Voltam...

Szépirodalom / Versek (620 katt) csabi6669
  2017.09.03.

Egykoron voltam vézna kis fiúcska,
kit elkerült a falu összes szép leánya.
Voltam édesanyám megfáradt sóhaja,
mit kínzó tehernek nem érzett ő soha.
Olykor izzó pipacs a zöldellő réten,
s pusztító orkán szörnyű hideg télben.
Álmokat szövő pók a sanyarú sarokban,
s merítettem arcomat szilánkos homokba.
Voltam kérlelt ima a gyóntató székben,
s kellett hazudnom szemtől - szemben.
Voltam termést nem hozó szőlőfürt,
sohasem hangot hallatható dicső kürt.
Acélbetétes bakanccsal tiport pocsolya,
kinek vizében az ember rút arcát mosta.
Akadt, mikor voltam egy bent rekedt szó,
melynek szavai betűkkel le nem írható.
Voltam marionett bábja a magánynak,
lelki fájdalma az emberiség legjavának.
Voltam feszület, mely az ágy felett lógott,
s néma apostol, ki egy szót sem szólott.
Tudom, változtatni nem lehet a múlton,
arra kérlek, barátom, ne feledd el arcom.

Előző oldal csabi6669