Az Erő mégsem ébredt fel...

Külvilág / Mozijegy (1164 katt) Jimmy Cartwright
  2017.10.23.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/1 számában.

Talán nem nagy titok, hogy szeretem a Star Warst. Számos alkalommal láttam az eredeti és az előzmény trilógiát, az evokokról készült filmet, megnéztem az animációs filmeket, és a The Clone Wars sorozatot. Számtalanszor meghallgattam a zenéket, és olvastam egy-két könyvet is. Jártam Star Wars klubnapon, van közös fotóm Vader nagyúrral. Játszottam Star Wars szerepjátékot, ahol nagymenő fejvadászt alakítottam.

Egyébként nem vagyok egy full SW fan, szimplán csak kedvelem az univerzumot, és tulajdonképpen bármikor meg tudom nézni az eddig készült filmeket. S bár az eredeti trilógia áll mindenek felett (Hehe!) ebben az univerzumban, azért az előzmény trilógián is kellemesen tudok szórakozni. A könyveket nem igazán olvastam, nekem a Star Wars valahogy mindig is filmélmény volt, nem vonzott a könyv. A Fazekas Attila képregényekhez viszonylag későn volt szerencsém (már a '90-es évek második felében). A kilencvenes évek elején rengeteget játszottam az X-Wing és a TIE fighter számítógépes játékokkal – hihetetlen nagy élmény volt. Sőt, még a nyolcvanas évek végén volt Commodore 64-re egy olyan SW játék, amiben a Falconnal kellett a második Halálcsillagban repülni és persze kilőni azt. A többi, modern FPS-t, meg MMO-t csak messziről követtem, mivel sem gépem, sem időm nem volt, hogy nekiüljek ezekkel játszani. (Ha jól rémlik, öcsém játszott valamelyikkel, azt fél szemmel figyeltem. :-) )

Nagyjából ilyen háttérrel vártam az új megjelenést, a premier utáni véleményeket, kritikákat. Nem titkolom, erősen tartottam tőle, hogy a Disney által felvásárolt SW nem szól majd másról, csak a látványról, meg a sikeres pénzügyi befektetésről. De mindemellett azért természetesen nagyon vártam már egy új, igazi Star Warst, ami visszahozza a korabeli hangulatot. Egy olyan epizódot, amely újat tud hozni az univerzumban, részben a régi szereplőkkel, részben az új hősökkel.

Szerettem azt az érzést, amit ez az univerzum adott, jó volt benne elmerülni. Ebbe rondított bele a hetedik rész...

Figyelem! Innentől kezdve a cikk erősen spoileres, tehát csak az olvasson tovább, aki már látta a filmet (van olyan, aki még nem látta?), vagy nem is akarja megnézni. Énszóttam! :-)


Néhány felvezető gondolat

Akárcsak az előzmény trilógia, a SW 7. része is komolyan megosztotta a rajongókat. Előbbinél főleg a midikloriánok durrantották el az agyakat, utóbbinál pedig a sok apró, bosszantó dolog, a rengeteg nyitva hagyott kérdés, meg hogy nem azt kapták úgy általában, mint amit vártak. A rajongók egy része csalódottan jött ki a moziból, és próbálta magát meggyőzni arról, hogy „ez nem is olyan szar”. Persze nyilván nem lehet mindenkinek megfelelni; ugyanúgy a régi öregeknek, akik a klasszikus trilógián nőttek fel, a fiatalabbaknak, akik már valószínűleg látták az előzményeket, vagy a még újabb generációnak, akik csak most ismerkednek az univerzummal. A premier után sorra jelentek meg a jól-rosszul megírt, negatív kritikák – szerintem valahol jogosan. Másokat persze elbűvölt a látvány, a folytonos pörgés, a rohanó események sorozata. Nyilván megjelentek a dicsérő hangok is ez utóbbiak részéről. Közben ment a vita, hogy miért jó az egyiknek az, ami a másik szerint bődületes hiba, és azok, akiknek tetszett a film, elkezdték megvédeni.

Ám szerintem, ha valami jó, és tényleg, igazán jó, akkor azt nem kell megvédeni, az látszik, abból kitűnik. Ha már magyarázni kell valamit, hogy az miért jó, az már régen rossz.

Így utólag abban sem lehetünk biztosak, hogy valóban a rajongóknak készült a film, hiszen eléggé megosztotta őket. De akkor vajon kiknek? Mondják, hogy az előző részek is teli vannak hibával, azokat mégsem kritizálja senki; elfogadják, elfogadták úgy, ahogy van. Az okokat is tudjuk jórészt: pénzhiány, kiforratlan technológia. De mégis egy élő, lélegző, változatos világot mutat be, ahol a legkisebb fiú megküzd az eredendő gonosszal, és le is győzi azt. Olyat is hallottam már, hogy „Jaj, de hát ne a korábbi részekhez mérd, mert ez valami új!”, meg hogy „Abrams új alapokra akarta helyezni az egészet.” Értem én, hogy ez valami új, meg ezek új alapok, de akkor mégis mi a mérce? És már ne haragudjon meg a világ azon fele, akiknek tetszik a hetedik rész, de mégis milyen alapok ezek? Egyáltalán miért kellett új alap? Mi nem volt jó a régi trilógiákban, hogy azok ma már nem jók alapnak a folytatásokhoz?!

