Gyilkosok kora IV/11.

Fantasy / Novellák (82 katt) anonim88
  2018.01.04.

Victornak és Danielnek Lord Hinterland elmondása szerint óriási szerencséje volt. Állítólag két templáris kereste a báli őrséget, azt kérték, azonnal értesítsék Castielt, mivel a társai harcba keveredtek, és valószínűleg válságos állapotban vannak.

Castiel habozás nélkül Lord Hinterlandhoz fordult segítségért, aki készségesen felajánlotta személyes gyógyító mágusát. (A Káptalan engedélyezte a főnemeseknek, illetve a királynak is egy-egy gyógyítómágus „tartását”. Ők különleges menlevéllel tartózkodhattak a Kör tornyán kívül. Lord Hinterland esetében ez a mágus nem más, mint Xyernt, egy félelf fiú.)

- Borzalmas állapotban találtunk rátok – mondta Castiel, immár a hintóban a MacTir kastély felé menet. Korábban nem adódott alkalom a csevegésre, hiszen mindketten egészen idáig aludtak.
Adam bólintott.
- Megkérdezném, mi történt – folytatta Castiel –, ám a termetes kunári holttest a Végzet Prófétáinak jelével elég, hogy nagyjából ki tudjam következtetni.

A hintó bukkanóra futott, mire nagyot ugrott a bal oldala. Victor arca eltorzult a hátába nyilalló fájdalomtól.

- Miféle kókler mágus rakott össze? – kérdezte kötéseit vakargatva. – Fáj mindenem.
- Xyernt mindent megtett. Ha ő nincs, mostanra halottak lennétek – kelt a gyógyító védelmére Adam.
- Ez mágia, nem csoda – vetette oda fájdalomtól vicsorogva Daniel. Mindkettejük testét szinte teljes egészében gyógyító folyadékkal átitatott fásli borította, ami rendkívül kényelmetlen érzést keltett. - Egy gyógyító nem tud visszanöveszteni egy levágott kezet, se egy kivágott szívet. Nem tesz mást, mint felgyorsítja a sejtregenerációt. Ami egy-két hónapba telne, az mágiával egy hét. Körülbelül.
- Pf! – hangzott a válasz. – Annyi idő alatt magam is meggyógyulok.
- Hát hogyne – hagyta rá a mágus.

Elise bűnbánóan nézett maga elé immáron órák óta, mire Daniel már nem bírta tovább.

- Ennek mi baja? – bökte meg Castielt. – Nem jutott neki elég por a bálon, vagy nem kapott elég fa... – a hintó ismét nagyot ugrott, a mágus még a fejét is beütötte a kialakított ablakkeretbe, mire sziszegve, káromkodva dörzsölte üstökét.
- A sérüléseitek… - kezdte a lány lebiggyesztett ajkakkal. – Miattam történt, nem igaz? Az a szörnyeteg engem akart elkapni.
- Hm? – villantotta meg gonosz félmosolyát Daniel. – Tán csak nem aggódtál értünk, hercegnő?
- S-szó sincs róla! – vágta rá kezeit összefonva maga előtt. – Hümpf! – egy határozott mozdulattal még a fejét is elfordította.
- Ó? – a mágus előrehajolt, hogy közelebbről is megnézhesse magának a lány zavart ábrázatát. A mozdulatot azonnal megbánta, ahogy a fájdalom végigszaladt a hátán. Sziszegve visszadőlt a puha párnás ülésre. Elise lopva felé pillantott, egy szívdobbanás erejéig leengedte védelmét, és engedte az aggodalomnak, hogy kiüljön az arcára.
- Elég, Daniel. Ne piszkáld, szegényt! – szólt közbe Adam. – Elise úrnő nagyon aggódott értetek. Minden nap meglátogatott titeket, míg a kastélyban feküdtetek. Még…

Castiel elfojtott egy nevetést, mikor Elise vöröslő arccal vágott közbe.

- Cs-csak nem akartam, hogy meghaljatok. R-rossz fényt vetne a nevemre. E-ennyi az egész.

