A KGST zenekar története - 4. rész

Külvilág / Zenebona (126 katt) Jimmy Cartwright
  2018.07.06.

A KGST második koncertje - szubjektív beszámoló

Csak duma...

Ó igen! Egy hónappal az első koncert után megtörtént a Második KGST koncert! Saját szervezésünknek – Nagypál „Gitár” Róbert – köszönhetően felléphettünk a HMG (Horváth Mihály Gimnázium) buliján.

Szervezés...

Már két és fél héttel előtte tudtuk, hogy lesz buli, s az ez alatti időszakban ismét kicsit jobban összejártunk gyakorolni. Sajnos azonban Évi és Marci nem tudtak jönni, mivel ők még diákok, és mindenféle bonyolult tananyagokat próbálnak a fejükben tartani, és egy-egy oktatási intézmény fedőnevű helyre járnak, ahol ezeket számon kérik tőlük. Azonban Mesterem, Robi és Kapitány, valamint mihelyt ismét hozzájutottam én is a szintihez, szorgalmasan gyakoroltunk.

Sajnos most nem DJ Gash csinálta a bulit, ezért nem is tudott nekünk segíteni a szervezésben, de Robi ténykedése során, nagyszerű szervezőkészségéről adott tanúbizonyságot, és elintézte a tanárnőnél, aki a buli kiötlője volt, hogy felléphessünk. A tanárnő nemcsak partnernek bizonyult ebben, de ráadásul örült is, mivel fiatalabb korában (most sem öreg) ő is énekelt két amatőr zenekarban.

A dolog technikai hátterét én szerveztem meg, hiszen az én közbenjárásomra segített nekünk Piteqsz, aki a motyó egy részét adta.

Új számok...

A két hét alatt négy új számot alkottunk, hogy egy kicsit színesítsük a repertoárt. Igazából fél-alkotás volt ez a dolog, mert a Z and V már játszotta egyszer(!) ezeket, de itt mi jobban kidolgoztuk az ötleteket. Így készült el a:

– Periódusos-rendszer Háza, a
– Magyar tánc, a
– Ha majd..., és a
– Síelők

A gondok...

Sajnos a koncert napján tudtuk meg, hogy Évi nagyon beteg, alig van hangja, így nem tud fellépni velünk. Ennek következtében Mesteremre hárult az éneklés összes feladata.

Még alig voltak a teremben, mi is csak egy negyed órája próbálhattunk, mikor Elmerik odajött hozzám, és bejelentette:

– Betörték az egyik üveget.

Először azt hittem, hülyéskedik, de igen komolyan folytatta:

– Mit kapunk mi ezért? Lemegyek, szólok Piteqsznak.

Néhány percre elkomorodtam kissé, főleg mikor Mesterem a mikrofonon keresztül tájékoztatta a zenekar többi tagját is, akik láthatólag megszeppentek ugyan, de nem hatotta meg őket a dolog különösebben. Pár perccel később én is túltettem magam rajta, ott egye meg a fene, majd valahogy elrendezzük.

A kellékek és díszítés...

Ismét feliratoztuk a táblát, immáron színes krétákkal! A tábla felső részén, középen ismét a KGST felirat pompázott, körülötte pedig a számainkból ismert növények, állatok, emberek voltak megtalálhatóak a számok címeivel kiegészítve. Ismét egy kék lámpa világította meg eme remekművet.

A világítást két függőlegesen lógó neonlámpa szolgálta a terem két szélén.

A táblán helyezkedett még el a műanyag Kalasnyikov kattogós játékgéppisztoly, melyet Kapitány hozott.

Természetesen itt voltak az elmaradhatatlan rohamsisakok is, melyek papírszarvakkal lettek feltuningolva, viking mintára, valamint a gázálarc is megtalálható volt.

Marci szolgáltatott egy tűzoltócsövet, mely össze-vissza kígyózott a lábunk között.

Mesterem ismét elhozta a Szőrállatot, ami komolyabb műtéten esett át, mint múltkor.

Külön a Sámánzenéhez készült egy sámánmaszk, mely egy zsákból, beleszúrt tollakból és cérnával ráaggatott fadarabokból állt, valamint tartozott hozzá egy sámánbot, mely egy csigavonalban faragott bútordarab volt. Ezt Mesterem viselte.

