A KGST zenekar története - 3. rész

Külvilág / Zenebona (20 katt) Jimmy Cartwright
  2018.05.12.

Az első KGST koncert – szubjektív beszámoló

Némi bevezető, vagy micsoda...

Megvallom őszintén, amikor januárban elgondoltuk, hogy mi zenekart alapítunk, nem gondoltam volna, hogy eddig jutunk, és viszonylag ilyen rövid idő alatt. Meglehetősen szkeptikus voltam az egésszel kapcsolatban (főleg kezdetben, és akkor is inkább csak jó szórakozásnak tekintettem), még akkor is, amikor jobban összeállt a csapat...

A próbák...

Nos, a próbák alkalmával egyre jobban összeforrott a csapat, és Nagypál „Gitár” Robi zenei elgondolásai alapján meglehetősen gyorsan kialakultak a számok fő motívumai, amelyekhez társítottuk a dobot (Kapitány), a basszusgitárt (Kismisku) és a szintetizátort (Jimmy), majd mindehhez az éneket. Volt olyan hét, amikor négy nap tudtunk próbálni, és mindegyik napon megcsináltunk egy számot, és eljátszottuk a többit is. Így végül kialakult a dolog...

A próbaszemlék...

Természetesen a baráti, ismerősi körben gyorsan elterjedt, mit csinálunk, és így többek között az egyik helyi diszkós/rádiós srác, Dj. Gash is benézett egy alkalommal, és tetszett neki, amit csináltunk, és ahogy csináltuk. Mi természetesen egyből elkezdtünk érdeklődni, hogy a későbbiek folyamán meg tudna-e szervezni egy fellépést? A válasza igen volt, és egyelőre ennyiben is maradtunk...

Közben...

Aztán úgy augusztus első hetében kaptuk a hírt, miszerint huszadikán, vagy akörül fellépünk. Ez azonban több okból sem jöhetett volna össze, hiszen egy páran ekkor mentek nyaralni, meg egyébként is sörfesztivál volt. Aztán másfél héttel később jött az üzenet, hogy 29-én, szombaton az IH-ban esünk át a procedúrán. Kissé kétséges volt, hogy mi lesz belőle, hiszen Kismisku a Balatonon töltötte fölös idejét, Éva is oda készült, bár addigra visszaért volna mindenképp. Az egész pedig tulajdonképpen aznap dőlt el...

A koncert...

Mivel hétre volt megbeszélve, hogy az IH-hoz érünk, és elkezdünk bepakolni, hat óra után néhány perccel megérkeztem Kapitányékhoz, hogy összepakoljunk. Robi is ott volt már, sőt egy nagy kétemeletes torta is díszelgett az asztalon az első fellépésünk alkalmából. (Egyébként nagyon finom volt! Köszönet érte Kapitány anyukájának!) A megbeszélt időpontra oda is érkeztünk, és kezdtünk bepakolni, majd amikor a keverőerősítő és a hangfalak is megérkeztek, elkezdtünk próbálni. Pontosabban elkezdtek, mert egy egészen apró problémáról elfelejtkeztünk. A szintihez nem volt megfelelő kábel... ;-( (Közben Mesterem megdizájnolta(!) a táblát mindenféle feliratokkal, és elhelyezte a kellékeket: Sokol rádió, káposzta, kézi fúró (amerikáner), autópumpa, plüssállat, kikészített szőrme, balta). Ezért felkerekedtünk Elmerikkel, és egy fél óra múlva már én is csatlakozhattam a nyilvános próbához. Ez nem mindig ment gördülékenyen, hiszen volt egy pár olyan szám, amit azon a héten hoztak össze, nekem pedig most kellett kiötlenem hozzájuk valamit a szintin. Azonban összeszokottságunknak és jó felkészültségemnek hála elég gyorsan megvoltunk vele. (Nem hiába jártam hat évig zongorázni! :-) Mindeközben egy félórás videofelvétel is készült.

