, miért, de az első sorozat még ahhoz is alkalmazkodott, hogy jelenleg hol álltak a kalandjaink, így Bárd első fejezete egy hajón játszódik, ami a tengeren indul az ellenséges part felé. A hatalmas háború, ami talán legnagyobb büszkeségem volt mesélői karrierem során, fontos nyitópontja lett Bárd életének. Bárd kalandjai öt évig íródtak, három sorozat született (Bárd, Bárd 2, Bárd Háborúja) és három novella (Tisztelettel Adózva, Emlékezve, Soha Nem Feledve). Eredetileg volt egy Bárd 3 is, de az valahogy nem akart rendesen sikerülni, így egy szedett-vedett első fejezet után inkább hagytam, és a helyére jött a Bárd Háborúja.

Ez afféle rendszere is lett a Bárd trilógiának. Ha egy sorozat végett ért, egy három vagy annál több oldalas novellát írtam, ami a két fejezet között játszódott, ezek hídként íveltek át a következő korszakhoz. Egészen a Soha Nem Feledvé-ig, ahol is a sorozatot véglegesen lezártam. Az írásnak megvannak a maga hibái és gyengéi, de tervezem újra átolvasni és írni őket egy komolyabb, önálló fantasy regénnyé.

Nem sokkal az első Bárd sorozat vége felé egy beszélgetés során felmerült bennem, hogy készíthetnék egy másik Bárd sorozatot, ami ezzel szemben egy vámpírokkal teli modern világban játszódna. Ez a sorozat két részt élt meg és pár külön történetet, amiből sajnos mára csak egyet tudok felmutatni, de erről majd később. Ez a sorozat vitathatatlanul népszerűbb lett, és még olyan ismerőseim is olvasták, akik amúgy elégé elfogultak az alkotásimmal szemben. Persze ennek a címnek előnye volt, mivel mikor írtam, már sokkal rutinosabb voltam és tanultabb, hisz az eredeti Bárd igazából afféle gyakorlásnak készült.

A népszerűbb nevén a Vámpír Bárd hosszabb, figyelmesebb írás lett komolyabb karakterekkel és jobban felismerhető helyzetekkel. Ellentétben viszont fantasy testvérével, nem volt megszakítva külön novellákkal, de voltak külön novellák, amik a főhős Bárd helyett más személyeket vett az előtérbe. Az egyetlen megmaradt darab egy közös kaland az Angyalsors című novellasorozat ötletemmel, amin akkoriban dolgoztam. Bár a sorozat nem kapott szárnyra, de más formában készül azért. Az Angyalsors főszereplője a földön őrködő Gabriel arkangyal volt, aki emberként járta a világot, és történetünk során pont a Bárd nevű vámpírral találkozott egy hűvös karácsonyi estén. Mivel minden külön történet egy-egy ünnepnapra készült, a fantasy Bárdok mindig az év elején készültek, mert akkor volt három barátom születésnapja és mindhárman szerepeltek a sorozatban. A vámpír történetek főleg szülinapokra készültek, és a személy karakterét helyezték előtérbe egy kaland erejéig.

A folytatásokkal viszont megkezdődött valami új: kísérletezni kezdtem. A fantasy Bárd folytatásában, a Bárd 2-ben, két fejezet volt egyben, az egyikben egy délen lévő férfi, aki magát Bárdnak nevezi, és északon egy, akinek semmi emléke sincs a múltjáról, de mindenki szentül állítja ő maga Bárd. A Bárd kettő így nem csak formátumában volt újdonság, de elérte azt is, hogy a sorozatnak saját főtémája legyen. Talán az összes novellám közül erre vagyok a legbüszkébb, hisz végig titokban tudtam tartani a fordulatokat és a meglepetéseket. Bárd kicsit több lett, mit az első kötet után párak szerint „a fantasyk John McLain-éne”.

A vámpír Bárd második fejezete, a Háború dala más irányba indult. Itt a fordulat az lett, hogy a főhősünk helyére egy váratlan személy került, ami sokkolta az olvasóimat, és én imádom, ha sokkolom őket, mert az a legjobb dolog, amit tehetsz. Ha az olvasó rágódik, dühös, feszült, akkor jó munkát végeztél, mert beleégetted magadat a tudatába. Egy első szám első személyben játszódó sorozatban egy efféle csere nagyon drasztikus volt, de én élveztem és megadta az alaphangulatot, ahogy az is, hogy ennek a kötetnek az egyik fő gonosza maga Bárd lett. A sorozat jó időre magára maradt, mert időm és energiám eltűnt. Majd sokkal később egy nagyobb írói rohamom során készült el a záró fejezete, ami talán kissé összecsapott lett, de mégis durva, véres és méltó zárása a történetnek. A történetek szerint hátra van még egy sorozat, majd egy nagy záró esemény, de nem tudom megfogom-e írni.