Azt mondják, ez egy űropera. (Ahhoz képest alig kapunk valamit az „űr”-ből.) És mint ilyen, operál a mese, a fantasy, a sci-fi elemeivel, tehát nem várható el tőle, hogy logikus legyen, hiszen sok fantasy-ben sincs logika. Igen, de az a fajta fantasy, aminek nincs saját, belső, érthető logikája, szimplán szar. Ráadásul, aki ezt mondja, nincs tisztában a világépítés alapvető téziseivel. Hiszen a mese is logikusan épül fel, egy jó fantasy is logikusan épül fel, nem is beszélve a valódi tudományos fantasztikumról.

Azt is hallottam, hogy ma már nem várható el az új Star Wars filmektől, hogy hozzák a régi, korabeli hangulatot, mert azok az idők már elmúltak, és ez valami új. Tényleg ennyire túlzó elvárás lenne, hogy valamicskét visszahozzon a korabeli filmek hangulatából – és nem úgy, hogy lemásolja azok jeleneteit? Hiszen több más új film is képes volt ezt megtenni, és egy kis időre visszarepíteni a '80-as, '90-es évekbe. (Pl.: Tron Legacy, Pixels, Hot Rod, Rock of Ages, Rock Star – megújulva, modern köntösben, de a korabeli hangulatban, bár az biztos, hogy a zene mindegyiken nagyon sokat dobott.)

Az alábbiakban megpróbálom... („Nem, Luke! Ne próbáld! Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!”) Khm... Szóval az alábbiakban kifejtem – igyekezve megőrizni az objektivitást –, hogy véleményem szerint mik is a Star Wars: Az Ébredő Erő alapvető hibái, mindamellett igyekszem elismerni azt, ami jó benne.

Nagy vonalakban

Mivel már olvastam néhány véleményt, és beszéltünk is róla személyesen a Lidércfény HQ-n belül, ezért azt gondoltam, hogy oké, látom a hibáit – vagy legalábbis tudom, hogy mások szerint mik a hibái –, tehát nem lesz gond ebből, túl tudom tenni magam rajtuk, és képes leszek élvezni a film nyújtotta élményt. Sajnos még így sem sikerült. Tényleg sajnálom, nekem nem tetszik. És nagyon úgy tűnik, hogy nem csak nekem nem tetszik. Ráadásul minél többször nézem, annál inkább nem tetszik. Sokaknak az az érzésünk, hogy ugyanarról a témáról újabb rókabőrt húztak le, komoly anyagi haszon reményében. Újrahasznosított történet, újrahasznosított karakterekkel – a környezetvédelem szellemében... Vagy sokkal inkább az ötlettelenség okán.

A hetedik epizód egyértelműen az előző hat részből kiválogatott, összegyúrt jelentekre épít. Azokra, amelyekről úgy gondolták a rajongó filmgyárosok, hogy igazán népszerűek voltak eredetileg, tehát most is jól mutatnak majd a vásznon, egy kicsit feltupírozva. Egy baj van ezzel: a rajongók tudni fogják, mi lesz a vége, elveszik az újdonság ereje, oda a meglepetés. Mi több, a negyedik-ötödik ilyennél (mert addig azért toleráns az ember, hogy jó, oké, ezt már láttuk, most már jöhet az újdonság) már inkább bosszantó. Már-már az az érzése az embernek, hogy a büdzsét olyan jelenetek újraforgatására költötték el, amiben a filmet készítő rajongók utólag szerepelni akartak. A megjelenő új karakterek is a régiek keverékei. Ezek még lehettek volna jók is, de... Inkább olyan lett, mint a BMV leves (Bele Minden Vackot). Ez az ebből is egy kicsit, meg abból is egy kicsit számomra eléggé bosszantó keverékre sikeredett.