Úgy fél tíz körül aztán, amikor már volt bent néhány ember, elkezdtük a megbeszélt műsort, és attól kezdve nem volt megállás... egészen éjfélig. Tulajdonképpen amilyen lassan indult be, annál jobb buli kerekedett belőle. A csúcs talán az volt, amikor a Sámánzene után Robi bedobta a közönségbe a propagandaanyagot (dalszövegek, Mesterem novellák), melyet a közönség még tovább dobált és tépkedett. Közben a kellékek sem úszták meg, hiszen a Mesterem által hozott, kikészített állatszőrt jelmezként használták, a nagy plüssállatot is megkaparintották, és a pumpát is fújni kezdték. Persze nekünk is volt néhány jelmezünk (két rohamsisak meg egy gázálarc), és valahogy ezek is eljutottak a közönséghez. Mi pedig örültünk, mert jól érezték magukat, és miután kétszer eljátszottuk a repertoárt, elkezdtek számokat kérni, így az Iszapvámpírt és az Útburkolót többször is eljátszottuk még. Ekkor már a káposzta is terítékre került, és egyre több helyen volt felfedezhető a teremben (szétválással szaporodott). A baltát nem adtuk ki a kezünk közül, bár kojak nagyon szívesen odaadta volna nekik, de én nagyon szépen megkönyörögtem, hogy inkább, legyen szíves, ne tegye, mert itt akkor vér fog folyni. No, nem mintha szánt szándékkal tették volna, hiszen azért látszott, hogy vigyáznak egymásra, de abban az őrült kalamolásban, fetrengésben még véletlenül is előfordulhatott volna bármi, akkor pedig (meg hát egyébként is) miénk a felelősség. Majd elérkezett az éjfél, és megköszöntük a közönségnek, hogy eljöttek a premierre, és a világ körüli turnénk első állomására...

Takarítás és pakolás...

Hát mit ne mondjak, volt mit eltakarítani. Papír és káposztadarabok mindenütt, meg néhány szivacsdarab! Azért úgy negyed óra alatt sikerült Elmerikkel együtt összekotorni. Közben tartottunk egy kis kárfelmérést:

1 db dobverő (Kapitány törte el beütés közben.)
1 db kikészített szőrme (Leszakadt az egyik lába, és el is tűnt.)
1 db plüssállat (Agyműtéten esett át. Javítható.)
1 db pumpa (Kissé szétjött. Javítható.)
1 db káposzta (Cafatokban. Nyugodjon békében...)
1 db óra (Darabokban, javíthatatlan. Tulaja kérdés.)

A takarítás után megettük a tortát, és egy kicsit ünnepeltünk, közben megbeszéltük a dolgokat, ki hogyan látta az eltelt estét. Tamáskovits Gyula pedig felajánlotta, hogy az Iszapvámpír című számot rögzítsük a stúdiójában, amit örömmel elfogadtunk. Ezt lehet, hogy majd megtaláljátok később mp3-ban... (Ebből gyakorlatilag nem lett semmi, csak Kapitánnyal hozták össze a dobalapot, de azt sem élőben, hanem midizték...)

Ezután kipakoltunk, hazacuccoltunk Kapitányékhoz és elköszöntünk, majd mindenki elindult hazafelé.

Levezető...

Nos, talán ennyi a K.G.S.T. első koncertjének története. Én azonban még mindig kétségek között gyötrődöm (egyébként is pesszimista vagyok), hiszen a szinti kölcsön volt (ja, ja, csak volt...), bár van másik, egyelőre szintén kölcsön ;-(, a zenekar egy része pedig szeptembertől ismét iskolapadba ül, és kérdés, hogy mikor tudunk összejönni próbálni (egyáltalán csináljuk-e tovább (HÁT PERSZE, HOGY CSINÁLJUK!!!...))?

Előző oldal Jimmy Cartwright