Továbbá megpróbáltam Bárdot egy Star Wars környezetbe is elhelyezni, de sajnos az írás elveszett. Bárd története ezzel nem ért végett, csak más irányokba indult.


4. rész: Álnév és fanfictionok

Valami egészségtelen okokból úgy éreztem, nem alkotok eleget, vagy nem tudom elképzelni miért, de a két akkor készülő Bárd sorozat közben álnéven, kis oldalakon kezdtem rajongói novellákat írni. Igen, sorozatokat. Szóval negyvenhárom történet készült, és megvallom, nem szívesen fedném fel az akkori kilétemet, talán azért is, mert sokat dolgoztam ezen a kis hamis személyiségemen, és élvezettel hagyom őt meg egy rejtélynek. Az alkotások amúgy nem túl emlékezetesek. Főleg az akkor általam kedvelt képregények és rajzfilmek világába csalják az olvasókat. Tudom, ez így elégé szűkszavú, de nem szívesen árulnám el magam, és ha többet írok, félek, megteszem. Annyit mondok, hogy bár az írásokat már nem fogom folytatni, de ez a rejtély ember még visszatér.


5. rész: Menekülés Bárd elől, fórum szerepjáték és az elveszett projektek

Ezekkel egy időben készült pár más dolog is. Például elindult a Vertigo című novellasorozatom, ami formájában hasonló volt, mint a Bárd, csak egy másik egyénibb főhőssel, egy démonvadász oroszlánemberrel és a csapatával. Akkoriban nagy terveim voltak vele, köztük egy közös négy részes kaland Bárddal, de igazából sokan kiemelték, hogy ennyit én se fogok bírni és hosszú távon a gond az volt, hogy Vertigo túlzottan hasonló lett a Bárdhoz, így számomra túl érdektelen volt az írása. Három fejezet készült el, valószínűleg nem is lesz több.

Az írásom új irányt vett a fórum szerepjátékkal, amiben a folyamatos írás nem csak fogalmazásomat, helyesírásomat (bizony régen rosszabb volt), de a karaktereimet is fejlesztette. Tervezek egy gyűjteményt készíteni afféle gyöngyszemekből. Magáról a Fórum rpg-ről a cikkemet megtaláljátok a Lidércfény II. évfolyam, 2008. június 6. számában. Több oldalon voltam mesélő és kalandor, így megannyi különböző mesét írhattam.

Ekkoriban jött a középiskola vége és sorozataim pihenőn voltak, az ismerőseim mind azt mondták, hagyjam őket és kezdjek neki egy könyvnek. Az első próbálkozásom a Felnőttünk volt, amit a legjobb barátom egy vicces kis képregény sora ihletet. Ebben ő és én szerepeltünk vén morgós öregekként. Ezen felbuzdulva én megírtam a Felnőttünk című regényt, ami egy előszót és két fejezetet élt meg. A gond vele, a lassú készülés volt és az, hogy az akkori helyzetünkhöz és álmainkhoz alakítottam, amik azóta egyáltalán nem igazak. A történet így már rossz szájízzel rendelkezik, és nem is látom igazán értelmét a folytatásnak vagy újraírásnak.

A másik alkotás viszont újdonság volt, mert egy igazi írógépen kezdtem neki. Az Idő fala egy három részes könyvötlet volt, ami az ókori Egyiptomban játszódott, és egy szoros barátságot mesélt volna el, vad kalandokkal, háborúkkal és egy misztikus fallal. Sajnos az írás elveszett, így jó időre meg is feledkeztem róla. Mikor ismét eszembe jutott, biztos helyet nyert az „idővel elkészül” falamon. Mostanság gondolkozom is rajta, hogy hogyan fogom elkészíteni, de erről majd később talán írok még.