A másik dolog, hogy sokszor több kérdést vet fel és hagy nyitva, mint amennyit megválaszol. In medias res kezdünk – nyilván azért, mert volt már hat film ezelőtt, meg sorozatok, meg regények, meg képregények... – ami nem lenne probléma, ha utólag kapnánk hozzá infót is. Legalább egy bolhafasznyit. De semmi, minden lóg a levegőben. Érthetetlen, hogy az Első Rend, az Ellenállás, vagy a Köztársaság miért olyan, amilyen. Ha ez egy trilógia nyitódarabja – nyilván az – akkor ezekre azért szánhattak volna egy kis időt. A bevezetőben elmondják, hogy ez van, ezek a tények és kész. És amennyire én látom, a 8-9. részben se nagyon fogjuk megtudni, mégis mi történt az eltelt kb. három évtized alatt, hisz nem az a fontos, hanem az, ami most van. (Carpe Diem – Élj a Mának!) Persze lehet, nekem voltak túl nagyok az ezzel kapcsolatos elvárásaim, hisz a negyedik epizódban is pont ilyen a kezdés. Később viszont (akár az előzmény trilógiában is) kapunk érthető, logikus, de legalábbis elfogadható indoklásokat.

Talán a legnagyobb baja a filmnek, hogy ez nem egy mese. És itt a mesét a szó legnemesebbik, tanító értelmében használom. A filmnek ugyanis nincs mondanivalója. Sem erkölcsi, sem filozófiai, sem semmilyen. Egyszerűen csak van az Első Rend, ami gonosz és kész, van a Köztársaság, ami jó, és van a megtűrt Ellenállás, ami próbál küzdeni az Első Rend ellen. Az eredeti trilógia mindhárom részében kapunk valami olyat, amelyen még sokáig rágódhatunk a film után. Gondoljunk csak Obi-Wan tanításaira, Vader megnyilvánulásaira (pl. a Halálcsillag egy technológiai szörnyszülött), Yoda tréningjére Luke-kal, vagy épp a Vader és Luke között lezajló szellemi-érzelmi párbajra. Az Ébredő Erő semmiféle ilyen dolgot nem tartalmaz, ezáltal csak egy üres, törékeny csigaházat kapunk. Még azt is ki merem jelenteni, hogy ez valójában nem egy SW film, csak egy látványos akciómozi, hiszen pont a lényegét, az esszenciáját hagyták ki belőle.

Az új főszereplőkkel is nagyjából az a helyzet, mint a történettel. Néhány jeleneten kívül alig kapunk infót róluk. Ráadásul úgy tűnik, hogy végigesetlenkedik a filmet, egyik helyzetből csöppennek a másikba, próbálják megoldani, aztán vagy jobb lesz, vagy rosszabb a helyzetük. Valójában nincsenek motivációik, én legalábbis nem vettem észre, hogy lenne. Önös érdekből segítenek a másiknak, a saját maguk boldogulását nézik, keresik, amivel alapvetően nem lenne gond egy átlagos popcorn mozifilm esetében. Ez azonban egy Star Wars film, aminek legalább egy minimális szinten felette kellene állnia a „tizenkettő egy tucat” jellegű hálivúdi produkcióknál. Persze mindez még változhat a következő két részben. Most csak el kell fogadni, hogy vannak ezek a karakterek, és olyanok, amilyenek. No de milyenek is ők? A kérdés megválaszolása előtt azonban tekintsük át a megvalósítást. (Tudok ám én is cliffhanger-ezni. :-) ).

A látvány, a rendezés, a zene, meg ilyenek

Azt mindenképpen el kell ismernem, hogy a látvány az fantasztikus. Mondhatni odabasz. Itt igencsak eltalálták, mit akar a jónép, de persze ez már a teaserekből, trailerekből is lejött. Ha csak ezt nézném, akkor azt mondanám, hogy igen, ez egy valódi Star Wars film. Bár a magam részéről keveselltem az űrcsatákat. Kaptunk viszont fantasztikus légi küzdelmeket a Millenium Falconnal, TIE vadászokkal, X-szárnyúakkal, lezuhant csillagrombolókkal, kidőlt lépegetőkkel. Szóval ebből a szempontból nézve jó volt.

A rendezés, a vágás, a dramaturgia már hagy maga után némi kívánnivalót. Sejtem, hogy miért lehet, hogy időnként érthetetlenül jönnek egymás után a jelenetek, de engem újra és újra kiragadtak a filmélményből – már amennyire sikerült elkapni a hangulatot. Ami azonban szimplán hatásvadász, az a film legvége. Nem is az, ahogyan a két szereplő egymással szemben áll, és majd megtudjuk a következő részben, hogy mi lesz... Hanem az a helikopterről felvett „körbemegy a kamera a szereplők körül...” Banyek! Egyszerűen nem értettem, hogy mi van, ezt miért kellett. Ez nem egy Hegylakó, vazze! És az a baj, hogy a film számos más pontján is felmerült sok hasonló kérdés.

A zene... A zene a Star Wars filmek sarkalatos pontja. Ha bárki, bárhol elkezdi dúdolni a Birodalmi Indulót, vagy csak így szimplán megemlíti, mindenkinek beugrik a dallam, az abból áradó erő. Még az epizód egyben is vannak kiemelkedő, utólag felidézhető szólamok. Minden tiszteletem John Williamsé, de a hetedik részhez nem sikerült kiemelkedő zenei aláfestést írnia. (Mondom ezt úgy, hogy épp most is azt hallgatom, már vagy tizedjére.) Talán a The Scavenger-ben van egy-két téma, ami fülbemászó, de a többi – a felhasznált régi dallamokon kívül – eléggé felejthető. Kár. Nagyon kár.

