A Birodalmi revans harminc éve
A jövő útjai / Star Wars (1137 katt) | Homoergaster |
2017.06.10. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2010/5 számában.
Mit is jelentett nekem a BV? A klasszikus csillagokháborújázás csúcsát, ez volt az aranykor. Azelőtt még filmben nem láttam ilyeneket, mint ebben, beleértve a negyedik epizódot is. Ebben a filmben „érintőleges“ közelbe hozta Lucas csapata a csillagrombolót, olyasmiket megmutatva, amitől torkon ragadott a döbbenet, és vad fantáziaképeket vizionáltam. A hiszteroid rajzolással töltött délutánok, ahogy próbáltam megragadni a látottakat. Az őrület: a koszos-büdös moziban ülve újra és újra elmerülök a Hoth vakító fehér-kék színeiben, az elmém habzsolja az űr sötétjéből rám világító grandiózus háromszögalakzatokat, na és persze amikor a vásznat és a galaxist uralja a Sith fekete lordja! Az egész eredeti vad „feeling“ itt van bennem, ha lehunyom a szemem...
Amikor a „csillagháború“-t nálunk is bemutatták, a filmet megnézők elégedetten távozhattak a mozikból. A gonoszok elbuktak, a jók győztek a mesék klasszikus szabálya szerint, és mindez pazar látványosságok közepette történt. A kritika általában langyos lenézéssel fogadta, mesének, könnyű nyári szórakozásnak tartva. Végeredményben ez igaz is volt. A nézők elégedettek voltak. Akadtak azonban nem kevesen, többek között egy csillogó szemű tizenéves egy vidéki kisvárosban, akinek több volt ennél. Egy új univerzumba érkezett, grandiózus díszletek közé. Ezt álmodta tovább.
Akkoriban még senki sem sejtette azt, ami ma már egy sikeres filmnél nyilvánvaló: folytatása készül. Valószínűleg kevesen gondoltak a látványorgia után arra, hogy Darth Vader nem halt meg a Yavini csatában – kivéve Fazekas Attila egyébként jó hangulatú képregényét - és a Birodalom nem csupán a Halálcsillagból állt. Ráadásul a filmben többször emlegetett uralkodót nem is láttuk! Csak sok évvel később derült ki, hogy Lucas a teljes történet közepéből emelt ki egy részt, és azt készítette el, nem lévén többre pénze. Akkoriban a mozik a Csillagok háborúját kizárólag feliratosan vetítették, így maximum egy angolul tudóknak tűnhetett fel az gyorsan fogalommá vált, betűk el az űrben elején az, hogy negyedik epizód.
Amikor eljött a Birodalom visszavág bemutatója - több mint két évvel az amerikai premier után - ebből nyugtalanító kavarodás támadt. A „Pajtás“ újság – a Magyar Úttörő Szövetség hetilapja – egyik munkatársa nyilván tudott valamennyire englisül, és az elvtársi kultúra védő-elővetítéskor feltűnhetett neki az, hogy ep5. cikkében úgy tálalta ezt, hogy „...az első kettőt láthattuk régebben, a 3-4-et meg elfelejtették megvenni a forgalmazók. Nem baj!“ ... Dehogynem volt baj! Alaposan kétségbeestem, hogy lemaradtam valami jóról! A fontoskodó pajtárs-elvtárs-akárkit meg nagyon utáltam! Később persze tisztázódott, hogy szó sincs kihagyott részekről, csupán az elvileg társ nem volt képben. Ez különben gyakran megesett velük SW ügyben. Akárhányszor eszmét futtatok a SW korabéli eseményeiről, ennek a hetilapnak a neve mindig felmerül. Azért van ez, mert akkoriban ez volt az egyetlen gyerekújság. Bármilyen hihetetlen is ez most.
A 79-es év utáni esztendőkben a mozikban főleg nyaranta meg lehetett nézni Lucas filmjét, nekem is többször sikerült, főleg éjszakain. Aztán egyszer csak híre kélt, hogy „A birodalom visszaüt“, így! Ha emlékeim nem csalnak, először a Képes újság című hetilapban láttam egy képet Yodáról, az új rész egyik főszereplőjéről. Sokkolt a hír, és óriási lelkesedéssel olvastam el vagy 40-szer a nyúlfarknyi híradást. Lelkendezve újságoltam az ismerőseimnek, hogy lesz új csillagok háborúja film. Izgatottan beszéltünk róla, bár fogalmunk nem lehetett, miről szól majd az új rész. Itt állt be az effektus, hogy a Halálcsillag megsemmisült, és most mi lesz?