Az elveszett alkotások szomorú sorát a „Mennydörgés Hellász Felett” című novellasorozat említésével zárom. A sorozat nem lineáris, mint a többi, hanem egy-egy ókori Görögországban játszódó tragikus eseményt mesél el, ami mind egy villám mennydörgése után történt. Keverve két kedvenc témámat, a görög tragédiát és a görög istenek mítoszát. Az ötlet szerint, minden mesében van valami misztikus, de sosincs igazán igazolva, így végig az olvasónak kell eldöntenie, hogy a lények vagy események tényleg mágikusak-e vagy csak szereplőinket látják. A sorozatnak egy gyermeke lett, a „Szfinx” című történetben az állítólagos egyiptomi szörnyre vadászó férfi harcát láthattuk, ám az sajnos elveszett. Évekkel később újra írtam a „Büddenbrook-i vérfarkas legendája” címen, a környezetet áthelyezve egy középkori német erdőbe, és hősünkből egy lovagot csináltam, aki egy állítólagos vérfarkasra vadászik. A sorozat nem rég feltámadt egy új első résszel, és készül a következő, az említésre méltó különbség, hogy az új sorozat már a világ körül játszódik, így nemcsak görög, de minden ókori mítosszal játszok benne.


6. rész: Saját oldal és a novellák hada

Az egyik legzseniálisabb dolog, amit valaha tettem az volt, hogy saját oldalt nyitottam, egy fórumot. A fórum kellemesebb volt, mert az olvasók azonnal tudtak oda véleményt írni, és én láttam minden információt. Tudom, sokan mondjátok most, hogy ezt egy rendes oldallal is elérhettem volna, de én egy informatikai és technikai analfabéta vagyok, viszont rengeteg fórumos oldalon voltam adminisztrátor, így az nekem egy könnyű választás volt.

Az új módszer új közösséget is hozott. Sok olvasóm nem ismerte Bárdot, és nem is akart belekezdeni egy részenként minimum húszfejezetes sorozatba. Nekiálltam novellákat írni, ezek az egy oldaltól indultak és bármeddig mehettek. Pár közülük meg is jelent a Lidércfény lapjain. A novellák készítése nagyon hasznos volt, részben az olvasók azonnal elolvasták őket, és részben végre először kezembe vettem az írásaim feletti főnökséget. Az addigi hanyagságomnak véget vetettem, és elkezdtem figyelmesen dolgozni a novelláimon. Ha nem is írtam kétszáz novellát, ötvenet legalább azon a fórumon, és pár fontosabbról írnék is néhány sort.

Itt született meg a Genorium című sorozatom, ami a Bárdhoz hasonló, de mégis más, mert főhőse egy halálára váró törpe harcos, aki nem talál olyan ellenfelet, aki végre végezne vele. A történet az első fantasym volt, ahol igazán saját világgal dolgoztam. Nemcsak egy már létezőnek az átalakított világát használtam fel, de rendesen a saját fantáziámra bíztam miféle világ legyen. A sorozat sikeres volt, csak mostanság nincs erőm folytatni.

Megszületett a Vérmesék megnevezés az alkotásaimra, amik régi klasszikus népmeséket dolgoztak fel vagy írtak át. Ez a kissé durva cím hű volt önmagához, és komor, véres regéket gyűjtött össze köztük, az Oz Után négy részes novella történetemet, ami az Óz könyvek világába látogatott vissza, ahol is a világ egy sötét és kifordult képe lett önmagának. Torz módon nagyon szeretem ezeket a történeteimet, és az olvasóim között is a Vérmesék voltak a legnépszerűbbek.

Itt jelent meg a Havazás trilógia, a sötét noir novelláim, amiben először próbálkoztam a krimi írásával. Mára látom a hibáimat, de végeredményében sikernek lehet elkönyvelni ezt is.

Ezen a fórumon lett lezárva mindkét Bárd (jelenleg úgy fest, végleg), és indult helyettük két másik cím. A Shadowaxe, egy cyberpunk változat a Bárdból, ami nem rossz, de valószínű, hogy komoly átalakításokat fog kapni, ha lesz rá egyszer időm. A másik pedig a Bárd folytatása, a Holló sorozat, ami nem csak folytatás, de az első eset, hogy elkezdtem építeni benne egy saját világot, ami később fontos lesz. Holló, bár tartalmaz karaktereket a Bárdból, egy katasztrofális esemény után játszódik egy borongósabb hangulatú történet sorozatban, de hát mégis, mit várunk egy regénytől, aminek címszereplője nevét Poe költemény után kapta.