A történet

Mit is lehetne erről mondani? Ja, már fentebb elmondtam. :-) Mi a háttér, amit tudunk? Harminciksz évvel a Birodalom legyőzése után a Köztársaság elvan, mint a befőtt, a jelek szerint nem nagyon tudnak semmi fejlődést felmutatni. Aztán ott van a Birodalom romjain felépült Első Rend, amelynek egyik fontos vezetője Kylo Ren, aki az Erő sötét oldalát birtokolja. Ők sincsenek eleresztve erőforrásokkal – ami egyébként érthető azok után, ami történt. Az nem derül ki, hogy mióta létezik az Első Rend. És persze ott van az Ellenállás, amit Leia vezet, és amit a Köztársaság, mint szükséges rossz, megtűr. Ráadásul a Hosnian rendszerben székelő Köztársaságnak valójában enyhén szólva nem sok szerep jut, mert a film közepéig a főszereplőkkel foglalkozik a történet, ott meg az Első Rend a legújabb szuperfegyverével, egy lövéssel elintézi őket. Szóval lényegében a film szerint a Köztársaság – amely tulajdonképpen legyőzte a Birodalmat – teljesen lényegtelen. Ja igen, és eltűnt Luke, az egyetlen megmaradt Jedi lovag, akit Leia kétségbeesetten keres, hiszen csak ő tudja (ismét) megmenteni a galaxist a gonosztól.

Felmerülő kérdések és problémák...

...jórészt válaszok nélkül, viszont néhány, általam reálisnak gondolt feltételezéssel. Meg néhány dicsérő szó.

A film többszöri megtekintése után az merült fel bennem, hogy tulajdonképpen milyen kormányzó erő maradt meg? Az Új Köztársaságot elpusztította az Első Rend, akiket pedig elpusztított az Ellenállás. Így az ellenállásnak már nincs értelme, tehát vélhetően feloszlik. Akkor mi marad? Ki kerül hatalomra? Mivel szinte biztosak lehetünk benne, hogy Kylo Ren túlélte a bolygó felrobbanását – még időben elmenekült –, valamint a mestere, Snoke is él, meg Hux tábornok is, ezért valószínűsíthető, hogy ha nem is könnyedén, de megszerzik a hatalmat. Hacsak nem kerül elő valahonnan egy új, nagyhatalmú játékos.

Leia miért a legjobb pilótáját küldi el egy rendkívül fontos és titkos adatért Luke hollétével kapcsolatban? Nincs más, magasabb rangú, megbízható embere, aki akár Poe-val együtt menne – ha már a pilóta bármit elvezet?

Kicsoda valójában Leia régi, öreg barátja, Lor San Tekka, és hogy kerül bele a nyolcadik részbe, ha ebben meghal? Lesznek flashback-ek, vagy ő egy Jedi, aki „hologramként” visszatér, de akkor hogyan lehet Luke az utolsó Jedi? Viszont a teste ott marad, amikor Kylo Ren levágja, tehát valószínűleg mégsem Jedi. Akkor marad a flashback. Vagy a nyolcadik rész a hetedik rész előzménye lesz? Hiszen a hírek már arról szólnak, hogy Han Solo is szerepel benne. (WTF?)

Az Első Rend a felvezető képsorokon remekel. Olyan, amilyennek elvárható. Kemény, határozott, kíméletlen, jól kiképzett rohamosztagosok, határozott parancsnokok. Bár az igaz, hogy néhány egyszerű falusi a kezdetleges fegyvereivel halomra lövi őket megint...

Miért jelentenek a nem emberi fajok az Első Rendnek, ha az, akárcsak az elődje, a Birodalom, fajgyűlölő? Mondjuk, ezt már az eredeti trilógiában sem értettem...

Amikor a homok elnyeli a lezuhant TIE vadászt, miért büfög még egyet? Sarlacc? Homokféreg?

Rey hogyan képes rögtön, első alkalommal úgy vezetni a Falcont, ahogy Han Solo eddig sohasem? A legjobb válasz erre, hogy ő maga sem tudja.

A Rathtar-ok miért pont a Hantól kölcsönüket visszatérő bandákat intézik el először? Egyáltalán, miért van ugyanott a zárkák biztosítéka, mint a folyosóajtóké? Vagy épp a folyosóajtóké van egészen máshol, de akkor Rey miből gondolta, hogy azok a folyosóajtók biztosítékai, ha olyan nagy technikai zseni? No meg az is érdekes kérdés, hogy ezek a lények miként kerülnek a D&D világából a Star Wars-ba... Az egésznek Deus Ex Machina szaga van.

