Végső ölelés (Pók póker)
Lágy sóhajt repít a szél,
könnyű éji lepke
pirkadatra hazatér.
Veszélyes útonálló
a nagy keresztespók
által szőtt finom háló.
„Gyere pille, erre szállj!”
Nyolc fekete szemmel
vár a kegyetlen halál.
Babonázó szépen szól,
el is hiszi csalfa
beszédét a kicsi moly.
Titokzatos háziúr
levélrejtekéből
a vergődőhöz fut.
Máris munkájához lát,
vendégét fojtja a
ragacsos selyemfonál.
Csapdába csalt messze szállna.
Kezdődik a végső,
halálos pókerjátszma.
Lecsap a molygyilkos csók.
Sötét erdő hallgat…
Elfedi néma sikolyt.
(Pécs, 2010. szeptember 28.)