Ehhez kapcsolódik az a korai eset az első megnézés után, melyben a Pif magazin makett reklámjában a Millenium Falcon modelljét átmenetileg valami új birodalmi szuperűrhajónak véltem. Ez két dolgot jellemez: egyrészt azt a súlyos mentális amnéziát, amit a SW újszerű látványvilága okozott, másrészt a mai szemmel elképesztő információ-hiányt, amiben éltünk. A szuper csillagromboló sokkja még csak ezután következett, de nem a Pif révén, majd csak a mozivásznon. A Pif azonban szolgált egy nagyon súlyos plusszal. Ez egy összefoglaló volt jelenetfotókkal, mely képregényszerűen vázolta a történetet. Akkoriban is annyit tudtam franciául, mint ma... semmit. Így aztán a színes képeket nézve nyáladzottam a felbecsülhetetlen értékű lapok felett. Ezzel a csillagok háborúja rajongás új fejezetéhez ért.
Véleményem szerint a Birodalom... idején kezdett az előző részt megnézők népes táborából szektásodni a fanatikus rajongóhad. Ekkor kristályosodtak ki az akkori kisdobosokból- úttörőkből és középiskolásokból a hívők. Ezek az emberek képeket és infókat gyűjtöttek, X-szer megnézték a filmet-filmeket, és már vitába is szálltak a nagyfejűekkel, megvédve a szívük csücskét. Természetesen a mozik újra vetíteni kezdték az ep. 4-et, és ismét minden jegy elkelt.
Ez idő tájt a Pajtás egyik évszakhoz kötődő magazinjában, egy Pifből fordított képregényben a „Szuperfickó“ nevű hős is megnézte az Új reményt. Ezután belebotlott egy forgatásba, ahol éppen a folytatást készítették. A mulatságos képregényben egy ezermester készít a szuperfickónak lézerkardot, és a Darth Vadert alakító színész, mikor meglátja a repülő hőst, kezében barkács fénykarddal, menekülőre fogja, és valami ilyesmit kiabál: „Mama, bántják a kisfiadat!“
Komolyra fordítva a karaktert, A Birodalom visszavág amerikai ősbemutatójának harmincadik évfordulóján megállapíthatjuk, hogy noha Lucas definíciója szerint ez egy 3 felvonásos dráma közepe, mely mindig a legkomorabb, sokaknak mégis ez a kedvence. Nekem is. Hogy miért? A SW univerzum itt kapcsolt teljes sebességre, a szédítő hajcihő a jégvilágon, egy aszteroida-mezőben és a felhőváros kemény technológiai helyszínein. De nem csak ezért. Ez a rész a trilógia középső, legsötétebb része, Lord Darth Vader filmje, akárki akármit is mond. Itt betonozza be magát a szívekbe és agyakba, ebben válik azzá a rettegett alakká, aki megtestesíti a Galaktikus Birodalmat. Hírneve még a császárét is elhomályosítja. Palpatine egy távoli figura, akit egyszer látunk, egy hologramon. Vader azonban itt van, félelmetes sziszegése betölti a nézőteret. Ez az ő filmje! A többiek hajlongnak előtte, rettegnek tőle, futnak előle, harcolnak vele. Talán nem túlzok, ha kijelentem: Vader ebben a részben lett a tisztelői bálványa!
Hihetetlen, hogy ennek már nyugaton 30, és nálunk is huszonnyolc éve! Mintha tegnap lett volna, amikor először láttam a The empire strikes back feliratot a vásznon, ha szabad, hogy ezzel az elcsépelt hasonlattal éljek. A sorban állás a jegyért, és azután, hogy minden napra megvettem, kifelé jövet a „Made in Hungary“ plakát nézegetése. Közben az emberkígyó a pénztár előtt, melynek vége addig ért, ahol most a pékségek vannak abban az utcában! No és még előtte a könyv megjelenése körüli mizéria. Napokon át a tanítás után benéztem az akkor még egyetlen könyvesboltba, a mai Studiumba, hogy megjelent-e már. Amikor aztán megjelent, azt a túláradó izgalmat és boldogságot, amit a megvásárlása jelentett! Alig vártam, hogy hazaérve olvasni kezdhessem. Másnap már ez volt a téma a suliban, kedves barátommal és osztálytársammal, Sípos Sanyival. Ekkoriban tetőzött a képgyűjtési láz, az újságok, heti, napilapok silabizálása, új hírek, új képek után. A Pif magazin borsosnak számító 40 Ft-ját is nem egyszer kinyögtem zsákbamacska jelleggel, új képekről ábrándozva.
Magyarul az első Star Wars képregény, természetesen a Birodalom visszavág Fazekas Attila féle adaptációja. A füzetről már írtam egy számon kérő hangvételű kritikát, meg is jelent e folyóiratban. Ennek ellenére sajátos hangulata miatt, és azért, mert ez az első, a gyűjteményem fontos, megbecsült darabja az édesanyám által az újságosnál megvett példány.