Érthetetlen, hogy alig csapódik be az ajtó és vágja le a Finnt elrabló, és jó messzire elhurcoló Rathtar több csápját, Rey már ott is van. Vágási, rendezői hiba?

Amikor Han a Falconnal fénysebességgel(?) távozik a nagy szállítóhajóból, akkor az lenne a minimum, hogy a szállítóhajó a felszabaduló energiától darabokra hullik. Miért nem tudja a Disney az eddig lefektetett SW univerzumban működő szabályokat betartani? Mi a baj velük? Vagy szimplán csak ennyire felületesek?

Ki a fenék azok a Ren Lovagok? Miért néz ki úgy a Felső Vezető, mint Gollam?

Rey úgy írta felül a kompresszort a Falconon, hogy kitépett egy alkatrészt a pilótafülkében a falból?

Ha a BB-8-ban tárolt térkép csak egy részlet, és az archívumban, ill. R2-D2-ban megvan a többi, miért nem keresték ott a lukban Luke-ot, akár kutászdroidokkal, vagy néhány kisebb űrhajóval, ha olyan nagyon hiányzott és állítólag mindenhol keresték? És mi az, hogy ismeretlen a térképrészlet, amikor kitölt egy lyukat az R2-D2-ban lévő térképben, tehát körülötte minden mást ismernek? Ez marhaság.

Maz Kanata kocsmájában a zene, meg az a „banda”...elmondhatatlan, mennyire nem illik bele az egész Star Wars univerzumba.

Amikor Rey lemegy a pincébe, mitől, miért nyílik ki az ajtó, amely a kincsesládához, benne Anakin / Luke fénykardjához vezet? A látomásában kinek a kezét látja? Luke olyat kapott, miután Vader levágta a jobb kezét, ami kívülről megkülönböztethetetlen egy valódi, hús-vér kéztől, ez pedig itt egy fémkéz. Maz nem Jedi, de ismeri az Erőt – ez végül is lehetséges.

Amikor az Első Rend lő az új szuperfegyverével, azt hogyan látják „élő egyenesben” a galaxis minden más pontján? Többek között azon a nevenincs bolygón is, ahol Maz Kanata kocsmája van. És hogyan képes bármiféle beavatkozás nélkül szétválni egyetlen sugár többre? És Finn honnan tudja, hogy az volt az Új Köztársaság? Töviről hegyire ismeri a galaxist, és meg tudja mondani bárhonnan, hogy melyik csillagrendszernek mi a neve?

Maz miért adja oda egy dezertőr, a saját árnyékától is bokáját lefosó idegennek Anakin / Luke fénykardját? Miért van az Első Rendnek olyan fegyvere, ami által meg lehet küzdeni egy fénykardot forgató személlyel, ha a Jedik, bukott Jedik, sötét Jedik már nem léteznek, ergo nincs olyan lény a galaxisban a Sith-eken, Ren Lovagokon(?) kívül, aki – hosszas kiképzés és gyakorlás után – képes lenne használni egy fénykardot? Finnt miért győzi le egy „átlag” rohamosztagos egy ilyen fegyverrel (Finn hogyan képes egyáltalán használni egy fénykardot?), ha később a sokkal jobban kiképzett, Sötét Erőt használó Kylo Rent megszorongatja? Apropó Kylo Ren: mi rajta az a kinyúlt ujjú garbó? Ki volt a jelmeztervező? Egy turkálóból kapta elő ezt a cuccot?

Hogyan tud egy tucat X-szárnyú megfutamítani egy Csillagrombolóval érkezett sereget? Egyáltalán, hogyan jutnak el a felszínig?

Hogyan folyhat Kylo Renben „túl sok” Vader vér? Azt értem, hogy a hasonlóság két generációnként erősödik fel, de... Mindegy, nem értem. És nem csak én nem értem.

Hogyan, milyen technológiával tud egy egész bolygó mozogni a galaxisban? (Vagy ezt félreértelmezem, és az új szuperfegyver nem mozog? Akkor viszont csak egylövetű, mert „megeszi” a napját és meghal.) Hogyan képes a csillagának gravitációs vonzásából kikerülni? Jah, persze, a csillagot már magába szippantotta és úgy lőtte szét a Hosnian rendszert. De akkor mi világítja még meg azután is? Ráadásul a filmben folyamatosan napot mondanak, ami egyébként lehet jó is, de a Nap, mint olyan, mint kifejezés a Föld csillagára utal. Más „napok”-at csillagnak szokás hívni.