Megjelent a Felnőttünk egy újragondolása, a Megszöktünk formájában. Ez a regény csak bemutatkozásáig élt, de inkább azért, mert ekkoriban kezdtem mással foglalkozni. A Megszöktünk hősei már csak analógjaink voltak és kalandjaik egyszerűbbek. Egy könnyed kalandról szólt, a komor nagyvárosban, amikor két jó barát megszökik az életük felelősségei és a súlya alól. Az írás valószínűleg sose készül el ebben a formában, de más formában talán. Egy kezdő filmes barátommal szó volt róla, hogy elkészülhetne filmként, még ha csak rövidfilm is lenne.

A fórum egyéves egészen nagy karrierje után bezárta kapuit két okból: először is, mert én elkezdtem képregényeket írni egy lehetséges állásért, és nem volt időm foglalkozni már a fórummal. A második az, hogy úgy éreztem, van elég alkotásom, hogy egy kiadóhoz menjek velük, de végül is nem volt hozzá merszem, de akkoriban inkább elvittem onnan az írásaimat, hogy ne másolja le őket valaki addig is.


7. rész: Képregények mögött

A képregények készítése jó időre lekötötte a figyelmemet, így a novellák eltűntek a süllyesztőbe, és csak pár pályázat erejéig tértem vissza hozzájuk. Az egyikre készült el a Büddenbrook, és legalább nyolc barbár történet a Lidércfény pályázatra.

Ezek remek indulók voltak, hogy visszatérjek a novellák és regények világába. Ám most új irányból tettem ezt. Az írásaim ritkábban készültek el és csak megbízható ismerőseim látták, meg pár került a Lidércfény oldalára.

Több regénybe kezdtem bele, mint az Első Ember, ami egy korai fantasy világ sajátos feldolgozása, és lényegében válaszolni akar az egyik kedvenc rejtélyemre. Hollók és Sólymok, ami sok módon az én verzióm a szerelmes tini regényekhez, beleadva stílusomat és kegyetlenségemet. Ében Reneszánsz egy Robert E. Howard ihlette történet, ahol az ő írásait egyesítem egy érdekes módon. H, mint hős az utolsó a sorban, amiben Magyarországnak saját rejtélyes igazságosztót adtam. Egy bajnokot, aki több mint ember.

Mivel elszakadtam a novelláktól, eredetileg úgy terveztem, három Fikciók nevű alkotással térek vissza. Ez nem sikerült, mivel a három fikció terve az volt, hogy három új világban játszódna, és mindhárom, egy fordulattal érne végett, és ez túl sok volt. Az Amazonok és Dinoszauruszok novella most félúton van, és már akkora, mint amekkorának az egész alkotást vártam. Hosszú idő lesz, mire ezek elkészülnek, de megérik a munkát.


8. rész: Kétszázon túl

A kérdés itt a végén, a jövő. Jogosan, mert minden művész legfontosabb kérdése az, hogy mit kezd magával és alkotásaival. Én hosszú bujkálás után úgy döntöttem, szembe fordulok félelmeimmel és végre összerakom az első antológiámat. Persze az csak az első lépés és jó módszer, hogy az elkezdett többi projektnek kis port kavarjak, ha mégsem tetszik a kiadóknak a gyűjteményem, talán érdeklődni kezdenek valamelyik másik tervem iránt. Ez egy bátor álma egy bátortalan alkotónak, hogy mi lesz belőle, az még kiderül.

Ami biztos, az, hogy a jegyzeteim teli vannak új, érdekesebbnél érdekesebb novella- és regénytervekkel. Végre van erőm is folytatni sok félbe hagyott regényemet, így azok se lettek elfelejtve. Köztük is megjelenik majd egy új, ami egy ismerősnőmmel közösen írott történelmi regény, amit mindkettőnk történelem iránti rajongása ihletett, és főszereplői maguk a bibliai lovasok lennének. Ha ez a regény jól sikerül, remélem, rávehetem, hogy segítsen, mint társíró az Idő Falának elkészítésében is.

Egyik új projektem, egy saját világba rakni az összes eddigi fantasymat, ami egy hatalmas és hosszú évezredeken áthidaló történetté nőtte ki magát. Félelmetes belegondolni, hogyan lett Bárd egy apró része egy hatalmas és hosszú eposznak.

Új novelláimat és regényeimet furcsa alkotók ihlették, mert R. L. Stine Goosebumps könyvei adtak remek ötleteket és William Shatner egyik készülő regényemet. Ezeknek még nem kezdek nekik, de öröm nézni a jegyzeteimet, amik újra teli vannak érdekes projektekkel, és jó érezni azt a nagy lelkesedést az alkotás iránt.