Sok évvel a hazai premier után egy szép napon a kezemben tartottam a CBS-Fox által forgalmazott eredeti változat englis verzióját egy VHS kazettán. Ekkoriban nem is volt még videóm, csak később sikerült egy Phillipset vennem. Azért borzasztóan örültem neki, bár csak a kazettát nézegethettem. De aztán felkerestem a Bubori famíliát, akik már rendelkeztek lejátszóval, és nekiültünk megnézni. Nagy ünnep volt ez, mivel eddig csak a moziban tudtam megnézni a kedvenc ep.-met, ha adták. Most viszont, lévén ugyanolyan nagy rajongók, mint én, szinte bármikor mehettem hozzájuk Birodalmazni. Később a kazetta gazdát cserélt, de Bubori Rózsa segítségével néhány kedvenc jelenetem átmentettem egy másik szalagra. Ezek a részletek megérték a digitális kort.
Amikor Bocskay Csaba barátommal egy filmetűdöt forgattunk Szentes határában, az eredeti kézikamerás nyersanyagban a B.V. néhány részletét is rögzítettük... a képernyőről! Ezekből a részletekből akartam egy „kísérleti művészfilmet“ összehozni, folyamatos asszociációval Darth Vaderre! Természetesen kaka minőségben! Erről eszembe szokott jutni a 80-as, 90-es évek határáról egy demo, az „Anyátok-erdő“. Ennek borítóján olvasható az elmés szöveg „A minőség szándékosan fos!“ Ez fokozottan igaz a videón mixelt változatra, egy gyagya művészkedésre. Ebben már a Jedi visszatér eredeti képlemezről VHS-re felvett szintén angol eredetijéből is használtam Vader képeket. A minden másolásnál egyre „fosabb“ minőségű felvételeknek volt valami spéci feelingje azért, amit a digitális kor már nem tud... nem mintha visszasírnám. Jobb ez a mostani.
Van még egy nüansz, amit most szeretnék megemlíteni, illusztrálandó a Star Wars nevű elmebaj hétköznapi tüneteit. Ráadásul ez is a Birodalom vissza bum-hoz kötődik. A XXI. század elején egy őstermelőnél dolgoztam idénymunkásként. Egy sűrű tavaszi nap végén még estébe nyúlóan megpermeteztünk egy pár paprikaültetvényt, szabadföldi karfiolt, stb. Én kezeltem a permetező motorját, ami egy hosszú slagon nyomta a hordóban kikevert löttyöt a főnöknél levő pisztolyba. Természetesen teljes vegyvédelmi cuccban volt, gázálarc, köpeny, kesztyű. Amikor a káposztaföld túlsó oldalán intett, hogy kapcsoljam be a herkentyűt... nos, ez a mozdulat rendkívül hasonlóra sikeredett ahhoz, amikor Vader nagyúr int a Birodalomban, hogy vigyék ki Needa kapitány hulláját a hajóhídról... A főnök ott állt Vader karikatúraként, és nem értette, miért késlekedem a bekapccsal, csak integetett kétségbeesetten. Én meg röhögtem... szintén kétségbeesetten és görcsösen...
A Birodalom visszavág egy összetett mű, amely természetesen felhőtlen szórakozást nyújt a műértőknek. A film három, nagyjából 30-35 perces részre bontható szét. A Hoth jégvilág, a nyílt űr és a Dagobah, valamint a bespini felhőváros a helyszíne egy fokozódó hajszának. A Birodalom keményen visszaüt, hogy kiköszörülje a yavini fiaskót. A lázadók megnyertek egy csatát, de a háborúban vesztésre állnak. Ebben a részben Darth Vadert kivéve mindenki elveszít valamit. Vegyük sorra: a lázadók szövetsége az épp csak belakott titkos bázisát, rengeteg felszerelést és embert, Yoda egy tanítványt, akit nem is tekint teljesen annak, Han Solo a cinizmusát, és... nem is tudom, hogy definiálhatom-e szabadságvesztésnek a karbonit tömböt, Leia hercegnő a szerelmét, Chewbacca a társát, Lando Calrissian az egzisztenciáját, Luke Skywalker a jobb kézfejét, valamint a hitének tekintélyes részét, ami alaposan megrendül egy nagy beismerés kapcsán.
A Birodalom egy csillagrombolót biztosan, kettő ütközik ugyan Solo egy kiváló mutatványa okán, de nem tűnik végzetesnek, volt még egy kutászdroid, de nyertek vele egy bizonyosságot, két lépegető és egy tucatnyi vadászgép és persze a hősök által leölt rohamosztagosok, nagyjából ez a lista. Aki még jól járt: Boba Fett a vérdíjjal, azért a műtárgyért, ami Soloból lett.
