Paul

Külvilág / Mozijegy (26 katt) Jimmy Cartwright
  2017.08.06.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2011/5 számában.

Talán nem sokat mond az olvasónak Simon Pegg vagy Nick Frost neve. Ám ha azt mondom, hogy ők jegyzik a Haláli hullák hajnalát, vagy a Vaskabátokat, bizonyára beugrik, kikről van szó. De említhetném még Pegg részéről a Fuss dagi, fuss, illetve a Hogy veszítsük el barátainkat és idegenítsük el az embereket? című filmeket is, mely utóbbiban Megan Fox-szal játszott együtt. Vagy említhetném a Holtak földjét, amelyben egy zombit alakított, és a Mission Impossible III-at, ahol Benji Dunn-t játszotta el. Azt hiszem, ezek után kijelenthető, hogy Simon Pegg egy igazán jó komikus színész, aki azonban nem csak a vidámságot és humort tudja a nézők szívébe csempészni.

Legújabb filmje, a Paul, egy kalandelemekkel ötvözött sci-fi vígjáték road movie köntösben. Azonban az már itt, az ajánló elején is leszögezhető, hogy csak azok fognak rajta igazán jól szórakozni, akik alaposan ismerik az SF műfaját, hisz a film teli van a legkülönbözőbb utalásokkal a Star Trektől a Predátoron át a Star Wars-ig.

Két angliai geek (magyarul kockának mondanák, de én nem szeretem ezt a kifejezést) Kaliforniába látogat a San Diego-i Comic-Con-ra. Egyikük, Clive Gollings (Nick Frost) sci-fi író, míg a másikuk, Graeme Willy (Simon Pegg) illusztrátor. S ha már az USA-ban vannak, úgy döntenek, nem csak ezt a rendezvényt látogatják meg, hanem megtekintik az leghíresebb UFO-járta helyeket, mint például a „Fekete Postaládát”, az „Area 51”-et, vagy épp Roosevelt-et. Kibérelnek egy lakóautót, és útra kelnek, ám hamarosan beüt a ménkű. Azt még elviselik, hogy az egyik útszéli, idegenekre építő kocsmában igazi amerikai farmerekkel futnak össze, ám amikor belebotlanak Paulba, az lesz csak számukra igazán végzetes. Attól kezdve csőstül jön a baj, ügynökök erednek a nyomukba, elrabolnak egy fanatikusan vallásos lányt, s egyáltalán semmi sem úgy alakul, ahogyan tervezték. Végül persze minden jóra fordul és a helyére kerül, s még az is kiderül, hogy ki az a titokzatos nő, aki az ügynököket irányítja. Persze a cameo szerepét játszó szürke eminenciás is már önmagában felér több utalással.

Paul egyébként nem egy átlagos idegen. Persze ezt annak köszönheti, hogy igen sok időt töltött a Földön, no nem önszántából – ebből is származik a két angol fiatalember összes gondja és baja. Paul füvet szív, pisztáciát és csokigolyókat eszik, kávézik, alkoholt és élő madarakat fogyaszt – szóval élvezi az életet, akárcsak otthon. A hangját pedig az a Seth Rogen adja, aki legutóbb a Zöld Darázsban tűnt fel, illetve többek között A szerv és a Superbad filmekből is ismerhetjük.

Internetes vélemények szerint, bár a film remekül elszórakoztat, nem hozza a Haláli hullák, vagy a Vaskabátok színvonalát. Szinte mindenhol negatívumként emelik ki, hogy túlteng benne az altesti humor. Én a film megtekintése közben mégsem éreztem zavarónak, s a rengeteg SF alkotásra történő utalás miatt a színvonalcsökkenés sem tűnt fel. (Érdemes figyelni a szereplőkön látható pólókra is.) S ha netalán mégis így lenne, véleményem szerint akkor sincs gond, mert ez megint egy egészen más műfaj. A sok trágár beszéd pedig valójában nem zavaró, mivel egyrészt látszik, hogy szándékos (viszont nem erőltetett), másrészt valószínűleg a néhol már az írásjelek helyett is „fuck”-oló amerikai filmeket figurázzák vele ki – természetesen sokkal kifinomultabban.

Az én agyam akkor dobta le az ékszíjat film közben, amikor Clive, Graeme és Ruth (a már kevésbé vallásos lány) bemennek egy tipikusan amerikai, útszéli motoros kocsmába és felcsendül... Nem, ezt a poén inkább mégsem lövöm le. Aki látta, az tudja, aki pedig még nem, annak már csak ezért az egy jelenetért is érdemes megnézni Simon Pegg és Nick Frost új filmjét, a Pault.

Előző oldal Jimmy Cartwright
Vélemények a műről (eddig 1 db)