Miért nem vágja pofán Reyt az őr, amikor harmadjára is elkezdi mondani, hogy szabadítsa ki? Vagy miért nem ereszt bele egy kábítólövedéket? Nem számít rá, nem tudja, hogy Erőhasználó? Kylo Ren úgy hagyja ott, hogy nem tájékoztatja, vagy legalábbis nem figyelmezteti, hogy ha megszólal, hallgattassa el? Egyáltalán miért van egy őr a cellán, hallótávolságon belül? Kellett Daniel Craig-nek is egy szerep a filmben?

Mikor és hogyan szerezték meg a Starkiller Base terveit, ha eddig nem is tudták, hogy létezik, és hogy mire képes?

Han a Falconnal mégis hogy a fenében lép ki a hipertérből (fénysebességből), gyakorlatilag a bolygó felszínén, ha abból bármely komolyabb gravitációs mező azonnal kirántja az űrhajót?

A bázis belsejében van egy baszott nagy „szakadék”, de sehol mellette egy kurva korlát. Van viszont szemétzúzó, amelyben vélhetően Phasma karrierje és élete is szomorú véget ér.

Hol van az Első Rend szuperfegyverének légvédelme? Miért csak egy pár TIE-vadász, meg néhány felszíni löveg vigyáz az egész fegyver legsebezhetőbb pontjára? Mert a fegyver tervezői nyilván tudják, hogy az a legsebezhetőbb pont. De ha már védelem nem áll rendelkezésre, tették volna a felszín alá. Ugyan Hux kiküldi az összes repülőszázadot, mégis csak alig egy tucat TIE-vadász jelenik meg. Tényleg ennyi az összes haderő? Vagy a Millenium Falcon életnagyságú megépítése felemésztette a filmre szánt összeg nagy részét és már nem maradt a CGI űrhajókra pénz?

A rohamosztagosok a bázison készültségben vannak, folyamatosan keresik Rey-t, mégis Solo veszi észre gyakorlatilag tök véletlenül. Aztán a következő jelenetben már össze is futnak vele egy sarkon, ráadásul pont annál a bejáratnál, ahol Han ledobta a kabátját... Megint ugyanaz a hiba, mint az űrhajón a Rathtarokkal.

Han miért adja oda a robbanószerek detonátorát Chewbacca-nak? Már akkor arra számít, hogy nem jön ki az épületből? Aztán jön Ren pár rohamosztagossal, és kiadja a parancsot, hogy „találják meg őket”. De kikről van szó? Tudnak róla, hogy Han-ék itt vannak? Mi miért nem tudjuk, hogy tudnak róla? Hacsak nem a néhány jelenettel előbbi „Han Solo” kijelentésből.

Amikor Chewbacca lelövi Ren-t, az miért csak összegörnyed, és miért nem repül métereket, mint bárki más előtte és utána? És miért nem állítja meg Ren a lövedéket, mint tette azt a film elején? Ren hogyan ér hamarabb az erdőbe, mint Rey és Finn? És honnan tudja, hogy azok pont arra fognak menni? Az egy kibaszott erdő! Persze, tudjuk, mindannyira Erőérzékenyek / Erőhasználók és Ren ebből kifolyólag pontosan tudja, mit tervez a másik kettő. De akkor eddig miért nem tudta?

Az miért van, hogy kapásból mindenki tudja használni a fénykardot? És mondjuk, hogy került elő Anakin / Luke kék kardja a Felhővárosból, ahol lezuhant Luke jobbjával együtt? Ez a filmekből nem derül ki, és nem mindenki olvasott el minden könyvet, nézett meg minden sorozatot, hogy tisztában legyen a dolgok állásával. A filmnek önmagában is magyarázatot kellene adnia legalább azokra a dolgokra, amikkel foglalkozik. És egyáltalán, miért ért mindenki azonnal (na jó, legfeljebb második próbálkozásra) mindenhez?

Azt értem, hogy a Sötét Erőt használók a fájdalomból is nyerik az erejüket, de eddig úgy tudtam, nem a fizikai fájdalomból. Ren pedig ütlegeli a végén a sebét, hogy erőt nyerjen. Ebből is látszik, hogy a készítők semmit nem értettek meg sem az eredeti trilógiából, sem az előzményekből. Csak fizikai síkon képesek látni a dolgokat.

Rey és Ren párbajának végén, amikor Rey mögött egy szakadék tátong, mit erőlködnek a fénykardokkal? Rey-nek egyszerűen oldalt kellene lépnie, a fénykardot hátrafelé kicsit megdöntenie és Ren az erőfeszítése miatt fejjel belebucskázna a szakadékba. Esetleg még lábbal tomporon lehetne neki segíteni... Vagy amíg Rey az Erőhöz fordul, hogy erőt merítsen belőle, addig Ren miért csak bámul? Miért nem tesz valamit, bármit, hogy megszabaduljon Rey-től? Elég lenne csak rúgnia egyet és irány a szakadék. Ez szánalmasan rettenetes. És amikor jön kettejük között(!) még egy hasadás, akkor hova lesz az, ami Rey mögött volt? Hiszen arra fut el. És hogy kerültek olyan messzire Finn-től, hogy ahol fekszik, még semmi nem érzékelhető a bolygó összeomlásából? És persze Chewie jön megmenteni őket a Falconnal.

