SDI

Külvilág / Zenebona (96 katt) Homoergaster
  2017.07.14.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2010/11 számában.

avagy: Satanas Defloration Incorporated, netán: Strategic Defense Initiative?

Régóta tervezem, hogy visszatérek a zenerovatba, melyet kissé hanyagoltam mostanában. Több zenekar is van a tarsolyomban lehetséges jelöltként, amelyekről érdemes lenne írni. Persze ezek személyemből kifolyólag a 80-as, 90-es évek érdekes muzsikái. A novemberi történelmi évfordulóban szereplő névazonosság-névrokonság most eldöntötte a dolgot. A zenerovatban a nyugat-német SDI együttest mutatom be. Az amerikai „Csillagháborús program”, ahogy népszerű nevén futott Reagan elnök kezdeményezése, angol rövidítése szintén SDI! Bár az első album teljes címe nem hagy kétséget az eredeti szándék felől (mely illeszkedik a korszak trendjébe), a következő lemezük, az 1987-es Sign of the Wicked, Flight című művének intrója már direkt célzás a rakétaelhárító programra...

Az SDI zenéjével szokás szerint egy agyonmásolt kazettafelvételen találkoztam először a 80-as évek végén. Akkoriban a Running Wild, Accept, Metallica és ezekhez hasonló zenék ideje volt, bár a változás már közeledett. A mai zenei képlet még csak az előjeleknél tartott. A Speed és a Grindcore felfutóban volt, a Death metal új hullámát még senki sem sejtette ...hogy a Black metal szenzációs, műfajokat magába olvasztó cunamijáról már ne is beszéljek. Ebben a közegben, ahol Magyarországon a legkeményebb metalt a korabeli Pokolgép játszotta, az SDI és a többiek kellemes hőzöngő zenének számítottak.

Az első találkozás a Satanas Defloration Incorporated (1986) című albumuk volt. Megkérdeztem Bocskay Csaba barátomat is az SDI-vel kapcsolatban, már csak azért is, mert az ...Incorporated-et ő másolta nekem is át. Úgy emlékezett, a Sípos fivérek hozták be Szentesre ezt a muzsikát, és neki is odaadták. Attól kezdve egyre jobban elharapódzott az őrület.

Az olyan szerzemények, mint a Quasimodo, akár az I wanna F...you!, már elsőre mély benyomást tettek. A zene erősen heavy metalos, de speed elemekkel. A Quasimodo az album első szösszenete, a torzszülött mély értelmű kinyilatkozásával. Lehengerlő, impulzív kezdés, középtempós, húzós metal. A folytatás hasonlóképp. A hagyományos metal struktúra elsősorban a dobmunkán érhető tetten, a gitár már speed-es, nyivákolós. A rekedt, karistolós vokál és az apró hangpoénok a kor divatjának megfelelően alakítják a lemez hangulatát. A You’re wrong a maga 5 perces terjedelmével megtestesíti a klasszikus heavy metalt, az anyag egyik legkomótosabb dala. Egyébként a szintén nyugatnémet Destruction hangzására is rímel a lemez. Az I wanna F... után következő Bullshit a mindössze 5 mp-jével csak egy kocsmai hördülés, míg a Disappointment, nagyon is igényes, kiállással tarkított metal. A Bloodsucker szinte filozofikus, léptetős. Az első benyomás nagyon pozitív lett, noha a kazetta nem volt éppen „lézer” minőség.

A Sign of the Wicked már „műsoros” kazettán került elém. Azért a zárójel, mert ezek nagyüzemben hamisított „műsorosok” voltak, TDK, RAKS és SONY márkájú kazettákra. Potom 300 forintért lehetett kapni őket. Csaba felidézett egy házibulit, ahol az SDI tarolt az olyan számaival, mint a Panic in Wehrmacht, és knoc out-olta pl. a Krokus nevű csapatot. Erről meg nekem is eszembe jutott egy másik házibuli Budapesten. Erre egy három napos ott tartózkodás végén került sor, Kreator és Pokolgép koncertek után. Ezen a zártkörű rendezvényen láttam egy Satanas Defloration Incorporated műsoros kazettát... azóta se! Most azért nincs zárójel, mert ez valódi volt!

Az SDI zenéjének sikere természetesen mindenféle járulékos dologgal járt. A refrének üvöltözése és SDI sapka viselése is ilyen volt. A Sípos testvérek azonban továbbmentek, igazi fanatikusként leutánozták a Wicked borítóját, ugyanúgy borotvapengével a vállukba karcolták az SDI feliratot! Pöttyet tetszett neki a muzsika... nem nagyon!

Vissza a Sign of the Wicked-re. Ezen az anyagon már egyértelmű a speed-es hatás és a zenei továbblépés. A ...wicked nagy népszerűségre tett szert a zenét hallgató korabeli ifjúság körében, én is sokat nyüstöltem. Gyorsabb, mint az ...Incorporated, és szerintem egyértelműbb a metallicás hatás. A Comin' Again, az album nyitódala 9 perc 20 másodperc! Az SDI-Megamosh a tempó, tempó, tempó! Igazi korabeli tánczene. Már a dob is „lakodalmas”, így hívtuk a gyors tatamot. Az ütemes: mosh, mosh, mosh kiáltozás a mosh-hc műfajok hódító útját jelzik. Az Alcohol című szerzeményt szerintem nem kell külön méltatni, szeszfilozófia és pogo. A nyitódalt követően egymást követik az igazi koncertszámok, amikre a lelkes közönség összegubancolódhatott az arénában. A Long Way from Home is olyan tekerős, dinamikus és a kiállás akkorát húz rajta, hogy szerintem ma is megállja a helyét. A killer's confession, úgy vélem, egy akkortájt futó filmet, a „Gyilkosságba öltözve” címűt „énekli” meg. E sűrű ritmusok mellett azonban többször akad lélegzetvételnyi szünet, kiállás, ciráda. Ezekre szüksége is volt a tomboló közönségnek.

Az album legnépszerűbb dala kétségtelenül a Flight. A kezdésnek egy „kelet-európai” halandzsa hírek ad derűt. A bűvös „Moskau” szó és Gorbacsov neve teszi egyértelművé, hogy hírek-paródiát hallunk. Az SDI elhangzása itt nyer új, korbéli aktuálpolitikai értelmet. A szó többször elhangzik, mindannyiszor bereccsent a gitár, aztán kegyetlen tekerés kezdődik. Van egy rész ezután, ahol a zenekar megosztja gondolatait hallgatóival. Ez alatt lehet pihenni. És folytatódik a hajcihő! Hatalmas élvezetet jelentett, amikor a régi, padlót fogott kazi után digitális minőségben is megszereztem. Nem hiszem, hogy meglepetés lesz, ha elárulom, a Flight-ot hallgattam meg legelőször...

Előző oldal Homoergaster