Ezenkívül két szőrme is volt még, mely szintén a Sámánzene kellékanyaga volt, és melyből az egyiket én viseltem, egy csörgődobbal a kezemben, a másikat a közönség osztotta meg maga között.

A Második Koncert...

1998. szeptember 25-én este kilenc óra tizenöt perckor, a körülbelül másfél órás, nyilvános próba után elkezdődött a KGST második koncertje a szentesi Ifjúsági és Művelődési Ház nagy játéktermében.

Máshogyan szerveztük meg, mint az elsőt, mivel most Mesterem csak énekelt, és nem „prózált”. De azért kitöltötte azokat a részeket, amikor Robi effektet váltott, a „Ha csönd van, akkor Robi effektet vált!” bekiabálással, vagy éppen a „Benne vagyok, én is benne, benne vagyok a Cégkódexbe'!” mondat kurjongatásával.

Tíz óra körül igen szép tömeg gyűlt össze a kis teremben, úgy ötvenen lehettek, és tomboltak, ahogy kell. A műsor végén elkezdtük játszani Sámánzene című számunkat, amire mindenki megfelelően begerjedt.

A kb. negyedórás szám után ismét elindult a számkérés, és eljátszottuk még néhányszor az Útburkolót, a Dudvarakást, az Iszapvámpírt, és még egy pár pergősebb számunkat. A Gügyü, gügyü Döncike után a közönség szavazatokat tehetett, mit is csinálna Döncikével a nyáron, melyre a legjobb válasz a következő volt: „Én egyszerűen csak fejbe lőném a nyáron.”

A koncert utolsó harmadának felénél ismét egy Sámánzene vette kezdetét, mely után egy hörgőverseny következett. Ezután levezetőnek eljátszottuk a lassabb számainkat, a Periódusos Rendszer Házát és a Ha majd...-ot.

Így ért hát véget a zenélés.

Kárfelmérés...

Hát ugye kezdődött a betört ablaküveggel, majd folytatódott Mesterem szőrállatának szétcincálásával. (Néhol bokáig lehetett járni a szivacsban.) Ismét megsínylette a dolgot az egyik szőrme is, szintén egy lábdarabot találtunk belőle a szivacsok között. Bozó rabbi kissé megnyüstölte az elektromossá alakított közel negyven éves citeráját, és így néhány húr elszakadt, ráadásul a legvastagabb is megnyúlt egy kicsit (nagyon). Más egyéb említésre méltó dolog nem történt.

Takarítás és pakolás...

Beletelt egy kis időbe, mire eltakarítottuk azt a néhány köbméter szivacsot, mely a szőrállatból szóródott ki. Más egyéb szemét azonban szerencsére most nem volt.

A takarítás után ismét elugrottunk a Transzporterért, mellyel idepakoltunk, és most, a koncert végén visszapakoltunk.

Véleményezés...

Szerény véleményem szerint jobb koncert volt, mint az első, a közönség egy része már ismerte a számainkat, és megcsinálták a hangulatot azoknak, akik először tévedtek be hozzánk.

Stáblista...

Török Sándor (Mesterem) – ének
Nagypál „Gitár” Róbert – gitár
Misku Márton (Kismisku) – basszusgitár
Török Viktor (Kapitány) – dobok
Bognár Zsolt (Jimmy) – szintetizátor
Bozó Balázs (Bozó rabbi) – citera
Török Imre (Elmerik) – technikus

Köszönetek...

A KGST köszönetét fejezi ki az alábbiaknak második koncertjének alkalmából:

– A HMG-nek, hogy engedélyt és lehetőséget adott a fellépésre.
– Külön köszönet Kovács Éva tanárnőnek, aki mindezt elintézte!
– A szentesi Ifjúsági és Művelődési Háznak a terem használatáért.
– Kocsmár Gyula: kösz az énekmikrofont, és a gimibeli közbenjárást!
– Simon Gábor (Piteqsz): kösz a cájgot, a segítséget, a kitartást, a türelmet, és hogy nem haragudtál meg ránk. HE!
– Doma Éva, Török Ida: kösz, hogy segítettetek a takarításban. Nélkületek lehet, hogy még reggel is a szivacsokat szedegettük volna.
– És természetesen a nagyszerű közönségnek, akik nemcsak élvezték a zenénket, de aktív résztvevői is voltak annak.

Előző oldal Jimmy Cartwright
Vélemények a műről (eddig 1 db)