Ahhoz képest, hogy a bolygó egy komplett napot tárol magában, nem robban túl nagyot...

R2-D2 miért csak a film legvégén tér magához, és mutatja meg a térkép többi részét?

Biztosan számos más kérdést is fel lehetne még tenni, nekem ezek a harmadik megtekintésig gyűltek össze, az alábbi, karakterekkel foglalkozó újabb kérdésekkel együtt úgy, hogy néztem a filmet, megállítottam, jegyzeteltem, visszatekertem, hogy tényleg jól értem-e.

A karakterek

Poe Dameron: jó karakter, tökös, talpraesett fickó, kissé kevés szereppel. Persze arra jó, hogy megismerjük, ennél több egy új trilógia első részébe talán nem is kellene, ha nem lenne fontos, jelentős szerepe... Amúgy arról nincs infó, hogy mivel és hogyan jut vissza az ellenálláshoz a lelövésük / lezuhanásuk után. És miért hagyja ott a dzsekijét? Az is fura, hogy rég nem látott jó barátként ölelkezik össze Finn-el. Lehetséges, hogy a kapcsolatuk túl van a barátságon?

BB-8: Szerintem alkalmatlan betölteni R2-D2 szerepét. A gömb alak első ránézésre pont nem való egy olyan droidhoz, amelyben mindenféle csatlakozók, tárolók vannak. Hogyan kerül elő mindig pont az a szerszám, ami éppen kell? Felülvizsgálva: néhány technikai leírás és videó megnézése után rá kellett jönnöm, valójában lehetséges. De akkor sem tetszik ez a kis focilabda. :P

Kylo Ren: Már az első megjelenésekor jelentéktelennek tűnő figura. Enyhén görnyedt hát, bizonytalan lépések, mintha zavarná a hosszú köpeny. Később úgy viselkedik, mint egy szociopata. Ha felhúzza magát, tör-zúz, mint egy éretlen kamasz, holott már a harmincat súrolja. Vader-hez imádkozik, hogy segítse őt az Erő sötét oldalán maradni, holott Vader a Jedi visszatér végén visszatér. Igen, Ő az a Jedi, aki Visszatér! Így értelmezhetetlen, hogy miért hozzá imádkozik, miért nem fordul nagyobb bizalommal az új mesteréhez, Snoke-hoz, hogy segítsen neki kiirtani magából a jót. Egyébként még azt sem lehet tudni, hogy valójában miért is állt át a sötét oldalra. Az emberei nem azért félnek tőle, mert egy karizmatikus, Erőhasználó vezető, hanem azért, mert egy kiszámíthatatlan idióta pöcs. És bár az emberi küllem az, amit a legkevésbé szoktam kritizálni, de azért egy filmben elvárható lenne, hogy – legalább a hatás kedvéért – a gonosz nézzen már ki gonosznak. Ren ezzel a hippi frizurával... hát... komolyan mondom, amikor először megláttam, nem tudtam, hogy megdöbbenjek, vagy nevessek. És hozzá ez az arcberendezés. Akkor már maradt volna végig rajta az álarc, amit egyébként megint nem értek, hogy minek van.

Hux: Ilyen fiatalon hogyan lehet már tábornok? Ahhoz, hogy valaki ilyen rangba emelkedjen le kell tenni valamit az asztalra, elég komolyan. Lásd. pl. Veers tábornokot A Birodalom visszavágban.

Finn: Az nagyon gáz, hogy Finnt még rohamosztagosként meg kell jelölni véres kézzel. Túlságosan nyilvánvalóvá teszik már az első megjelenésekor, hogy problémás. Később ugye azt feltételezik, hogy elromlott a fegyvere, azért nem lőtt. Aztán arról is szó van, hogy a pszichológiai elemzése során semmi jelét nem mutatta annak, hogy ne lenne hűséges az Első Rendhez, és ez az első kilengése. Ezek szerint annyira csehül áll az Első Rend emberanyagban, hogy bent tartják a pszichológiailag instabil katonákat is, és akár több esélyt is adnak nekik? Miért? Későbbi kiderül, hogy Finn valójában csak egy egyszerű takarító(?) volt az Első Rend bázisán. De az is lehet, hogy szanitéc (hiszen angol eredetiben a „sanitation” szó hangzik el). Ha csak takarító, akkor hogyan kerül rohamosztagos páncélban egy csatába? Ennyire rosszul áll az Első Rend szénája? És miért tud olyan sokat a bázisról? Nem teljesen érthető, hogy már rögtön az első csatájában miért csömörlik meg az öldökléstől. Mert lelövik néhány társát? Vagy azt az egyet, aki a barátja? Az rendben lenne, hogy összefossa magát, és szűkölve menekül. Ráadásul, ha rossz a fordítás, és valójában szanitéc, akkor neki kellene a higgadtság, a nyugalom mintaképének lennie. Ahhoz képest egy kapkodó idegbeteg. Miért nem tudja Finn, hogy a TIE vadászok ki vannak kötve a csillagrombolón? Talán azért, mert csak egy takarító volt a bolygón. Ennek ellenére elég jól eligazodik a csillagrombolón is. A „vicces néger” szerep nálam nem jött be ennél a figuránál. Még Solo is rászól, amikor elkapják Phasma-t, hogy túljátssza a szerepét. Bár ez lehet önirónia is.