Adam nem értette, miért viselkedik a lány ilyen furán, azt főleg nem, miért szakította félbe. Szerinte igazán nemes dolog, amit tett. Úgy viselkedett, mint egy igazi hölgy. Ezt meg is mondta neki korábban, de akkor is csak csendre intették, hogy nem úgy van az… Felsóhajtott. „Miért nem képes egyikük se őszinte lenni magához? Vagy én értek félre valamit?” – elbizonytalanodott.

- Ne aggódj, a neved tiszta marad – morogta Victor még mindig a kötéseivel babrálva. – Nem miattad, hanem egy másik bosszantó nőszemély miatt vittük vásárra a bőrünket.
- Egy másik „bosszantó nőszemély”? – ismételte Elise arcára erőltetett mosollyal.
- Tényleg! – csapott az öklébe Daniel, mire nagyot káromkodott a fájdalomtól. Felnézett, ám akárhogy számolta, a hintóban csak öten ültek. – Hol van az a nő?
- Milyen nő? – ráncolta a homlokát Castiel.
- Alíz… vagy Am… Amy?
- Amber – segítette ki Victor.
- Az! Amber!
Castiel csodálkozva pislogott.
- Rajtatok, meg a kunárin kívül senki sem volt az utcán. Egy lélek se. Pedig, higgyétek el, alaposan átvizsgáltuk a környéket.
- Az a szuka! Biztosan meglépett! – vonta le a következtetést Daniel. – Látod? Kellett neked játszani a megmentő lovagot! Oszt mit kaptunk cserébe?
- Kussolj! – teremtette le Victor nyűgösen. – Egy halott prófétát. Ez épp elég. Egyelőre.
Castielt furdalni kezdte a kíváncsiság.
- Egyáltalán ki ez az Amber? És miért vittétek vásárra a bőrötöket érte?
- Egykor a próféták közé tartozott – magyarázta Daniel. – Ám hátat fordított nekik, és elmenekült. Ezért meg akarják ölni. Legalábbis ezt szűrtem le a beszélgetésükből – vont vállat. - Azért segítettünk neki, mert ez a dagadt lovag itt mellettem azt feltételezte, ripsz-ropsz legyőzzük azt a keselyűfejű óriást, utána pedig egy teadélután keretében Amber mindent elmesél, amit a Végzet Prófétáiról tud – egy megfontolt mozdulattal hátradőlt. – Ezzel szemben, mi kis híján otthagytuk a fogunk, a nő meg kereket oldott. Csodálatos...
- Vagyis nem Elise után jött? – dörzsölte meg borostáját Castiel. – Ahogyan senki más sem…
- Ismerem ezt az arckifejezést – mutatott rá Adam vidámon. – Eszedbe jutott valami, igaz?
- Egyelőre csak egy felvetés. Mi van, ha a próféták előre kiosztott feladatok szerint cselekednek? Tegyük fel, hogy a kunárinak kellett megbüntetni az árulót, annak a botosnak meg elfognia Eliset. Gondolom, ezért nem jött utána más.
- A botos? Aki a Gyémántlovagokkal harcolt? – emlékezett vissza Adam. Az öklébe csapott. – Hát persze! Mivel még nem tudják, hogy meghalt.
- Értem. Tehát feltételezzük, előre kiadott tervek alapján cselekednek – összegezte Victor. – Ez miért is jó nekünk?
Castiel elfehéredett arccal nézett vissza rá.
- Ez nem jó, hanem szörnyű. Ez azt jelenti, hogy Elise elrablása nem kulcsfontosságú, csupán egy apró darabja egy hatalmas kirakósnak. Valójában a Végzet Prófétái egy átfogó hadjáratot folytatnak Ferelden ellen.
Adam a fejét csóválta.
- Ez csak egy felvetés, ami nélkülöz minden megalapozottságot. Hacsak nincs valami bizonyítékod is.
- Nincs. Csak a megérzésem.
- Megérzés, mi? – fintorgott Victor. – Azok ritkán válnak valóra. Még ritkábban vezetettnek jóra. Hívj szkeptikusnak, de én bizonyítékokat akarok.
Daniel eltűnődött.
- Én bízok Cass női megérzésében.

Előző oldal anonim88