A néger virágáruslány tragikus története

Neoprimitív / Versek (112 katt) Jimmy Cartwright
  2018.03.03.

A sarkon állt rendületlenül,
Fekete haját lobogtatta a szél,
Formás alakját kiemelte
Testhez simuló ruhája,
S már-már azt hihette volna
Az arra járó férfiember,
Hogy éjjeli pillangó a drága,
De nappal volt, s kezén virágcsokor ült.

Portékáját kedves szóval kínálgatta,
„Uram, egy virágot a hölgynek!”,
Ám a többség csak elment mellette,
Néhányan a szemükkel épphogy nem öltek.
Egy idős párhoz lépett a kedves,
Bár ne tette volna, a férfi csillogó szeme mögött
Száját elhagyó perverz gondolatok voltak;
De inkább nem idéznénk, hogy a lánynak mije legyen nedves.

Eltelt az egész nap, alig fogyott virág,
S szegény virágáruslány bánatában
Felkereste a söntést, hogy a napi bevételen vegyen némi piát.
A férfivendégek legeltették rajta szemük,
Ám miután egyiknek sem állt kötélnek,
Még azt is szóvá tették, hogy virágárusítás helyett
Jobb lenne tán egy feslett nőszemélynek,
Hisz senki rajta kívül még nem bánt így velük.

A kedves néger leány kosárkáját fogva
Elindult, vagy inkább dülöngélt, hazáig kapaszkodva.
Illetve sajnos haza már nem jutott soha,
Mivel nem vette észre, hogy a lámpaoszlopot
A rossz oldalon fogja. Hiába volt kürtszó,
Fékcsikorgás, jajszó, a lány a bódultságtól
A sűrű forgalomban ügyet se vetett rá,
S így történt, hogy meghalt azon nyomban.

Előző oldal Jimmy Cartwright