Rey: Érdekes karakter. Nyilvánvalóan Erőérzékeny, igen jól ért a technológiai kütyükhöz, meg elég jól verekszik. Egyszóval férfiszerepet játszik. (Oké, ez két szó. :-) ) Viszont nem teljesen érthető, hogy saját magának gyűjtöget, vagy egy csapat tagjaként. Hogyan tudja kapásból úgy vezetni a Millenium Falcont, ahogyan még Han Solo sem? Jobban manőverezik vele néhány perc után, mint Solo valaha. Egyáltalán vezetni hogyan tudja, ha még a bolygót sem hagyta el soha, ami azt jelenti, hogy működőképes űrhajót sem látott még belülről. Ennek ellenére még azt is megkockáztatja, hogy berepül egy lezuhant csillagrombolóba. (Mellesleg mikor és hogyan zuhantak le ezek a hatalmas űrhajók?) Ha jól vettem ki, az Erővel magyarázzák, mert még ő maga sem tudta megmondani, hogyan csinálta. Így viszont igencsak ledegradálják az Erőt, és nagyjából megint a midikloriánoknál vagyunk. Ha a Falcont egy repülésképtelen roncsnak tartja, akkor hogy a fenébe tud minden egyes apró módosításról, amit Unkar Plutt belerakott?

Han Solo: Jó volt újra látni. Véleményem szerint abszolút hozza a formáját, bár igaz, kissé megtört, megfáradt, de hát mégiscsak eltelt harmincegy-két év. A fiával való beszélgetés során viszont valamiért nem tűnt hitelesnek, határozottnak. Az egész jelenet suta, a halála pedig erőltetett.

Chewbacca: Han-hoz hasonlóan itt is remek. Őt úgy szeretjük, ahogy van, bár az is igaz, hogy az ő szerepét nehéz lenne elrontani. :-)

C-3PO kameoja aranyos. Chewie és Solo mellett még ő az, aki sokat dobott a filmélményen.

És konteók... Csak a drótkötélidegzetűeknek!

A néger csávó azért hajt fehér csajra, mert a készítők azt a gondolatot kívánják ezzel elültetni a nézőkben, hogy a fajkeveredés az jó dolog.

A női színészek azért kaptak férfiszerepet, a férfiak pedig nőit, mert a háttérhatalom célja, hogy összemossa a nemeket.

A valódi romantikus szál majd Finn és Poe Dameron között bontakozik ki. Őszintén szólva második megtekintésre nekem is feltűnt, milyen melegen üdvözlik egymást a film vége felé.

Még mindig „náciveszély” van! Ez egyértelműen kiderül az Első Rend megjelenéséből és Hux beszédéből.

Azért nincs a filmben szellemi és / vagy spirituális üzenet, mert a készítők felé az volt az elvárás, hogy ez egy materialista alkotás legyen. Nem kell bele az a sok maszlag, mint az előző részekbe.

Még ezt is érdemes...

...elolvasni, és a benne lévő hivatkozásokat is. Kap jót meg rosszat is.
http://roboraptor.24.hu/2015/12/24/neked-sem-jott-be-az-uj-star-wars/

…megnézni, meghallgatni, mert itt is sok jó szempontból elemzik:
https://www.youtube.com/watch?v=cxdGWArSPig&feature=share

Zárszóként

Összességében elég nagy csalódás. Nem gondolom azt, hogy túlzott elvárásokat támasztottam volna a film iránt, de őszintén szólva én egy Star Wars filmre számítottam, nem pedig erre, amit ilyen címke alatt kaptunk. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy rituálisan megszabadulok az összes SW cuccomtól, és hetediziglen elátkozom a hetedik rész összes készítőjét, de aztán persze győzött a józan ész, és csak ezt a vacakot hajítom ki a szemétdombra. És részemről a válasz a moziból kijövő, értetlenkedő, gyötrődő, „Ez tényleg ennyire szar?” kérdést feltevőknek az, hogy nem, ez még annál is sokkal rosszabb.

Előző oldal Jimmy Cartwright
Vélemények a műről (eddig 1 db)