Mi lesz a kétszáz? Remélem, hamarosan felfedhetem, de most annyit mondok el, hogy ezzel a történettel meg lesz az első közös története, amiben megannyi karakterem, helyszínem és egyebem fog felbukkanni a novelláim világából egy nagy történet erejéig.

Mit is akarok mondani végszónak? Azt hiszem, azt, hogy köszönöm. Köszönöm annak, aki elolvasta ezt az írást. Köszönöm annak, aki csak az első novellámat olvasta. Köszönöm annak, aki biztatott, annak, aki szidott és mindenkinek, aki csak egyszer is olvasott tőlem valamit. Remélem, még sokszor köszönhetem meg, és sokszor írhatok az írói eseményeimről.

Köszönöm és száz novella múlva ugyanitt.


Fazekas „Zspider” Zsolt

2011. január. 23.


A listám:
001. Sötét Mosoly
002. A macskák látják a szellemeket
003. Haláltánc 1. rész
004-024. Bárd (24 fejezet)
025-069. Álnéven írt novellák (pár oldalasak, összesen 43)
070. Bárd Star Wars (elveszett)
071-078. Bárd, az éjherceg (8 fejezet)
079. Bárd: Ajándék (vámpír Bárd külön rész, elveszett)
080. Bárd: tisztelettel adózva (külön rész a Bárdhoz)
081. Bárd: Angyalsors (vámpír Bárd és Angyalsors történet)
082-094. Bárd 2 (13 fejezet)
095-107 Bárd második fejezet: Háború Dala (13 fejezet)
110-112. Vertigo (sorozat, 3 rész kész)
113. Felnőttünk (Előszó, két fejezet)
114. Bárd: Emlékezve (külön rész a Bárd 2-höz)
115. A nevem...
116. Nem az, aminek látszik
117. Hercegnő és a Szörnylovag
118. Fehér Holló (eredeti cím: Adjatok neki címet!)
119-126. Bárd Háborúja (7 fejezet)
127. Bárd: Soha nem feledve (külön rész a Bárd Háborújához)
128. Piros
129. Holló (1 fejezet, félkész, egy fejezet több részből áll)
130. A Fiú, aki farkast kiáltott
131. Félelem
132-136. Óz Után (4 fejezet)
137-140. Csodálatos Kaland (3 fejezet)
141. Düh
142. A vak elf szeme
143. Macskakirály
144-146. ShadowAxe (3 fejezet)
147. Összegzés
148-153. Genorium (6 fejezet)
154. A Szultán lánya és a Szörnylovag
155. Havazás trilógia 1/3
156. Havazás trilógia 2/3
157. Havazás trilógia 3/3
158. Budapest Napjai: Szar nap
159. ...Daken...
160. Megszöktünk (1 fejezet)
161. Bárd harmadik fejezet (1 fejezet)
162. Buddenbrook-i vérfarkas legendája
163. A fekete lagúna átka
164. Végzetes Szövetség
165. Szerepcsere
166. Királymese
167. Trónbitorló
168. Apáink árnyékában (félkész)
169. Vándorút
170. Kiskirály: gyakorlás (félkész)
171. Kiskirály első fejezet (félkész)
172. Aranyérme (félkész)
173. Interjú egy hazafival (félkész)
174. A hercegnő sárkánya - Papnő (félkész)
175. Hagyományok (díjnyertes)
176. Szerepcsere
177. Királyi Mese
178. Első Ember - 1. ... évesen (több apró fejezet)
179. Első Ember - 2. Lángoló Szívek (félkész)
180. Bad Bill - Galaktikus bunkó 1. rész
181. Bad Bill - Galaktikus bunkó 2. rész
182. A Túlról
183. Bad Bill - Galaktikus bunkó 3. rész (félkész)
184. Sólymok és Hollók - Első fejezet (félkész)
185. Eső - Rúzs és szerencse
186. Mennydörgés Hellász Felett - Jóslat
187. H, mint Hős 1. rész
188. H, mint Hős 2. rész
189. Ében Reneszánsz 1. fejezet: Első Vér
190. Ében Reneszánsz 2. fejezet: Feltámadás (félkész)
191. Halott Város (félkész)
192. Farkas és Pók
193. Eső - Blöffök és Vesztesek (félkész)
194. Híres akarok lenni 1. fejezet (félkész)
195. Fikciók - Amazonok és Dinoszauruszok (félkész)
196. Karácsonyfa (félkész)
197. Mysterin (félkész)
198. Ez egy ilyen nap
199. 199 Novella
200.

Előző oldal Zspider
Vélemények a műről (eddig 2 db)