És most, lévén az amerikai ősbemutató évfordulója, nem pedig a hazai, néhány háttérmorzsában szemezgetünk a film készítése idejéből. Először is tudni kell, hogy Lucas rettentően megszenvedett a New Hope forgatókönyvével. A 74-75-ös kínokat mindenképpen el akarta kerülni. Ezért a kezdeti vázlatot Lawrence Kasdan-nak adta, miután maga is belejavított többször. A 20th Century Foxnál megszámolták a „Star Wars“ bevételét, és elkezdtek a folytatáson filózni. Csakhogy kellemetlen meglepi várta őket, kiderült, hogy 75-ben könnyelműen lemondtak a folytatások jogáról Lucas javára, aki 20 millió dollárral a saját vagyonából megkezdte a forgatást. Amikor a Foxnál érdeklődtek tőle, hogy ki írja, ki rendezi a folytatást, és hogy miről fog szólni, Lucas tömören így válaszolt: „Semmi közötök hozzá!“
A rendezésre Irvin Kershner-t kérte fel, aki tanára volt az egyetemen. Közben Kasdant próbálta meggyőzni, hogy ez nem egy folytatás, hanem egy trilógia középső része, egy klasszikus bosszútörténet... nem teljesen sikerült. Kasdan hat hónapon át dolgozott művészekkel, míg végül elkészült egy 40 cm vastag könyv, az Empire... forgatókönyve. A főszereplőkkel Lucas exkluzív szerződést kötött már a New Hope idején három részre. Ha azonban valamelyikük nem vállalta volna, szemrebbenés nélkül átírta volna a sztorit, de azért magasabb gázsit adott a Birodalomért. Alec Guinness meglett korára élete legnagyobb publicitását kapta Ben Kenobi szerepéért. Bár szemgyulladása volt, vállalt néhány blue screen beállítást.
1979. március 5-én a norvégiai Finsében, 1240 méterrel a tenger-szint felett kezdődött a forgatás. Csakhogy a 78-79-es tél különösen cudar volt, havazás és lavinák váltogatták egymást, és Finse hamarosan el volt vágva a külvilágtól. Harrison Ford egy motoros szánnal tudott csak elevickélni a helyszínre. A stúdiófelvételek 64 díszlet között forgatandó 250 jelenetére, mindössze négy hónap jutott... hát ez szoros lehetett!
Az ILMnek, Lucas trükk-cégének, 605 beállítást kellett elkészítenie, csaknem kétszer annyit, mint az előző résznél. Pl.: amikor a Millenium Falcon berepül egy aszteroidamezőbe, hogy lerázza a nyomában lihegő Birodalmat, ahhoz közel kétszáz felvételt készítettek, aminek összekopírozására egy teljes hét ment el. Vagy azt a jelenetet, amikor R2-D2-t (az Artu egység) egy izé bekapja, Lucas félig kész úszómedencéjében vették fel. Az egész stáb a sáros vízben állt Lucasszal együtt. Ezután következett a vágás. Lucas videokazettán kapta meg az aktuálisan felvett anyagot, a szokásos musztervetítés helyett.
A produkció eddigre felemésztette az előző rész teljes hasznát, minden létező költségvetési keretet túllépve, de amikor levetített néhány jelenetet egy bankárnak Bostonban, kapott tőle annyit kölcsön, hogy befejezhették a filmet. Lucast ismét rémálmok gyötörték, mint a New Hope-nál. Miután Paul Hirsc-nek 60 órás hajcihővel sikerült egy nyers verziót összeállítania, Lucas maga kezdte el vágni a filmet, de az nem akart összeállni. Kershner szerint túl gyors lett, mire Lucas dühösen azt ordította: „Ez az én pénzem, az én filmem, és úgy fogom megcsinálni, ahogy én akarom!“ Nem volt több vita.
Ehhez képest Lucas meglepően engedékeny volt, amikor a szereplők által önkényesen megváltoztatott dialógusokat benne hagyott a filmben. Az egyik ilyen, a fagyasztási jelenetben Leia hercegnő „Szeretlek“-jére Solo tömör: „Tudom“- ja. Noha ezt nem oda valónak érezte, de mivel Ford és Kershner sem tágított, belenyugodott: „Oké, maradjon!“ – morogta.
Három nappal a bemutató előtt, a hívők sátrakat állítottak a hollywoodi Grauman's Chinese Theater (egyes források szerint Egyptian Theatre) előtt, s ahogy közeledett az előadás időpontja, az összegyűlt hatalmas tömeg megkezdte a hangos visszaszámlálást... Három hónappal később Lucas a pénzénél volt, és a végelszámolásnál 51 millió dolláros nyereséget könyvelhetett el...
Forrás: Oliver Denker: Star Wars (Cinema kiadó, 1997.)
Előző oldal | Homoergaster |
Vélemények a műről (eddig 1 db) |